EFOTT 2019 beszámoló - Tankcsapda, Majka, Margaret Island, Scooter képekkel

Több, mint százezer fiatal fesztiválozott idén a Velencei-tó partján!

Az EFOTT utolsó két napja sikerült a legerősebbre. Szombaton a harminc éves Tankcsapda, Majka, a Margaret Island és a Scooter adott feledhetetlen koncertet. A fesztivál zárónapján pedig a Halott Pénz állt a nagyszínpadra utolsó előtti fellépőként. A zenekarok kivétel nélkül beleadtak apait-anyait, hogy a fesztivál utolsó két estéjének minden egyes pillanata emlékezetes, különleges legyen.

A közönség egy emberként énekelt, a zenekarok pedig kicsit sem spóroltak a show elemekkel. Volt itt bőven a füstből, a fényekből, a lángokból és sajnos a porból is. A fesztivált végül a Follow The Flow és egy romantikus eljegyzés zárta

Soha nem látogattak még el ilyen nagy létszámban az ország legrégebbi rock fesztiváljára, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójára. Idén összesen 119 387 fiatal volt szeretett volna felszabadultan sátrazni és szórakozni az 1976 óta létező, patinás fesztiválon.

A legtöbben a szombati nap programjára voltak kíváncsiak. Nem is csoda, hiszen nagyon erős volt a Nagyszínpad hétvégi programja: A bulit a Margaret Island indította, az EFOTT három évvel ezelőtti fesztiválhimnuszával, a Feszt szerelemmel. Lábas Viki és a zenekar többi tagja egy pillanat alatt meghozta a fesztivál szabad, laza, kicsit hippi hangulatát még azoknak is, akik épp csak megérkeztek a fesztivál területére. A vidám ruhák, az énekesnő energikussága, és a legnépszerűbb dalaik, még a legmufurcabb rock rajongók arcára is mosolyt csaltak.

A Margaret Island hangulatfokozása után, egy igazán egyedülálló szuperprodukció következett, Majka előadásában. A színpadkép egy igazi dzsungelt idézett meg, az intro alatt külön hangulatfokozásként még egy kis majomparádét is láthattunk. A koncerten volt minden: lángvető, füstgép, és persze Majka is a legismertebb dalokkal, az egyetlen hiányzó láncszem nekem Kollányi Zsuzsi volt. Mindent összevetve az ózdi rapper egy tökéletes szuperprodukciót tett le az asztalra, ami előtt magasra emelem a kalapom.
 

Majka után a 30 éves Tankcsapda koncertje következett. A debreceni rock tirónak talán még soha nem volt ilyen monumentális, és ilyen izgalmas színpadképe. A koncert látványvilágát egyébként  Fejes Tamás nagyobbik fia tervezte meg, aki egy ideje stábtagként dolgozik a zenekarral. A látványvilág mellett a harmincéves évfordulóra tervezett bevezető a jól megszokott Fűrész dallamai előtt, szintén erősre sikerült. Most láttam talán harmadik alkalommal, de még sokadszorra is libabőrös lettem tőle. Az intro után az egyik nagy kedvencemmel, a "Senki nem menekül" című dallal robbant be a színpadra Lukács Laci, Fejes Tamás, és Sidi. A számlistában természetesen a legnépszerűbb dalok, a legnagyobb  slágerek kaptak helyet, ahogy azt egy jubileumi fesztivál koncerten várható is volt.

Jöttek a szokásos lángok, füstfelhők és szikrák, de volt némi szárazjég is, ami zseniálisan működött és mindemellett zseniális vizuális effektekkel sikerült még jobban felturbózni a koncert látványvilágát. Imádtam az egész koncertet, de ez sokkal inkább annak volt köszönhető, hogy nagyon rég láttam ilyen felszabadultan játszani a zenekar tagjait. Én nem tudom, hogy mi okozta ezt náluk, de egész egyszerűen zseniális volt, amit szombat este a színpadon lenyomtak. Fogalmam sincs, hogy mi generálta ezt a jókedvet, és ezt a rengeteg plusz energiát, de az biztos, hogy nagyon jót tett a bandának és persze a koncertnek is. Örömzenélés volt az első perctől az utolsóig.

A Tankcsapda fejleszakítós, eufórikus koncertje után a német származású Scooter zenekar lépett a színpadra. Őszintén szólva a techno és a trance, dob hiányában soha nem volt az én műfajom, de kétségtelen, hogy már H.P. Baxxter látványa is nosztalgikus érzéseket keltett bennem, sikereiket pedig maximálisan elismerem. Valószínűleg most is sokan élték újra kamasz és húszas éveik elejét a 1994-re datálható "Hyper, Hyper" című örökzöld techno slágerre, vagy a "How Much Is The Fish?" -re.  Mindig fantáziátlannak és ötlettelennek gondoltam, amiből csak a hangszerek hiányoznak, de ettől függetlenül a Scooter munkásságát maximálisan el kell ismerni, hiszen mind a mai napig tízezreket képesek lázba hozni. A "nagytalpú cipők meg hülye hajak" éjszakája volt ez, ami valahogy most mókásnak és menőnek tűnt, holott régen kiment már az ilyesmi a divatból. (Szerencsére) Amikor ránéztem egy-egy bolyongó scooter frizurás rajongóra, a kamasz éveimet éltem újra, a gimis élmények törtek hirtelen a felszínre. Bár maga a stílus megosztó, de az biztos, hogy ez az egész Scooter jelenség mindenkit visszarepített a kilencvenes évek legmélyebb bugyraiba.

Megférünk egymás mellett!

Nem véletlenül, hogy ezen a napon volt a legvegyesebb a fesztiválozók életkora. Gyakorlatilag a legkisebbektől az idősebb korosztályig mindenki együtt tombolt a fesztiválon. De nemcsak korban volt nagy különbség a látogatók között: különböző szubkultúrák is képviseltették magukat. Az egyetemisták mellett felsorakoztak itt rockerek és hippik is szép számban. Jó volt látni az embereknek ezt a sokszínűségét és, hogy ilyen különböző csoportok milyen jól és békében megférnek egymás mellett.

- Suri Andi - 

[2019.07.22.]