Nagy szellemek idézése - Cry Free + Heep Freedom koncertbeszámoló

  Két legendás hard rock zenekar, a Deep Purple és a Uriah Heep adott koncertet az Ellátóházban. Ja, nem… de majdnem!

Már kis hazánkban is pár évtizede működnek tribute/cover bandák, azaz emlékzenekarok, amelyek célja a nagyra becsült anyazenekar dalainak méltó prezentálása – főleg ha és amikor a mesterek (már/éppen) nem állnak színpadon. Ezen az estén két ilyen csapat fogott össze, hogy megemlékezzenek a közel 50 évvel ezelőtti koncertsorozatról, amikor az említett két nagyágyú együtt lépett fel néhány – pontosan 15 – koncert erejéig.

A Heep Freedom a kiírt kezdés szerint be is indította a bulit hét órakor. Scholtz Attila „Atka” tölti be jelenleg a frontemberi posztot ebben az együttesben is, Kaminszki Szergej dobol (szintén Cry Free-tag is), Várkonyi Imre a basszer, Tüdődi Gábor gitározik, és Körmendy Zoltán van a billentyűknél. A szett második felének „hang-adója” az együttes ex-énekese, Körmendi Roland volt. Gyakorlatilag egy best of műsort hallhattunk, és nyilvánvalóan nem csak a rajongók nagy megelégedésére szolgált például a Sunrise, a July Morning, az Easy Livin’, a Stealin’, a Sweet Lorraine, vagy a ráadás Gypsy és Look At Yourself. Elismerésre méltó éneklések-sikítások, ügyes gitár-megoldások. Le a kalappal.

Rövid szünet a színpadrendezés idejére, és már jöhet is a Cry Free. A 24. évében lévő zenekar – bár sok tagcserén túl – maximális színpadi teljesítménnyel képes olyan Deep Purple-élményt nyújtani, amilyet tényleg csak nagyon kevesen tudnak a világon. Nem is véletlen, hogy ex-Purple tagok (Nick Simper, a néhai Jon Lord, Ian Paice) és más rock ikonok (például Ken Hensley – ex-Uriah Heep) is szívesen osztották és osztják meg a színpadot a Cry Free tagjaival. A banda jelenlegi felállása a már említett Scholtz Attilán és Kaminszki Szergejen kívül: Bognár Csaba gitáros, Soós Norbert billentyűs, Tóth Csaba basszusgitáros. Ezen az estén azonban Tóth Csabát Várkonyi Imre helyettesítette.

Már a Heep Freedom is kellően feltüzelte a közönséget, a Cry Free viszont ki is teljesítette a „felperzselést”: a Burnnel indítottak, a Smoke On The Waterrel zártak. A kettő között a vihar hozott tökéletesen idegen furcsa nőket, akiket ezen a fekete éjszakán azért meg lehetett fektetni némi csitítgatás és „űrbéli teherautózás” után (Stormbringer, Strange Kind of Woman, Perfect Strangers, Lay Down, Stay Down, Space Truckin’, Black Night, Hush). Ráadásnak, a határozott visszázás után „pont belefér még egy nóta” – Highway Star.

Scholtz Attila rutinja (ő az egyetlen eredeti tag az együttesben) is sokat segített a közönség felrázásában – énekeltetés, tapsoltatás, szellemes beszólások a dalok között –, de azért a Deep Purple számai tényleg képesek begyújtani a szikrát saját jogukon is. A nem túl nagy, de annál lelkesebb közönség szemmel láthatóan jól szórakozott, és ebben valószínűleg tetemes szerepe volt annak is, hogy a zenekarból árad, hogy tényleg szeretik, amit csinálnak. Annak a humorértéke, ahogy a billentyűs ráér rágyújtani, amíg ének-gitár párbaj folyik, szinte arcátlan, de később tátott szájjal bocsátjuk ezt meg neki, amikor úrrá lesz rajta is az őrület saját Hammond-szólója közben.

2019. december 9-e, amikor az igazi Deep Purple érkezik Budapestre, még mindig messze van – de addig is lehet nagyon jót bulizni a Cry Free-vel.

-Fejes Anna-

[2019.09.23.]