Rock katonák és elefántok, meg a rock & roll rúgója összevetése egy utolsó rock’n rollban…
Nos, először is, hogy miről lenne szó! Szubjektíven összehasonlítást kap az olvasó négy hazai meghatározó rockzenekar mai koncertjéről. Az Ossian, a Karthago, a Tankcsapda és a P.Mobilról készítettem egy helyzetjelentést. Azért ez a négy, mert mindenképp a hányatott rock műfajon belüli, élőprodukciót adó, legalább negyedszázados múlttal rendelkező jelenleg is aktív és hiteles bandát ennyit tudtam összeszedni csak, akiket nem raboltak el az Ufók, vagy nem lettek a kereskedelmi tévék műsorvezetői, mentorai, és meghatározó szerepük van… Hozzá teszem, mindegyik banda több koncertjén is megfordultam, így talán van némi hasonlítási alapom.
Elsőnek jöjjön a „legpimaszabb” Karthago! Miért is? Mert 36 éve arcátlanul ugyan abban a felállásban játszanak és soha nem volt búcsú koncertjük. Nincs tagcsere, mind az öten több hangszeren is muzsikálnak, vagy énekelnek a koncertjeiken, és nem változtak semmit. Mivel Szigeti Feri alapította 79-ben a bandát, így akár Őt nevezhetnénk Rock elefántnak, de az öt tag barát és üzlettársként simán igényt formálhat az elnevezésre! Egyenlők. Megmaradt ennyi év után is a zenei és a rajongók iránti alázatuk, és nem hakniznak. Leereszkednek a rajongók közé. Stabil, profin felépített előadásuk egy erős gerincen fut, a setlist alig változik, nem túl nagy látvány elemekkel, amit főleg utcafesztiválokon és kisebb klubokban hallhatunk.
A hangsúly mindenképp a zenén van. Így viszont a koncertlátogató egy kiforrott, kevés dumával átitatott, sallangmentes békebeli koncertet kap a pénzéért, amolyan best of válogatást. Hallhatjuk Takács Tomit dobolni, énekelni, Kocsándi Mikit szintúgy, Gidót billentyűn, gitáron, némi nóta és mókamesterséget művelni, Kiss Zoli és Szigeti maradt a gitárnál és a vokálnál. A közönség főleg közép, és erős középkorú, szolid, kulturált, szóval lehet átszellemülten élvezni a számokat. A dalszövegek alapjában jók, persze néhol közhelyesek, de a slágereké (például Áruló, Apáink útján) kifejezetten remek mondanivalót rejtenek. Zeneileg abszolút remek, mert az orgona nyílván hozzátesz a gitárok, dobok és énekszó hangjához is. Nincs túl bonyolítva hosszú dob és gitárszólókkal, túlírt dalokkal. Megmaradtak olyannak, ahogy indultak. Klasszikus rock. Kikerülhetetlenek.
Jöjjön másodiknak a „legpatinásabb” P.Mobil! A zenekar majd ötven éves múltja magáért beszél. Örökmozgók. Számtalan tagcsere, a hazai zenész krémje már játszott benne. Beat zenekarként indult, de meggyőződésem, hogy Ők honosították meg itthon a hazai rock zenét az 50-60-as évek külföldi legendák nyomdokain lépkedve. Számos sláger (Kétforintos, Miskolc stb.), szlogen kötődik nevükhöz (A Rock örök és elpusztíthatatlan). Az eredeti felállásból már csak Lóránt marad, mint ceremónia és zenekarvezető, szövegíró és ezer éves tagként Sárvári Vili gitáros, majdnem a kezdetektől. A „Főnökről” elmondhatjuk, Ő az igazi utolsó rock and roll hazánkban.
Dalszöveg tekintetében kicsit húzósabb a helyzet, mint a Karthagonál, mert néhol metafórákat rébuszokat használ sokszor, a régi Erdős féle cenzúra miatt. Mivel a munkások, parasztok és értelmiségiek egyetlen zenekarának aposztrofált együttes, hogy Schuster Lóránt szavait idézzem, az első kettő célcsoport közül nem tudom hány százalék érti a szövegek igazi mélységét. Súlyából viszont nem von le. Koncertek főleg klubokban, kisebb fesztiválokon, művházakban vannak. A közönség itt is hasonló az előbbihez, azzal a plusszal, hogy sokan elhozzák már a gyerekeiket, unokáikat is. Alapjában kulturált, családias a hangulat, de itt már visszaköszön a hőskorszak egykori igazi vadrocker rajongója néha bőrben, borostában, piásan. A koncert majd mindig más, nincs stabil set, szóval pluszként jelenik meg a változatosság. Gyakran vannak legendás vendégfellépők, régi külföldi számok feldolgozva, Lóránt féle anekdotázás. Megkockáztatom, hogy az összes közül ez a banda a legkomplexebb, amit nyújt. Nem a látványelemekkel vakítja el a nézőt/hallgatót. Itt is jelen van az orgona, újabban akusztikus hangszerelés is, szóval csalódás kizárva. Zenészeink nem tekintik „sztárnak” magukat, nincsenek elszállva önmaguktól. Kijönnek a pórnép közé buli előtt, szünetben, vagy a végén. Maximális respekt! Kötelező program minden rockernek.
