Így láttuk Rihanna Sziget fellépését

Teltházas volt a Sziget nulladik napja, lépni is alig lehetett a hatalmas tömegben. A nagyszínpad legjobban várt fellépője Rihanna volt, aki láthatóan alig várta, hogy letudja a haknit, felvegye a(z állítások szerint) 280 milliós gázsiját és hazamenjen. Előtte a Punnany Massif, Jake Bugg (UK) és a Parov Stelar (A) koncertezett.

Hetekkel ezelőtt eladták az összes jegyet a Sziget 0. Napjára, már a helyszínen sem lehetett napi jegyhez jutni, ami nem is csoda, hiszen csütörtökön adott koncertet az egyik legismertebb amerikai pop énekesnő: Rihanna. Be kell vallanom, hogy én magam nem vagyok odáig a tinédzserek körében mára már divatossá vált, kissé kommersz pop zenei vonalért, ennek ellenére kíváncsian vártam a koncertet. Érdekelt, hogy milyen show-t tud ide varázsolni egy igazi világsztár.

A nagyszínpadon 21:30 helyett 22:00-kor már színpadra is lépő Rihanna eddig minden előadónál nagyobb csalódást okozott.

Amikor három óra körül megérkeztem a fesztivál helyszínére és megkerestem a nagyszínpadot, nem olyan nagy döbbenettel konstatáltam, hogy már foglaltak a helyek az első sorban. Ők már délben lestoppolták az igazán kitartó rajongóknak járó első sort. Felmerült bennem is, hogy csatlakozom két holland lányhoz, akik az első sorban várták a koncerteket, de úgy éreztem, van itt még bőven látnivaló. Gondoltam (naivan), hogy majd később megpróbálom előre verekedni magam, előtte beszerzek némi frissítőt és egy kis élelmet is, hiszen már eljött az uzsonna idő.

Mivel nem tettem túl nagy kirándulást az életmentő kaja beszerzése végett, egy fröccsért és egy hot-dogért végül 2300 Ft-ot fizettem ki. Ezen a ponton éreztem, hogy a berúgás veszélye ma már nem fenyeget, és áldottam az eszem, amiért csak annyi pénzt vittem magammal, amennyit tényleg el is költhetek.

A Punnany Massiffal kezdődött a Dan Panaitescu Nagyszínpad csütörtöki programja. (A nagyszínpadot egyébként a Sziget nemzetközi programszervezőjéről nevezték el, aki nem olyan régen, tragikus körülmények között, autóbalesetben halt meg.)  A Punnany, a nagyszínpad egyetlen magyarul éneklő fellépőjeként is szuper hangulatot tudott varázsolni. Magyar, holland, német, francia és brit fiatalok énekeltek és táncoltak együtt a nagyszínpad előtt, igazi Szigetes hangulatban.

Közvetlenül a Punnany Massif koncertje után, a huszonkét éves angol énekes, Jake Bugg is felejthetetlen koncertet adott. A fiatal zenészt sokan Bob Dylan utódjaként emlegetik.

A Glastonbury Festival tehetségkutató színpadán felfedezett énekes volt számomra a nap legkellemesebb meglepetése. Eddig soha nem is hallottam róla, mégis most úgy buliztunk rá, mintha már ezer éve hallgatnánk a dalait. Ilyet csak a legjobb előadók tudnak elérni, akik amellett, hogy jó nótákat szereznek, láthatóan élvezik a koncertet és együtt élnek a közönséggel. Ez a srác és a zenészei is pont ilyenek voltak.

Volt a kis színes

A koncert után jött a Szigettől már megszokott „kis színes”, party program. Hosszúkás lufikat osztottak szét a színpad előtt. Ezekkel tapsoltatták a közönséget, miközben a kivetítőkön felülnézetből láttuk magunkat a tömegben. Hangos zene, éljenzés, fütyülés, lufik és taps… igazi Sziget hangulat. Még ha kicsit már közhelyesnek is számít az efféle tömegpszichózis, mi akkor is nagyon élveztük.

Ezután következett a részemről egyik legjobban várt koncert. Az electroswinget játszó osztrák zenekarról nagyon sok jót hallottam, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy mit is tudnak nyújtani egy koncerten. Ekkor már egyre nagyobb volt a tömeg a nagyszínpad előtt (ami azért sokat levesz minden koncert élvezeti értékéből), ráadásul az ismerősök jelentései szerint, akkor még a bejáratnál is rengetegen várták, hogy bejussanak a fesztiválra.

A Parov Stelar koncert a maga nemében profi volt, kidolgozott, nagyon jó hangulatot varázsoltak a színpadra. Mindenki ugrált, táncolt és tapsolt, tehát amiért ott voltak azt hozták, de én mégis egy kicsit többet vártam tőle. Nekem még így is laposabb volt a vártnál, nem jött a katarzis, de sebaj.
A koncert végén elindultam, hogy még Rihanna színpadra lépése előtt feltöltsem pénzzel a megcsapolt Sziget Pass-omat, és egy kis sörrel a hasamat. Gondoltam, hogy tíz perc alatt lezavarom a dolgot, de a hatalmas tömegben ebből bizony több mint egy órás hadművelet lett. 
Bőven fél tíz után vánszorogtam vissza a színpadhoz. Mondanom sem kell, hogy az első sor, vagy a középső, vagy kicsit oldalt hátul már esélytelen volt.

