Abaházi Csaba: "A Morning Show-ban minden reggel megkapom"

Abaházi Csaba, a Class Fm műsorvezetője ezentúl hétről-hétre érkezik egy-egy érdekes anyaggal a Zene.hu hasábjaira.

Csabikám, remek zenék?

A Morning Show-ban minden reggel megkapom Balázséktól ezt a kérdést, és minden alkalommal tudok ajánlani egy előadót, egy csapatot, egy dalt, amelyről azt gondolom, elnyerheti a hallgatók, a többség tetszését. Tulajdonképpen minden zene remek, csak mindenkinek más az ízlése. Vannak, akik operába járnak, ők azt mondják csodálatos, amit ott hallanak, és egy reggae daltól valószínűleg dobnának egy hátast. De attól még persze a reggae is remek. Vagyis a rasztáknak faya. Vagy próbáljunk csak beküldeni egy emost egy vidám country vagy folk rock buliba. Nagy valószínűséggel nem fogja érteni, hogy azok ott minek örülnek…

De az is lehet, hogy tévedek. Sőt! Ha magamból indulok ki, akkor egész biztosan. Az autómban mostanában a legutóbbi Black Sabbath albumot hallgatom, gyerekkorom óta imádom a bandát. Aztán megállok, tankolok, a kúton szól a rádió (véletlenül pont a Class FM, nem állok meg akárhol), és éppen Bruno Mars énekel, én dúdolok, fütyülök vele, mert imádom a hangját, a dalait, pedig semmi köze a metálhoz. Miért ne mehetne egyik nap valaki komolyzenei koncertre, másnap egy jó drum and bass buliba? Ez is zene, az is. Csak valahogy szeretünk magunkról egyfajta képet alkotni, és azt mutatni a világ felé. Nekem is voltak korábban szemellenzőim, rendesen körbevettem magam mindenféle korlátokkal, és nem akartam tudomást venni arról, hogy mennyi szín van a palettán.

Ma viszont egyszerűen nem tudom, hogy voltam képes korábban bezárni a fülem. Vagy inkább az agyam. Lehet, hogy akkor még fejlődésben volt… Közhelyes, de igaz: mostanra kinyílt a világ előttem. Nem az történt, hogy kicseréltem a régi lemezeimet újakra, nem dobtam a kukába az egykori kedvenceimet. Csak szereztem mellé újakat. Rengeteget. És higgyétek el, így még többször van lehetőségem átélni azt a semmi mással össze nem hasonlítható érzést, mikor egy dal felborzolja a karomon a szőrt, mikor egy dallam előidézi a gyomromban azt a jóleső remegést, vagy csak egyszerűen azon kapom magam, hogy órák óta ugyanazt a dalt dúdolgatom magamban.

Hogy mitől tetszik egy dal? Hogyan lehet szinte az össze stílusú zenében találni valami klassz részletet, valami értéket, valamit, ami miatt újra és újra meg kell hallgatni? Többek között erről fogok írni időről  időre itt a zene.hu-n.

[2014.02.28.]