Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2019. június 24. | hétfő | Iván nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Zene.hu
 
 
Kapcsolódó cikkek
A Dekadens Udo budapesti koncertjén jártunk
Az Udo - Dekadent Tours Budapestre érkezik
Accept: ismét Budapesten a heavy metal nagy visszatérői 
Hétórai rock és metál, nap mint nap 20. - indulj be velünk
Kapcsolatok
Accept
Udo Dirkschneider

Herr Dirkschneider befejezte! - Back To The Roots Tour 2016

A nagy generációhoz tartozó Udo Dirkschneider már ötven éve hajózik a nemzetközi rock vizeken. A patinás múlttal rendelkező Accept együttes frontembere volt kétszer is, ami magának a zenekarnak, de Udonak is meghozta a sikert egyénileg még a huszadik században. 

Hagyományos heavy vagy ha úgy tetszik power metalt toltak a nyolcvanas évek hőskorszakából, három generáció ismerkedett meg a rockzenével rajtuk keresztül.  Főhősünk húsz éve szóló karrierbe kezdett azonos stílussal, miután összebalhézott az anyazenekarral, de a közönség nagy része máig kiköveteli az oldschool dalokat Tőle.  Mesterünk így hatvan felett szeretné már lezárni és nem „Elfogadni” ezt a múltat, mert elég tüskés a viszony a régi bandájával. Idén úgy döntött, csinál Dirkschneider néven egy turnét kizárólag a régi szerzeményekből, ami az Ő nevéhez is épp ugyanúgy fűződik énekesként, mint az párhuzamos vonalon futó „gyári nevű”Accept-nek, magyarán visszatér a gyökerekhez. Ezzel akarja befejezetté, lezárttá tenni mindazt, ami elmúlt, mert szólistaként nagyjából hasonló időt húzott le, és valószínűleg bosszantja, hogy sokan még mindig az Accept-tel mossák össze a nevét. Herr Dirkschneider befejezte az Accept dalok játszását ezen túl.

Udoként jóformán majd minden évben megfordult kis hazánkban a kétezres évek elejétől, idén sincs ez másként, most ismét a Livesound szervezésében jött és a kanadai közepesen sikeres Anvilt cipeli magával szerte Európában. Az Anvil érdekessége az, hogy 1978 óta tartó regnálásuk alatt a legbefolyásosabb, ugyanakkor kereskedelmileg a legsikertelenebb zenekarok egyike a tengeren túlon, pedig olyan nagy ágyúkra voltak hatással, mint a Slayer vagy az Anthrax és még film is készült róluk…  A hangulat felhozást, vagy ha úgy tetszik a kapunyitás utáni gyülekező zenéjét egy neve sincs „Palace” együttesre bízták, akikről az égvilágon semmit nem találtam a neten (Zuckerberg oldal és youtube), így kénytelen voltam a saját érzékszerveim elsődleges véleményére hagyatkozni. Stílusuk abszolút passzol a germán zenéjéhez, a kvartett amolyan Accept tribute jellegű régi fémet nyom a szállingózó közönségnek. Az énekes hangja is ugyanolyan rekedtes, karcos, mint Udoé. Már most annyian vagyunk, mint tavaly a Dekadent Touron. A Palace hoz néhány bevált metál klisét, nagyon kellemes csalódást okoznak zeneileg nekem is a negyven perces műsorukkal, de a középkorú közönség is vevő rá. Nyolckor erős fél ház, az Anvil a húrok közé csap, és remek „metal on metal” showt nyomnak a 81-es lemezüktől egész a legfrissebb tizenötödikig Anvil is anvil-ig válogatva. Lips Kudlow nem véletlenül kapta a gúnynevét, mert olyan grimaszokat hoz teljes zenei átéléssel, jellegzetes „ooóóh” hang kitartással jó néhány dalban, ami magában egy Muppet show. Mindezt fokozza, hogy aktív a színpadon, mókázik a számok alatt, a hangszedőbe énekel, vagy vibrátort használ pengető helyett. Kőkemény alap heavy metalt nyomnak nem túl bonyolult megoldásokkal meg egy igényes dobszólót Robb Reinertől bő három percben a „Swing thing” nóta alatt. Érdekes, hogy kevésbé sikeresek, itt jól működött a mutatvány egy órában.