Az emberek mindenhova felmásztak

Az emberek a fákra, a padokra, mindenhová felmásztak, hogy láthassák a barbadosi származású világsztárt, aki a hivatalos koncert kezdés után  negyed órával, még sehol nem volt. Persze be tudtam volna tolakodni a tömegbe, de igazából semmi értelmét nem láttam. Beletelt egy kis időbe, mire végül megtaláltam a helyemet, ahol legalább a kivetítőt és valamennyire a színpadképet is jól láthattam. Majdnem tíz óra volt, mire végül elhelyezkedtem. Rihanna viszont még akkor sem volt sehol. Mellettem többen már fütyültek és fujjogtak a késés miatt. Nem nagyon értettem a csúszást, hiszen nem fújt a szél, nem esett az eső és még telt ház is volt, ráadásul mindenki tudja, hogy a csendrendelet miatt a koncert nem tarthat tovább 23h-nál.

Rihanna végül este tízkor állt színpadra egy Obi-Wan Kenobi köpenyére emlékeztető csuklyás szerkóban, csak a száját lehetett látni. Így énekelte el az első számát. Ez egyébként elég jó kezdés volt, különösen, ha belegondolok, hogy milyen volt a koncert többi része. A dal végén elegánsan lehúzta a csuklyát és láthatóan várta a vastapsot. Ám a meglehetősen önhittnek tűnő pop sztár számára valószínűleg nem volt olyan elsöprő erejű az éljenzés, mint ahogy azt ő gondolta.
 

Ettől a ponttól ugyanis elkezdődött az eddigi legmegúszósabb és unalmasabb koncert, amit valaha bármilyen előadótól láttam. Az egész koncertből, mindössze két emlékezetes elemet tudnék kiemelni. Az egyik a táncosok előadása és munkája, ami valóban kiemelkedő volt, a másik pedig Rihanna megkoreografált fenék mutogatása (bár ez engem különösebben nem hatott meg, de a mellettem álló srácok nagyon örültek neki).

Az egész koncert alatt vártam a nagy katarzis élményt, amit az ember egy világszínvonalú(nak hitt) produkciótól elvár, de csak a csalódás lett egyre erősebb. A legkiábrándítóbb az egészben talán éppen az volt, amikor a kivetítőn arra lettem figyelmes, hogy Rihanna nem a mikrofonba énekel. Felmerült bennem, hogy talán playback, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot, arra asszociálva, hogy ez biztosan csak valamilyen zenei aláfestés. Végül is, így is fel lehet fogni a fél playback-et.

Több olyan dal is elhangzott, amit eredetileg Jay-Z-vel vagy más előadókkal duettben énekel. Éppen csak a férfi partner hiányzott az előadásból. Ráadásul Rihanna is csak a ráeső részt énekelte, ami azért elég furcsa volt.

Akár egy jól felépített profi show-t is lehetett volna varázsolni

Akár egy jól felépített profi show-t is lehetett volna varázsolni az elképzelt produkcióból, de sajnos ebből semmi sem valósult meg. Nem akarok igazságtalan lenni, látszott, hogy nagyon precízen kitalálták a show elemeket és sok munkát fektettek bele, persze Rihanna is nagyon dögösen táncolt, de a jegyet az emberek mégsem ezért váltották.

A számok közötti átvezető produkciókban az énekesnő nem volt jelen. Nem kommunikált a közönséggel, vagy ha igen, akkor sem volt igazán őszinte. Nem lüktetett az az energia, aminek ilyenkor egy előadásból, pláne az előadóból áradnia kellene. A tömeg ezért nem is tudta meghálálni azt.

A koncert elején inkább a pörgős, jól táncolható dalok kaptak helyet. Néha el is kezdtem táncolni rá (húsz éve táncolok), de valahogy mégsem jött igazán a lendület. Néztem inkább, ahogy a körülöttem álló tizenéves lányok tátott szájjal, boldogan bámulják a kivetítőt és arra gondoltam, hogy talán ezért mégis megérte ez a koncert, ha ezeknek a tiniknek még így is életre szóló élményt tud nyújtani.

Rihanna láthatóan és érezhetően nem szerette igazán a közönségét, de azt minden jel szerint nagyon is elvárta, hogy éljenezzenek és tapsoljanak neki.

A koncert végén annyit bírt mondani azoknak az embereknek, akik csak az ő koncertje miatt mentek oda: „Köszi, viszlát”!
Még most sem akarom elhinni, hogy egy előadó ennyire semmibe veszi a közönségét.

A híresztelések szerint mindezért, a világszínvonaltól borzasztóan távol álló hakniért egymillió dolláros gázsit számlázott ki Rihanna stábja a Sziget szervezőinek. Az is elgondolkodtató, hogy miért csak egy órás műsort adott (amiből egyébként legalább tíz perc csak a táncosok produkciója volt). Sajnos egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha ennek az lenne az egyetlen oka, hogy a szerződése szerint csak így tudja felvenni a koncertért járó teljes összeget.

Spanci

[2016.08.12.]