Pécsi Egyetemi Napok 2018 - retrospektív: sok-sok képpel készültünk

Még sosem voltam Wellhello koncerten, nem is igazán vágytam rá, hogy őszinte legyek. Kowalsky meg a Vegára viszont már nagyon régóta készültem. A Halott pénznek pedig hát max respect szintén, még ha nem is teljesen az én stílusom ők. És tessék: most mindhárom bandát - még jó pár másikkal együtt - befigyelhettem a Pécsi Egyetemi Napok aktuális évfolyamán. Alias PEN 2018. Jó buli volt.

Zsongás, tömeg, jókedv-kacagás. Italozás, zene, tánc (…tombola. Na az nem volt - de miért nem??). Vagyis minden, ami kell ebben a nyíló tavaszban, akár egy nyíló kamasznak… Bár a pécsi fesztiválszezon-nyitó Fesztiválnak a valamivel idősebb korosztály a célcsoportja (n.b. "Egyetemi" napok), azért jócskán akadtak fiatalabbak is - és természetesen még-idősebbek is. Én például kisgyermekeimmel együtt vettem be magam a Zsolnay negyedbe (és meg kellett állapítanom, hogy ők a legjobb partyarcok) - mert a zenei kínálat szinte minden korosztály számára kellőképp vonzóvá tette az eseményt. Lássuk is, mit láttunk-hallottunk, hadd tudja meg ország-világ.

A Wellhello indította a bulit és elég rendesen meg is tette azt: szólt a Rakpart, a Zuhanj belém, A város szemei, a #Sohavégetnemérős és ráadásként az obligát gigamegasláger, az Apuveddmeg. A bulit a Blahalouisiana folytatta számunkra a másik (Bock) színpadon, és ők is lenyomták, amit elvárt tőlük a közönség. Ezután Kowalskyék vonzottak a Nagyszínpadhoz hatalmas tömeget, amely egy emberként tombolt a sokatmondó, mély üzenetű, de mégis könnyed slágerekre (Mit mondjak még, Varázsszavak, Egy világon át…). Gyermekeim e ponton kidőltek, ezért hazaszállításuk után nélkülük voltunk kénytelenek folytatni a bulit. Persze azért így se volt rossz…

Az első nap „főkoncertjét” a pécsi gyökerű Halott pénz szolgáltatta és kétségtelenül ők is hozták a tőlük megszokott színvonalat, stenket, látványt. Bemelegítő számaik után mi mégis átnéztünk kicsit Bëlgáékra, akik nagy örömömre régebbi slágereikből is jócskán szórtak a nép közé. És – számomra meglepő módon – a fiatal generáció mámoros tömege is szemmel láthatóan ismerte és élvezettel hallgatta a jó magyar „dárenbészt”. Jómagam is – nőiesen bevallom – pattogtam a „gépi-gépi-gépkoccsira”, mint egy gumilabda. Ugyanígy a Magyar nemzeti hiphopot is felvidulva üdvözölte még mindig ifjonti szívem. Különbenis: együtt lüktethettem az egyetemista néppel-tömeggel, megszűnt közöttünk a korosztálybeli vagy bármilyen más mondvacsinált különbség. És arra a pár percre, taktusra-lüktetésre ismét egyetemista lehettem.

Sajnos Pénzeli Gabiról, erről az ifjú tehetségről lecsúsztunk, az XY-files mellett viszont csak elsétáltunk a Zen&Roll Platónál és betoltunk inkább egy számomra addig ismeretlen portugál street-foodot. Aztán csapathattuk tovább Járai Márk hangjára, Marsalkó Dávid legújabbkori népi rigmusaira (Otthon, Mindenre ráveszel, Élnünk kellett volna és társaik…). (Dávid egyébként szombaton DJ VEnommal húzta a talpalávalót az Arénában is.) A hangulat fergeteges volt, a közönség egy emberként lüktetett.

Halott pénzék után felocsúdva, Ohnody-ról is lecsúsztunk sajnos az Urban Jungle-ben, Mongoozékat pedig (Mongooz and the Magnet) nem volt erőnk kivárni (hogy tehették őket hajnali fél 2-re??). De őket látatlanban is imádjuk és kétségünk sincs afelől, hogy ez a koncertjük is imádnivaló volt.

Szombaton és vasárnap is változatos programot kínált a 2018-as Pécsi Egyetemi Napok:

Szombaton a Bock színpadon (vagyis a Pirogránit udvarban) Elefánt, a Margaret Island, a Fish és a Supernem szolgáltatta a kiváló muzsikát, valamint a helyi erők képviseletében a D.O.G.. Aztán a vasárnapot 30Y-ék és Anna and the Barbies-ék kihagyhatatlan koncertjei fémjelezték, továbbá a Middlemist Red, Esti Kornél, a Bohémian Betyars, és ismét egy pécsi banda, a Junkie Jack Flash zárta a háromnapos eseménysorozatot.  Pásztor Annáék bandájának (AATB) mostani koncertje hozzájuk képest szokatlanul enerváltra sikerült, talán fáradt volt a csapat, vagy a némileg kisszámú közönség tette őket „csendesebbé” (A közönség nagy része feltehetőleg a párhuzamosan zajló 30Y koncertet részesített most előnyben). Anna is visszafogottabb outfitben jelent meg a színen, bár világos kontaktlencséjével azért elérte a tőle megszokott bizarr hatást.

A gyenge kezdés láthatóan megviselte a frontasszonyt is, ugyanis körülbelül a második szám felénél (ami egy Depeche Mode nóta volt) egyszerűen leállította a zenekart és megkérdezte a közönséget, hogy mi a baj. Egy szókimondó néző kertelés nélkül fel is szólította az együttest, hogy szíveskedjenek a saját dalaikat játszani inkább (nos, nem pont ezekkel a szavakkal...). Érezhető volt, hogy most nem adott bele mindent a zenekar – de szerencsére Anna nem volt szívbajos és szót adott a „népnek”, így nem kellett álságos módon végigjátszani a koncertet, a banda még időben összekaphatta magát. És így a királylányok az első sorban – együtt királyi édesapjukkal – megkaphatták a jól megérdemelt AATB-energia-adagjukat (amivel valahogy kihúzhatják a következő Woodstock az Ugaron-ig…

(Lásd tavalyi írásunkat).

A UPC Mobil Nagyszínpadon szombaton az Intim torna Illegál, és nagy durranásként a Lukács 50 volt látható-hallható a Tankcsapdával. És persze a Vadfruttik. Vasárnap pedig szintén csupa nagyágyú játszott: a 30Y, a Brains, a Punnany Massif és az abszolút közönségcsalogató, eddig-itt-még-sohasemlátott belga DJ, Lost Frequencies (Are you with me, Reality). A Platón a pécsi Generation Impasse, a Lékkör, a 3. napon pedig az Ivyz és a Feriantes, valamint a Reoriginal zenélt. Az Urban Jungle-ban Iamyank tolta, vasárnap pedig a Conducta. Igaz, az idősávok átfedése miatt olykor sajnos súlyos választások elé került a jónép – annyi könnyebbség mindenestre volt ebben az áldatlan helyzetben, hogy a csekély távolságoknak köszönhetően könnyen át lehetett ruccanni az egyik színpadtól a másikig.

Valószínűleg senki nem bánta meg, aki benevezett az idei PEN-re, a színvonal és a szervezés is príma volt – úgyhogy ott a hely jövőre is.

Írta: Zsenilia

Fotók: Takács Miklós

A PEN 2018-on készült képeinkért klikk a következő oldalra.

[2018.05.05.]