Megnéztük: Caramel és Craig David koncert a SYMA Csarnokban

Az ember nem is tudja, hogy hogyan kezdjen bele egy ilyen este leírásába. Olyan táncok, énekhangok, impulzusok értek, amit nehéz szavakba foglalni. Azért megpróbálom.

Az este első fejezete a táncosoké volt. Nem is akármilyen táncosoké! A hétvégén hip-hop táncverseny zajlott a SYMÁban, ennek megkoronázásaként léphettek színpadra a győztesek.

Jópár korosztály legjobbjait láthattuk, a picik aranyosak voltak, a legnagyobbak világszínvonalú vérprofik. Legalábbis laikus szemmel ezt gondolom a lélegzetelállító produkció láttán. Kedvencem egy lány volt, aki a csapat legtermetesebbike volt, és olyan elánnal tolta a koreográfiát, hogy majd’ leesett az állam! Minden elismerésem az övé!

Aztán következett Caramel! A Kodály Filharmonikusokkal nem először lép színpadra Caramel és csapata, viszont minden alkalom egyfajta különleges ünnepként vonul be a rajongók emlékezetébe. A SYMA Csarnok addigra jó háromnegyedig megtelt. Caramel hozta a formáját: leénekelte a csillagokat az égről. Tökéletesen és szerényen. Megemlékezett az Anyák Napjáról, elmesélte, hogy a 8 hónapos kisgyermeke ma először mondta azt, hogy Apa…szóval tényleg voltak pillanatok, amikor teljesen ünnepi hangulatban éreztem magam.

Caramel zenekara profi. A zenekar, ahol megtörténhet, hogy férfi vokalista is mikrofonhoz jut, ahol megtörténhet, hogy Gondi Helén személyében egy énekes show sztárja is vokálozik…ahol bármi megtörténhet. Sőt, Caramel életútja, pályafutása és lénye az, ami miatt állíthatjuk, hogy bármi megtörténhet. A dalain keresztül emlékezhetünk arra, hogy honnan jött és milyen különleges út vezetett oda, ahol most tart. Szerencsére Caramel jó helyen van, és remek zenészekkel veszi körbe magát. A Kodály Filharmonikusokkal együtt pedig teljes az élmény. Felsorolni is nehéz, hány Caramel slágert hallhattunk ma, de a legnagyobbakat nem hagyta ki: Mennem kell, Vízió, Nem adom fel, Szállok a dallal. Jó volt látni.

Színpadon a világsztár

Aztán jött Craig David. Egy olyan gitáros kísérte el, akiről simán elhinném, ha valaki azt mondaná, hogy Bob Marley unokaöccse. Egy szakállas csupamosoly gitáros, korunk zenebohóca, aki óriási FAZON. Lepacsizik a magyar kísérőzenekarral, fülig ér a szája, betonbiztosan tolja egy szál akusztikus gitárral az r&b-t. Az első három számot a Kodály Filharmonikusokkal és hazai háttérzenészekkel játszotta el, de bevallom őszintén, nekem a kedvenc részem az volt, amikor semmi más nem szólt, csak az akusztikus gitár és Craig David. R&b csörgedezik az ereiben, nem vitás.

Olyan elánnal tolja a ritmust, úgy ég a színpadon, hogy én nem gondoltam volna, hogy zenekar nélkül ilyen egyáltalán lehetséges. Pedig Craig énekére mozgott az egész SYMA Csarnok! Olyasmit tud, amit csak nagyon kevesen.

Na persze ehhez olyan számokat kell írni, és úgy sikerre vinni, ahogy Craig David tette ezt az elmúlt másfél évtizedben. Az Unbeliveable, a Walking Away, a Hot Stuff, a Rendezvous,  vagy a 7 Days mind ilyen dal, és ezeket mind hallhattuk ma a SYMA Csarnokban. Szerencsére.

– Sólyom Attila –
Fotó: Varsányi Fruzsi

[2015.05.04.]