Abaházi Csaba: "Érdemes elcsípni ezeket a pillanatokat"

Abaházi Csaba ezentúl hétről-hétre érkezik egy-egy érdekes anyaggal a Zene.hu hasábjaira. Ma a Class Fm műsorvezetője meghatározó koncertélmények témában írta meg gondolatait.

Lecsupaszítva

Mi kell ahhoz, hogy egy koncertre évek, vagy akár évtizedek múlva is úgy emlékezzen az ember, hogy az élete egyik meghatározó élménye volt? Mindenkinek más.

Van, akinek a jó társaság miatt marad felejthetetlen élmény, másokat esetleg lenyűgöz egy impozáns helyszínen felépített monumentális színpad, akad, aki soha nem felejti a látványt, van, aki örökre az emlékezetébe vési a kivételes, csak a koncerteken reprodukálható hangzást. És minden bizonnyal a legtöbb zeneszeretőnek maga a muzsika a kulcs. Vagy azért, mert végre valahára eljutott egy gyerekkori kedvenc koncertjére, vagy mert olyan előadót látott-hallott, aki mestere a hangszerének, vagy a zenekar éppen jó napot fogott ki, minden klappolt és kivételesen jól működött a színpadi összhang. Esetleg mindezek együtt. És lehet még ezer oka…

Azzal tisztában vagyunk, hogy aki a színpadon áll, elsősorban a zenéért felel. A hangzás és a látvány minimum két másik stáb munkája. Nagyobb - világszintű – produkciók esetében egy koncert sikerességén több százan is dolgozhatnak. Kreatív stáb, aki kitalálja a színpadképet, építőmunkások, akik megvalósítják. Szervezők, promoterek, menedzserek, fény-, látvány- és vizuáltechnikai szakemberek, pirotechnikusok, stylistok, és még mindig nem vagyunk a hangzásnál. Aztán a szakácsok, szállítómunkások, jegyszedő, könyvelő, biztonsági őr, satöbbi…

Még a legnagyobbak is nyomultak klubokban

Amikor ezt végiggondolom, eszembe jut, hogy vajon milyen lehet az adott előadó mindezek a külsőségek nélkül, mellőzve minden felhajtást, amikor tényleg csak a zene van. Mert ez egy szint, ahová el kell jutni – nem sokaknak sikerül – de senki nem itt kezdi. Még a legnagyobbak is nyomultak klubokban, játszottak kisebb csarnokokban, pár ezer, vagy csak pár száz ember előtt. És van, aki néha visszatér. Sajnos nem voltam ott, de hallottam, hogy pár hete Prince egy londoni jazzklubban koncertezett néhányszáz szerencsés rajongó nagy örömére. Nem unplugged buli volt, vagy valami beugrás vendégnek egy másik előadó partiján. Nem. Vissza a gyökerekhez. Ilyesmi helyeken zenélhetett annak idején, mikor indult.

Erről eszembe jut egy meghatározó koncertélményem:

Még valamikor az ezredforduló környékén láttam Robbie Williams-t Bécsben, mielőtt még királlyá vált volna egy kb 8000-es közönség előtt. Nem volt füst, lézer, kivetítő, fúvósok, táncosok, vokalisták, csak Ő volt meg a zenekara, egy – főleg az azóta tőle látottakhoz képest – viszonylag átlagos színpadon. Az első két lemezének a dalait nyomta, táncolt, poénkodott, néha gitározott és zseniálisan énekelt. Voltam az óta pár buliján, megcsodáltam a grandiózus díszleteit, tátott szájjal néztem, ahogy a színpad hátuljáról az oldalára vándorol a gigantikus ledfal. Majdnem én is sikítottam a kiscsajokkal, ahogy fejjel lefelé lógva megjelent, dobtam egy hátast, mikor a ház méretű, aranyszínben pompázó és nem mellesleg mozgó, világító Robbie Williams fej tetején énekelt, de mégis az az első, egyszerű, de cseppet sem primitív, szerény, de nem feltűnés nélküli, puritán, ám abszolút nem hétköznapi bécsi este jut eszembe, ha valahol, valaki Robbie koncertről beszél.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

Egyébként vannak hasonló élményeim itthonról is. Hála az égnek a sportcsarnokokhoz, arénákhoz, óriási fesztiválszínpadokhoz szokott hazai kedvenceink is szeretnek alkalmanként közelebb kerülni a közönséghez. Láttam a nagy bulikra készülő LGT-t egy kis művelődési házban egy bejátszó bulin - mintha próbáltak volna-, gyakran tér vissza a klubszínpadokra Caramel, Tóth Vera, el lehet kapni kisebb helyeken néha a Quimbyt, a Tankcsapdát, és Ákos is rendszeresen mutatja meg sokoldalúságát alacsonyabb létszámú, olykor ülő közönség előtt.

Érdemes elcsípni ezeket a pillanatokat, érdemes eljárni a klubkoncertekre is, mert ott érezhetjük igazán testközelből, tisztán, lecsupaszítva a zene varázserejét!

[2014.03.07.]