˝Operaénekesnek lenni életforma˝ - interjú a művésznővel
A gyönyörű és fiatal operaénekesnő, Varga Viktória nemzetközi szinten elismert művésznek számít. A Bécsi Állami Operaházban nem léphet fel akárki. Viktóriának sikerült. Az egyik leghitelesebb Éj királynője volt Győrben, A varázsfuvolában is.
– Különleges kapcsolata van Győrrel…
– A városuk nekem örök szerelem! Nagyon erősen kötődöm ide, hiszen a pályám is valamilyen szinten innen indult. A győri születésű Bakonyi Marcell kollégámhoz hasonlóan engem is Hamari Júlia karolt fel és lett a mesterem, amikor 2006-ban részt vettem a győri mesterkurzusán, ahol először találkozhattam a művésznővel. 2009-ben szereztem diplomát a művésznő osztályában a Stuttgarti Zeneakadémia opera szakán. Sokat köszönhetek neki a mai napig. A varázsfuvola előadások miatt sokat voltam Győrben. Néhány éve éltem itt pár hónapot is. Számomra kis ékszerdoboz ez a város.
– Azért az Éj királynőjével debütálni különleges feladat…
– A két ária, amelyet az Éj királynőjeként énekelek, az operairodalom talán két legnehezebb áriája. Pszichésen és fizikailag is megterhelő. Minden előadás egy igazi kihívás, hiszen ebben a szerepben az énekes a határait feszegeti hangilag és énektechnikailag egyaránt. Persze az Éj királynő áriáit mindenki ismeri tehát hibázni nem igazán lehet, mindig a maximum feletti teljesítményt várja a közönség és persze én is magamtól. Úgy is készülök minden előadásra, mint egy sportoló, nyerni kell, akár egy sportversenyen. Először 2009-ben Brigitte Fassbaender igazgatónő meghívásának eleget téve az innsbrucki színház színpadán énekeltem ezt a szerepet. Nagyon izgultam, azt hittem a szívem is kiugrik a helyéről. Azóta persze már nagyon sokszor felkértek erre a szerepre, Magyarországon is. Az izgalom, a várakozás, az adrenalinfröccs az a mai napig hűséges kísérője A varázsfuvola előadásoknak. Koncentráltan készülök mindig -nem tagadom-, hiszen "rutinból" az Éj királynő-t nem lehet elénekelni.
Varga Viktória az Éj királynője szerepében, a Győri Nemzeti Színházban
– A Bécsi Állami Operaházba azért nem kerülhet be minden énekesnő. Önnek hogy sikerült?
– Ez a lehetőség akkor jött el az életemben, amikor rettenetesen nehéz életszakaszban voltam. Mintegy 6 hónapig egy hangot nem énekeltem. Otthon voltam. sajnáltam magam, szenvedtem és feladtam. Ma már vallom: kellenek az ilyen időszakok minden ember életében. Most már tudom, hogy akkor is építettem magam, belülről. Aztán egyszer csak csengett a telefonom az ügynököm hívott, hogy meghallgatás van Bécsben az operában. Tudni kell, hogy ott nincs az embernek sok sansza: vagy bekerül vagy nem. Sokan azt hitték megőrültem, de úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm. Hat hónap hallgatás után pedig úgy sikerült énekelnem a bizottság előtt, hogy még aznap aláírhattam a szerződést 3 szerepre és egy Japán turnéra.
– Azért korántsem ilyen egyszerű ez az egész. Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogy alakult az élete?
– Tudatosan készültem és építettem fel magam, mint operaénekesnő. De ez egyedül nem megy, Hamari Júlia művésznő rengeteget segített ill., a szerencse is nagyon fontos. Jókor lenni jó helyen, megragadni a lehetőséget és amikor bizonyítani kell, akkor a legjobb formát hozni. Miközben tanultam, fitness edzőként dolgoztam és titkárnő is voltam. Valamiből finanszírozni kellett a tanulmányaimat, a fellépő ruháimat, az utazásokat. Aztán szép lassan eljött az a pillanat is, amikor az első szerződésem, szerepem, fizetésem kaptam meg, mint operaénekesnő. Leírhatatlan érzés volt.
