A nagy Gatsby a Vígszínházban - megkérdeztük a darab zeneszerzőjét

Soha, elég a feladatra gondolnom és máris abban az anyagban vagyok.

1925, Amerika, akkor mi más, mint jazz.  A zenei anyag szépen simul a korszakhoz, és amikor kortalanná, egyetemessé válik a tartalom, akkor a zenei paletta is kiszélesedik. A klasszikus mellett megjelenik a pop, a hause, a világzenei motívumok. Jól mondom?

Pontos leírást adtál. Még a könnyűzenei stílusokat is pontosan írtad le. Használtuk az elektronikus zenét. Szinte számtalan megjelenése van, próbákon én csak „tuc-tuc”-nak hívom az egyszerűség kedvéért. Attila gyakran adott instrukciót egy-egy motívum, dallam kiszínezéséhez, gazdagításához.

Játszottunk a ritmussal, mikor monoton ketyeg az óra, vagy a szálloda fülledtségét kifejeztük a lihegéssel.

Az előbemutatón már-már úgy éreztem, a zene a végtelenbe fokozódik, majd Daisy megjelenésével lecsillapodnak az érzelmek. Érdekes karaktereket formáltatok.

Daisy (Waskovics Andrea) dalához eredetileg volt hangszeres kíséret, de sokkal erősebb és kifejezőbb lett a dal, ha acapella szólal meg, kifolyik alóla a zene.

Gatsby (Wunderlich József) nagy dala, a Rózsa, rózsa, Daisy dalából alakult ki. Ott elrugaszkodtunk teljesen a világtól, valami újszerűt kerestünk. Wunderlich Jociról tudtuk, hogy valami nagyon érzékenyet fog csinálni Gatsbyből. A nagy dalának végül az ötödik verziója szólal meg az előadásban.

A bulizós, életvidám Jordan (Szilágyi Csenge), Daisy barátnője képviseli a korabeli jazz vonalat.

A második felvonásban barokk zenét hallhatsz. A barokk mozgalmas, dinamikus, feszültséget teremt, és amikor a gondolati összefüggések helyett felerősödnek a hangulati benyomások, akkor megjelenik a zenei impresszionizmus.

Az utolsó 20 perc, a drámai csúcstól a végkifejletig, amikor összefolyik minden a zenében. Rendkívüli koncentrációt kíván, hogy tartani tudjuk az ütemet. Megemelkedik a színpad, sokfelé figyelek, nagyon megterhelő, de ez a színpadi feladat. Nem is boldogulnék Mester Dávid nélkül, aki az első billentyűnél ül, fejből tudja a darab minden hangját, és az előadás zenei vezetője.

Azt éreztem, hogy a színpadon egy grandiózus vizsgamunkát látok, amibe minden bele van pakolva, amit a Zeneakadémián és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen meg lehet tanulni, fiatal, újító szellemmel meg lehet valósítani.

A Gatsbyről már nem érzem, hogy szándékosan gazdagítottuk volna. Persze nagy színpad, új technikai lehetőségekkel, hatalmas eszköztárral, és valóban rengeteget agyaltunk rajta. Sokan megfogalmazták azt a véleményt, hogy nagyon komplex lett a végeredmény.

Ez inkább így volt a Liliomfinál, 2015-ben volt a bemutató a Budaörsi Latinovits Színházban. Akkor még jobban bennünk volt a vizsga feeling.

Segíts megfejteni ezt a frissességet, újszerűséget, egyediséget, amit az előbemutatón láttam!

Valóban nagyon karakteres és felismerhető a stílus. Örülünk, ha a közönség kíváncsi és nyitott lesz rá.

Azt gondolom, más benyomásai lesznek annak, aki látta már játszani a 2010-15-ben végzett színész osztályt. Ide járt többek között ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei H. Miklós, de a jelenlegi Gatsby csapatból Zoltán Áron, Csapó Attila és Tóth Andris is abban az osztályban végzett.

Ez az Athéni Timon, Liliomfi és a III. Richárd (első sztalkeres előadások) csapata, melynek nagyon fontos eleme, hogy azon túl, hogy egy alkotói közösség, egyben baráti társaság is, millió közös történettel és belső poénokkal. Őket egészíti ki sok különböző ember, egy nagy, kőszínházi zenés produkcióhoz. Lehet, hogy ettől láttad egyedinek.

Talán nem árt ismerni azt a szellemiséget, amit Attila magával hozott gyerekkorából, a költői színházból, megérteni azt a küldetés- és hivatástudatot, melyet a Sztalker Csoport képvisel. Az összeadódó energiában, a közösség erejében hisznek, a művészet hatalmában, mindenféle túldimenzionálás nélkül.

Most megpróbáltam úgy megfogalmazni, ahogyan egy kívülálló láthatja, de nem biztos, hogy sikerült.

A csoport Andrej Tarkovszkij Sztalker című filmje alapján nevezte el magát.  „A sztalkerek kevéssé ismert és nem ritkán veszélyes helyeket cserkésznek, kutatnak, az ilyen helyek ismerői és rajongói, és az ilyen utakon kísérnek, vezetnek másokat…” Ez olvasható a csoport honlapján. Adrián, a te utad merre halad éppen?

A magánéletemben legfontosabb a kislányom és a feleségem, minden gondolatom róluk szól.

A Sztalker Csoportnak, ennek a képzeletbeli társulatnak én is tagja vagyok. A jelenlétem akkor erősödik fel, ha zenés darabon dolgozik a csoport.

Közben az Operettszínházban vagyok „főállásban”, amit szintén otthonomnak érzek. Mindig többféle munkán dolgozom egy időben, van ahol zenei vezetőként, van ahol karmesterként vagy korrepetitorként működöm.

Sokat komponálok, jelenleg is dolgozom. A musical műfaj áll hozzám közel, A Pendragon-legenda féle zenei világot nagyon kedvelem. Készül a musical nagyszínpadi verziója is.

Zenés színházban gondolkodom. Közel áll hozzám Alan Menken, a Disney-rajzfilmek zeneszerzője. Ha jobban meghallgatod, minden munkája teljesen külön világ, nagyon egyedi. Nagy példaképem itthon Várkonyi Mátyás, hihetetlen érzés vezényelni a Dorian Gray című művét.

Nagy hatással vannak rám a klasszikusok, Puccini, Schubert, Mozart, ha meghallom a műveiket összeszorul a gyomrom és féltékeny leszek. Kicsit azt érzem, koruk musicalszerzői voltak. Biztosan fogok írni operát is. Több ötletem van. Van egy listám könyv címekkel, amiket szívesen zenés színpadra állítanék.

Az interjút készítette Jagri Ágnes
Fotó: Nyári Roland

A nagy Gatsby zenés party két részben a Vigszínházban - szereposztás, jegyek itt

[2019.09.09.]