Kultúrkuckó a győri pincében

Míg Budapest első számú trendi exportcikke a romkocsmatúra, vidéken a fiatalok a saját maguk örömére fedezék fel ebben az urbanista stílusban a lehetőségeket. A győri Rómer-ház működését egy tollvonással ellehetetlenítette a megyei önkormányzat, mikor 2011 őszén elzárta a fenntartásához szükséges pénzcsapot és végelgyengülésben kimúlt a város egyetlen alternatív kulturális központja. Egy házaspár teremtett újra teret a klubéletnek, hogy  fellépési lehetőségük legyen a helyi tehetségeknek.

Az igények megmaradtak, amatőr és profi művészek, na és egy művészetpártoló házaspár jóvoltából újra van egy olyan hely, ahol megvillanhatnak bimbózó és befutott tehetségek. A Komédiás étteremben működő SzínHely Kultúrpince túlnőtt a városi legendán, és már olyan országosan ismert művészeknek is porondja lett, mint Gryllus Dániel, Ferenczi György, Kukorelly Endre.

Huszonhárom éve nyitott a Komédiás étterem a Czuczor utcai színészházban, mindig is szorosan kötődött a művészethez, nevét is a színház révén kapta.

A művészetpártfogolást az alapító-tulajdonos lánya és férje is folytatja. Két éve döntöttek úgy, hogy a klasszikus vendéglátás mellett még egy lábat növesztenek maguknak és koncerthelyszínné alakítják át a pincét.

– Nagy gyerekeink elkezdtek jönni-menni a városban, kerestek egy helyet, ahol jól érezhetik magukat, és nem diszkó – mesélte az ötletelés időszakát Varga Péter.

– Mi magunk sem tudtunk ilyet, mígnem egy családi kiránduláson Pécsen betévedtünk egy helyre, ahonnan Edith Piaf hallatszott. Annyira megfogott minket az a hangulat, hogy akkor már tudtuk, mi is hasonlót szeretnénk.

Az első időszakban azzal nyitották ki a kapukat, hogy mindenki lehetőséget kap, aki szeretne megmutatkozni: verset mondani, népdalt énekelni. Nagy tolongás nem volt, ekkor jött a következő próbálkozás: nevezzék nevén a gyereket és legyen rockkocsma. A törzsközönség hamar kialakult, a 25–30 felettiek rátaláltak a SzínHelyre és egy-két kósza hetvenes is náluk szórakozik minden pénteken.

Szabadság, zene, szerelem

Osztok, szorzok és akárhogy számolok, arra kell rájönnöm, hogy ez bizony nem az évszázad üzlete. A tulajdonosok gázsit fizetnek a fellépőknek, náluk marad a belépők ára, ami ötszáz és ezerötszáz forint között mozog és a pultpénz. (A plafont ByeAlex kapta.) Kezd a történetnek egy olyan olvasata is lenni, hogy a kezdő fellépőket gyakorlatilag ők szponzorálják.

– Ha nem győri együttest hívunk, gyakran megvan a veszélye, hogy nincs telt házas érdeklődés. Ilyenkor veszteséggel zárjuk az estét, de mivel több lábon állunk, ez is belefér – érvelt Vargáné Salakta Nárcisz.
– Csak ebből nem tudnánk megélni, de mi is szeretjük jól érezni magunkat – hangzott a végső érv Varga Pétertől. – Mikor először járt nálunk Ferenczi György és kérdezősködött, hogy milyen a közönség, mégis mit szeretnénk, akkor én annyit mondtam: „Gyuri, te érezd jól magad! Ha te jól érzed magad, én is jól érzem magam és akkor minden adva van...” Hát ő még ilyet nem hallott, hogy a kocsmáros azt mondja, ő érezze jól magát.

Az esetek nagy részében a koncerthangulat olyan hatással van a fellépőkre, hogy maradnak vendégként.
– Volt, hogy egy török fiú leugrott egy kávéra, meglátta a pult fölötti gitárt és olyan zenélésbe csapott, hogy a fönti osztálytalálkozó levonult hozzá. Juszuf beült a fotelba és elkezdett pengetni. Kiderült, hogy luxus-óceánjárón zenél, nyúli a barátnője és véletlenül felénk járt.

"Számunkra is kinyílt a világ, hiszen olyan kiváló tehetségeket ismerhettünk meg, akik mellett nap mint nap elsétáltunk az utcán"

Ottjártunkkor sem volt néptelen a pince, a berendezés a feje tetején: derítők, kamerák, vezetékek. A felfordulás éppen egy forgatás miatt volt, klipet készít a Wakachuka. Szilágyi  Balázs zenekarvezető nézőként talált rá a helyre másfél éve, de hamar kiderült, hogy ő zenél.

– Péterrel beszélgettünk, aki már hallott a gyerekeitől rólunk. Gyakorlatilag ennyi elég is volt, hogy meghívjon minket. Barátok lettünk és szinte hazajárunk ide koncertezni. Szeretjük a helyet, mert az akusztikus hangzás, amit szeretünk, itt tökéletesen él. Olyan emberközeli, baráti hangulata van a helynek, hogy mindig örömmel zenélünk itt.

A klip rendezője, Balogh Bettina a kamerán keresztül is tökéletesnek találja a pincét: – Többféle érzést vissza tudunk itt adni. Benne van a bohémság, kicsit az elmúlás, de a jövő is. Keszekuszának is tűnhet, de mégis egyben van a tér. 

– Werner Krisztina –
Fotók: H. Baranyai Edina

[2014.06.17.]