Set list:
01.March of the Crabs
02.666
03.Oooh Baby
04.Badass Rock’n roll
05.Winged Assassins
06.Free as the Wind
07.Daggers and Rum
08.Mothra
09.Swing Thing
10.Die for a Lie
11.Metal on metal

A beharangozott féltízes precíz germán kezdésre meg is van a teltház, ironikusan a „Just a Gigolo” megy a hangszórókból, majd introként egy rakétakilövéssel és a „Starlight” csillagfénnyel robban be  Udo Mester csapatával a színpadra, háttérben a Dirkschneider felirattal. A bő két órás műsor első fele is tartalmaz klasszikus slágereket, de igazából a súly a koncert második részén és a ráadásban van. Egy igazi best of válogatást kapunk a hőskorból alapszámokkal, ügyesen összerakott dalsorrenddel, nem elpufogtatva a húzó nótákat egymás után, minden második, harmadik kisimítja a hangulatot, nem engedve hullámvölgyeket. Remek ezer éves lassút is hozott a német a „Winterdreams-t”, ami rock vonalon ritkán sikerül ilyen jól, itt nagyon rendben van az 1983-as dal.



Jó így hallani az öreg harcos karcos hangját, amit anno a nyolcvanas évek közepéig megszoktunk, mostanra a Smirnov / Hekkinen gitárpáros uralja show terén a staget, Udo Mester se a szöveget, se szereplést nem viszi túlzásba, énekel és vezényel, amolyan minimál shoet kapunk. Német precizitással mennek le a dalok, alig dumával„are U ready”, néha egy kis közös nótázás a másfél ezer emberrel parancsszóra, amik igazán csak a refréneknél működnek (Princess of the dawn,Metal heart, I’m a rebell,Balls to the walls), de hát ezek a sűrűn játszottak, amit kikövetelt eddig a nép, így jogosan várja el…  A látvány, hangok rendben, de semmi extra faxni, parasztvakítás dob, vagy gitárszóló. A nosztalgia faktorra alapoz az est. Visszatérünk a klasszikus rock korszakba, bár nekem nincs Accept feelingem ma itt, amolyan felmelegített töltött káposzta jellegű ez a vissza a gyökerekhez. A jelenlegi Accept felállás, ami legalább annyi változáson ment át, mint Udo bandája, hitelesebben nyúl vissza a korai dalokhoz. Ettől függetlenül kellemes a műsor, pár levitézlett rocker izzadtra is itta magát a múltját siratva. Terep ruhás őrmesterünk elégedett lehet a magyar közönséggel, mert a tavaly, és azelőtt is gyenguszka fogadtatás volt, most valószínű a nosztalgia jobban ide csalta a korombeli rockereket. Nálam a tízből olyan hetet ért pontügyileg. Udo Dirkschneider idén is bebizonyította, hogy tényleg fémből van a szíve, viszont a nosztalgia télen egy kandalló előtt működik igazán.

Set list:
01.Starlight
02. Living For Tonite
03. Flash Rockin' Man
04. London Leatherboys
05. Midnight Mover
06. Breaker
07. Head Over Heels
08. Neon Nights
09. Princess Of The Dawn
10. Winterdreams
11. Restless And Wild
12. Son Of A Bitch
13. Up To The Limit
14. Wrong Is Right
15. Midnight Highway
16. Screaming For A Love Bite
17. Monsterman
18. TV War
19. Losers And Winners
Ráadás:
20. Metal Heart
21. I'm A Rebel
22. Fast As A Shark
23. Balls To The Wall
24. Burning
 
 

Juhász Peti

 

[2016.04.04.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Gretsch Catalina shell szett hangszer [2019.06.24.]
Swan 2000 Beatles Roadshow menedzser zenekar [2019.06.12.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Fabrik

Megnéztük: Scooter koncert a Budapest Parkban - képes beszámoló
Ahogy mondani szokás: a...

Megnéztük - Ganxsta Zolee és a Kartel a Barba Negra Trackben
Húsz éve jelent meg a...

Satöbbi zenei csemegék Budapesten!
Punnany Massif "kompon-állva" nyitotta meg a fesztiválszezont
Beszámoló: Újra Budapesten járt a Muse!
Csúcs volt a Chris Botti koncert Budapesten - képekben
Kísértetjárás az Operettben - Musical készült a Pendragon legendából
beszámolók még