Lázadók bibliája - avagy pár mondat az Ektomorf könyvről
Igazából a könyvekben az a csodálatos, hogy alig egy téglányi papírhalomba mennyi rengeteg gondolat, érzelem, és élet fér, vagy férhet bele. Így van ez Farkas Zoltán, az Ektomorf frontemberének életrajzi kötetében is, ami egy izgalmasabb családregényként is súlyosabb hibapont nélkül megállná a helyét. Pedig ez a könyv nem nyálas lányregény, hanem maga a valóság.
Idevethetném lazán a papírra, hogy tündérmesébe illő történettel van dolga az Ektomorf könyvet kezébe vevő olvasónak, legyen az akár zenerajongó, akár zenei ateista. Ez azonban mégsem lenne teljes egészében igaz, habár az Outcastban majdnem minden népmesébe illő elem fellelhető, természetesen a való világ keverésében: szegény srác, kis település, nagy szerencse… és az elvarázsolt hercegnő is belép a képbe, ennek ellenére viszont semmi sem úgy zajlik, mint ahogy abban a jól ismert régi mesében kéne neki..
Minden és mindenki egy kicsit, vagy éppen sokkal bonyolultabb ugyanis, hiszen ezt a történetet valaki valóban megélte, valakinek ez az élete: méghozzá nem másé, mint a mezőkovácsházai Farkas Zolié, aki ma már egy világszerte ismert és elismert hardcore- és trash metalzenét játszó csapat főnöke, ha lehet így fogalmazni. Na de, hogy pontosan hogyan is lett – elnézést a hasonlatért – a békából királyfi, vagy éppen, esetünkben rocksztár?
Rengeteg munkával, iszonyatos akarással. A részleteket pedig a könyv hivatott elmesélni.. Minden túlzás és a saját egónkkal haknizás nélkül, így is lebilincselően. Kezdve az amerikai filmekbe illő, már-már alapvetésnek számító sulis problémáktól, a nagyobb balhékon és a tinikori, néha vergődő én-keresésen, valamint az első zenei múzsákon át, egészen addig az ösvényig, ami ráviszi és ráveszi az embert a bármikori zenekar alapításra.. na meg persze arra a kitartásra, hogy ezt semmilyen buktató miatt ne adja fel, és addig fusson fáradhatatlanul, néha a falnak is fejjel, amíg valóra nem váltja az álmát…
Erről a nagybetűs álomról is szólnak ezek a lapok, és a vele járó külső és belső harcokról, amik ahhoz kellenek, hogy az ember megtalálja saját magát és ezt a bizonyos, a szíve mélyén dédelgetett dolgot a világban. Tehát félre bármiféle előítélettel, ha az ember tetovált, hosszú hajú zenészeket lát: igaz, hogy a sztori néhol 18 karikás, vagy éppen kicsit zord, mégis egy izgalmas, bonyolult, agyat, szívet és lelket is megdolgoztató könyv lett ez.
– kurczorsi –
[2017.01.05.]