Harmadikként a „legprofibb” jelzőre számot tartó Tankcsapda következik. Vidékiként, hendikeppel indulva néhány tagcsere után a hazai legnagyobb mainstream lett profi menedzsmenttel, követve a jelenlegi trendeket. Na, Ők már csak nagyobb fesztiválokon játszanak, ahol az előző kettő zenekar labdába sem rúghat sajnos, meg télen klubokban, arénákban. Dalszövegek terén is megmutatkozik a „nagyszerűség”. Nincsenek túlbonyolítva rébuszokkal, csajokról, hedonista dolgokról, némi politikai odamondogatás név nélkül, egyszóval a rakenroll jelen van benne, némi közhellyel. Érti a hallgató, és ez a lényeg. Talán Lukács a legjobb szövegíró érthetőség, mondanivaló terén.
Zeneileg viszont alul marad az előző kettőtől, mert három taggal, kevés hanggal nem lehet versenyre kelni. Számos sláger van, amit rengetegen ismernek (Mennyország turiszt, Legjobb méreg stb.), akár a médián keresztül. Itt a trendkövetés miatt heterogén a közönség, főleg a fiatalabb korosztályból harmincig, egy-néhány korosabbal. Manapság divat lett Csapdásnak lenni, nem úgy, mint a punk korszakban… Nagyjából három setlistre épülnek a bulik, tavasz-nyár-ősz, amiben van egy 60% alap, a többi változik évszakonként. A koncerten látványban egyértelműen itt kap a legtöbbet a látogató a pénzéért, nyugodtan lehet a külföldi bandákhoz ebben hasonlítani. Itt már viszont jelen van egy olyan réteg, aki kőkeményen jól akarja érezni magát a régi vad korszakra hajazva, szóval pogóra felkészülni! Megvannak az egyszerű metálklisék, a közönség szolmizáltatása, tapsoltatása, standard felkonfok, beállások. Összességében egy zúzós metálkoncertet kap az ember, ha kimegy, energiát itt lehet levezetni a legjobban, főleg ha rásegítünk némi piával. Mindenképp ajánlott annak, aki kíváncsi egy profin letolt rock nagykoncertre mainstream szinten. Lukács Laci egyértelműen a rock’n roll rúgója a debreceni triónak. Viszont a fesztiválos dedikálásokon kívül megközelíthetetlenek az egyszerű rajongónak.
Negyedikként jöjjön az Ossian, aki a „legalapabb” jelzőt kapta meg tőlem. Miért is? Mert az indulás óta eltelt időszak alatt ugyan azt a heavy metalt nyomja, mint anno. Abszolút hitelesként nem követi a trendeket, nem visz semmi újítást bele a koncertekre, mint pl. a Mobil, vagy látványban a Técsé. Korosztályom nagy része ezen, meg Pokolgépen nevelkedett, ami akár bele is férhetett volna az összehasonlításba, de eljárt felettünk (is) az idő… Nincs meghatározó szerepe manapság. Maradjunk Endrééknél, ahol hagyományos rock zenét kapunk, egyszerű dalszövegekkel, amit megért a rajongótábor. Számos tagcsere után csak Endre a régi bútordarab. Koncerten itt jelen van a következő fiatal generáció, a jelenlegi rockerek, és nem divatból. A látvány ugyanúgy, mint a Karthago és Mobil esetén háttérbe szorul, csakhogy a zeneiség nem nyom annyit a latba, hogy kárpótolja az embert az egész műsorért. Metálklisék itt is, mint a Técsénél, plusz hosszabb gitár és dobszólók próbálják színesíteni az előadást. A kötelező slágerek jók, de a többi dal igencsak egysíkú általában. Nyugodtan kijelenthetjük, Paksi Endre a Rock katona. A setlist erős gerincen fut, vannak benne változtatások, de az elvárt, jól működő nóták kötelező darabok a hangulat felhozására. Alap metált kap a pénzéért a nép, ami a nyolcvanas években meghatározó volt. Kisebb fesztiválok, esetleg egy-két nagyobbnak a kis sátrában láthatjuk őket a klubokon kívül még. Aki kíváncsi, milyen volt régen, amikor nem volt ennyi banda, annak ajánlott elmenni legalább egyszer.
Összegezve a négy banda nyújtotta teljesítményt, a szubjektív véleményem az, hogy aki békebeli, változatos minőségi élőzenére vágyik, az minden bizonnyal a P.Mobilon jól fogja érezni magát, és nem csalódik, vagy ha szolidabb, abszolút kiszámítható szórakozásra tart igényt minőségileg hasonló szinten, az Karthagora menjen. A Tankcsapda esetében meg egy profin végrehajtott, látványokban, showban külföldi nagyokkal versenyben lévő zúzós metál koncertet kap nagyjából ugyan ennyiért, viszont jóval egyszerűbb zenei megoldásokkal. Az Ossiánon alap rock zenét hallhat, látványoktól nem elvakítva, de kezd eljárni felette az idő. Az abszolút sorrendem koncertélmény terén: 1. P.Mobil 2-3.Karthago és Tankcsapda holtversenyben, 4.Ossian.
Hírek
