"Szeretek összegezni" - interjú Lombos Marcival

- Lombos Márton neve egyáltalán nem ismeretlen a zeneszerető közönség előtt. Dalszövegíróként és előadóként is jó pár helyen találkozhattunk már vele, most pedig zenekarával, a Lombos El Marci & Juhász Attila Jazz Septettel különleges évfordulóra készülnek, hisz idén lettek öt évesek. Rengeteg munka, energia, kitartás, s csodás barátok kellettek ahhoz, hogy ott tartsanak, ahol most járnak. Marcival ezekről az emlékekről, s természetesen a február 10-i Orfeumos koncertről is beszélgettünk. Őszintén, mint mindig.

Öt éve él, létezik, lélegzik szó szerint ez a produkció, s jutottatok el a nulláról egészen szép sikerekig. Annak idején, mikor Attilával leültetek beszélgetni a „közös jövőről”, így képzelted el magatokat öt év múlva? Erre számítottál?

Lombos Marci: Igen. Pont öt éve ültünk le Juhász „Jack” Attila barátommal a WestEnd egyik kávézójában – tök slamposan –, hogy átbeszéljük, mi legyen azzal a bizalommal, amit a szakmai zsűri szavazott meg nekünk a 2010-es Jazzy Dalversenyen (a Jazz utca 10. című dalunk lett abban az évben a legjobb dal és a legjobb dalszöveg).

Kitaláltuk, hogy csinálunk egy olyan lemezt, amin egy klasszikus swing-felállással játszunk hip-hop-ot. Álmaink – vízióink voltak. Emlékszem, amikor beszéltünk róla, Jack előhúzta a naptárját a farzsebéből, és jegyzetelt.

Hát nem gondoltam, hogy ennyi meló lesz ezzel, de azt sem, hogy ennyire fogjuk szeretni. Én konkrétan emiatt kezdtem el komolyan foglalkozni az énekléssel. Az első időszakban Magyar Hajnalhoz jártam, és mivel elölről kellett kezdenem a hangképzést, rengeteget berregtem. Közben a gyerekek a másik szobában Barbie-ztak, és nem értették az egész szitut, mert az olyan, mintha egy traktor hangját utánoznád. Minden nap gyakoroltam. Egy-másfél órát. Ma már klasszikus énekszakra járok és nagy olasz operákat tanulok. Ezeket én akkor nem láttam.

Mint ahogy azt sem, ahogy ma állok – egyébként rendszeresen – az Orfeum színpadán. Nyolcan. Kiváló muzsikusokkal.

Különben hadd dicsekedjek! Az első fellépésünk a MÜPA-ban volt.

Mit jelentett akkor, s mit jelent most számodra ez a produkció? Hisz akkor még a tervezgetés, az álmok időszakában voltatok úgymond, most viszont már minden kézzel fogható.
Lombos Marci: Azon felül, hogy dalszövegeket írok mindenféle produkciónak (színházba, tv-műsorokhoz, a magyar pop-vagy a jazz színtér előadóinak), én ezzel foglalkozom. Főállásban vagyok a Lombos El Marci & a Juhász Attila Jazz Septet producere és frontembere.

A helyzet az, hogy aktív munkát igényel jelen lenni a „piacon”, de meg kell mondjam, örömmel csinálom. Ez a része ugyanannyira mozgat, mint az, hogy a mikrofon előtt rizsázok. Szerintem egy roppant izgalmas dolog, bár hozzáteszem, hogy nem ijedek meg attól a ténytől (ha ezt tényként elfogadjuk), hogy ma egy kulturális produktumot termékként kell kezelni. Nem akkor, amikor készül. Mert akkor szárnyalni kell. Hanem olyankor, amikor ezt el kell juttatni a közönségéhez.

Február 10-én szülinapi koncertet adtok, melynek helyszíne az Orfeum lesz, ahol már tulajdonképpen állandó része vagytok a repertoárnak. Milyen pluszt ad nektek ez a tudat?
Lombos Marci: Engem feltölt. Szeretek összegezni. Érdekes volt, hogy észrevétlenül szaladt el az öt év… és 2015 decemberének végén egyszer csak beugrott: hopp, itt a január, és ez már egy jelentősebb évforduló. Volt egy belső kényszerem, hogy átgondoljam, mi van mögöttünk. És persze, az, hogy mi várhat még ránk.

Azt még el kell mondanom, ha már szóba hoztad, hogy egy nagyon szép repertoár része lettünk. Az Orfeumban fellépők egytől-egyig kiváló előadók, és jó érzés, hogy ott látom magunkat is… a Voodoopest feliratot, és a nevünket.

Meglepetésvendégekkel készültök, s nem is akármilyen nevek szerepelnek a névlistán. Kik ők pontosan, s mivel járultak hozzá a zenekar sikeréhez?
Lombos Marci: Nem is annyira meglepetés, mert a lemez hátulján olvasható a közreműködők névsora. Amikor készült a Vooodoopest és hallgattuk a dalokat, mindig jött egy flash-ünk, hogy ide kéne egy kis szárnykürt, ide egy gitárszóló, oda meg klarinét. Megkerestük azokat az embereket, akikkel szakmai és emberi okokból szívesen dolgoztunk volna, és megkértük Őket, hogy tegyék oda azt a fantasztikus dolgot, amit tudnak.

Így szerepel a lemezen – és a február 10-i koncerten – Bolyki Balázs és a kórusa, Herold Petya és a szaxofonja, Koós-Hutás Áron és a szárnykürtje, Lázár „Lázi” István és a trombitája, Lukács Peta és a gityója, Pacziga Linda és a gyönyörű énekhangja, Romhányi Áron – aki most rappelni fog – és Zsoldos Béla, aki a vibrafonját hozza magával. Csuda színes este lesz!

Öt év múlva tíz éves lesz a zenekar, kerek évfordulót ünnepeltek majd. Hogy képzeled el az akkori születésnapi koncertet?
Lombos Marci: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látok magam előtt valamit, de csínján bánok a szavakkal, ha az álmaimról van szó. Ezt általában valahová leírom (például a titokfalunkra), de nem szívesen beszélek róluk… és hátha meglepetést is szerzek vele a közönségnek. Úgyhogy inkább koncentráljunk a február 10-i bulira az Orfeumban, mert van mit odatenni! Tényleg, Te jössz!? ;-)

Rosta N. Napsugár

Fotó: Aigner Iván, 

[2016.02.05.]