– Sok magyar – sztár-jelzővel illetett – előadó ezt nem igazán érzi át…
– Nem tisztem ítélkezni, nem is szeretnék, de vallom hogy : a komoly munka után jöhet az igazi elismerés, az igazi siker és a közönség őszinte szeretete. Persze ezzel a munkával rengeteg öröm, bánat, kudarc és lemondás is jár. De ha bejárjuk a siker felé vezető út minden útvesztőjét, akkor tudjuk igazán átérezni és megélni a sikerünket. Akkor a „sztárság” már nem számít.
További képekért kattints!
– Nem csak a hangjának kell rendben lennie, hanem a fizikumának is. Hogyan tartja karban a testét?
– Nekem mindenem a mozgás. Ez a szakma fizikailag is megterhelő, bírni kell az iramot, a sok utazást, repülést, autózást. Győrben remek futó-helyek vannak. Előadások előtt is a kutyámmal együtt megyünk kocogni. Felszabadít, lelazít, segít koncentrálni és nagyon egészséges. Operaénekesnek lenni életforma. Nem lehetünk betegek, figyelnünk kell magunkra. Nincs semmi praktikám vagy babonám ezen a téren, nem iszom nyers tojássárgáját, nem is lennék rá képes, azt hiszem. A mozgást nagyon szeretem és persze fitness edzőként tudom is hogy mit miért csinálok.
– A Győri Filharmonikus Zenekarral is gyakran szerepel. Milyen élményeket őriz a közös fellépésekről?
– Nagyszerűeket! A Győri Filharmonikus Zenekarral mindig nagy öröm a közös muzsikálás. Megtiszteltetés velük dolgozni, Berkes Kálmán karmesterrel egy színpadon állni. 2011 óta számos koncerten voltam a zenekar szólistája. A legemlékezetesebb 2013/2014 –ben Fűke Géza igazgató úr felkérésére a zenekar újévi turnéja volt, amikor Kína nyolc nagyvárosában léptünk fel, többek között a shanghaji Oriental Art Center és a pekingi Poly Theater színpadán is.
A Bécsi Állami Operaházban, Barbarina szerepében
– Volt már Barbarina, Papagena és Wagner Parcifaljában is szerepelt, ami már önmagának is kihívás. Az Éj királynője pedig már a védjegyévé vált. Azért ehhez kell egyfajta sokoldalúság is. Hogy bírja?
– Imádok énekelni és szeretem a kihívásokat. A különböző karakterek mindig új lehetőséget adnak arra, hogy valami újat fedezhessek fel magamban. A szerepek zenetechnikai sokoldalúsága az éneklésemnek, a hangomnak is mindig új színeket, tartalmat kölcsönöz. Úgy gondolom a zenei és színészi sokoldalúságot ma már el is várják tőlünk. Különben imádtam Papagéna bőrébe bújni, mert játszhattam, nevethettem, mókázhattam a színpadon. Egyszer nagyon szeretnék akár egy operettben vagy egy musicalben is szerepelni.
– Most meglepett. Azt hittem, visszalépés lenne a karrierjében…
– Nem gondolnám! Sőt! Hiszen nem vagyok én skatulyába zárva. A hangom a hangszerem, amelyet használni kell! És ma már igen nagy az átjárás a műfajok között, a mi generációnk már egy színházon belül énekel operát, operettet és akár musical-t is. Az önálló estjeimen mindig van egy- egy operett ária vagy éppen musical.
– Hogyan tovább?
– Nagyon jól éreztem magam Győrben. Szűcs Gábor rendezésében egy csodás társulattal, gyönyörű jelmezekben énekeljettem. Számomra az évad utolsó előadása június 19-én lesz, amikor is Astaroth szerepét éneklem a freiburgi színház színpadán Goldmark Károly Sába királynője című operájában. De bárhová sodorjon is az élet, Győr számomra a nagy találkozások városa marad, ahová mindig örömmel térek vissza.
Hírek
