2024. december 22. | vasárnap | Zéno nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
Cry Free (Deep Purple Cover Band)
Cry Free (Deep Purple Cover Band)
 

Összes program

Képgalériák
Cry Free (press)
Cry Free a Pecsában 2007
Cry Free Jon Lorddal Oroszországban
Kapcsolódó cikkek
A Deep Purple zenészein nem fog az idő - képekben
Cry Free 25 - jön a szülinapi nagykoncert
Kiegyensúlyozott sokoldalúság - interjú Scholtz Attila énekessel
Nagy szellemek idézése - Cry Free + Heep Freedom koncertbeszámoló
Világsztárok a Rockmúzeumban
     
 
Cry Free (Deep Purple Cover Band)
Web: http://www.cryfree.hu
Aktív kapcsolat: Szentmártoni Zsolt (előadó/zenész), Nagygyörgy Gábor (dobos), Soulavy Gábor (dobos), Kállai János (gitáros), Szuna Péter (basszusgitáros)
 
     

Cry Free

A tribute bandaként működő, azaz kizárólag Deep Purple nótákat játszó zenekar ötlete 1993-ból származik, de a megvalósulásra '96 januárjáig kellett várni, amikor is Cry Free néven megalakult a magyar Deep Purple Cover Band. A névadó a Purple legendás In Rock lemezére tervezett, és annak 25 éves jubileumi kiadásán meg is található, azonos című dala volt.

A csapat zenei koncepciója -a kezdetektől fogva- a kellő tisztelettel és zenei alázattal megközelített, minél hitelesebb reprodukció, fenntartva az egyéni átdolgozás lehetőségét, ahol lehet és érdemes. Igen nagy szerephez jut a koncerteken az improvizáció is, csakúgy, mint az ihlető Deep Purple esetében. A repertoár a nagy klasszikusokon kívül számos érdekességet is tartalmaz, és a zenekar teljes -45 éves- munkásságából válogat. A Cry Free birtokában lévő terjedelmes zeneanyag lehetővé teszi, hogy a csapat különféle konceptestekkel állítson emléket a Purple különböző korszakainak. A legnagyobb slágerek többféle verzióban is felcsendülnek a bulikon.

Bár a Cry Free már első másfél éve alatt is az akkori idők élvonalbeli klubjaiban (Riff-Rööff, Bahnhof stb.) adott koncerteket, érezhető volt, hogy sokkal több rejlik benne. A kezdeti időszak tapasztalatai alapján elkezdődhetett egy letisztulási folyamat, melynek során a csapat rátalált saját útjára a fővárosi (majd vidéki, később határontúli) rock életben. Egyértelműen bizonyítást nyert a Deep Purple Cover Band létjogosultsága, és megfogalmazódott a cél, a kompromisszumot nem ismerő tribute produkció elérése.

Nagy előrelépést jelentett ebben, amikor 1997 augusztusában az alapító Scholtz Attila énekes és Vermes Márk basszusgitáros által képviselt zenekarhoz csatlakozott Nagy István gitáros. István a Sziget '97 fesztiválon debütált, tökéletesen prezentálva a műsort, melyet 3 hét alatt sajátított el, egy az egyben előidézve a klasszikus nóták szólóit is.

A következő fontos időpont a Cry Free életében 1998 októbere, amikor a zenekar tovább erősödött Blaskó György dobossal és Soulavy Gábor orgonistával. A Pearl dobok Ian Paice legendás témáival, és a Hammond a Jon Lord-fanatikus billentyűs kezei alatt, teljessé tették a "Purple-soundot". Az új csapat a szombathelyi Lord együttes előtt mutatkozott be. Ez volt az a felállás, amely már szakmabeliek és rajongók egybehangzó véleménye szerint is a Deep Purple-lel foglalkozó csapatok élére emelte a Cry Free-t.

2000 nyarán Vermes Márk és Nagy István úgy döntöttek, hogy felhagynak a zenéléssel. Az egyik megüresedett pozícióba számos gitárverseny és tehetségkutató győztese, Kállai János érkezett, aki ma a K3 együttesben játsza saját dalait világszínvonalon. A másik helyet Kecskeméti Csaba, az Ankou basszusgitárosa töltötte be. Csaba a Fender hangzással és precíz játékával a Cry Free eddigi legerősebb ritmusszekciójához járult hozzá, János pedig izgalmas, spontán és virtuóz gitározásával az improvizációs vonalat erősítette, megőrizve a "Cry Free-hagyományt" is, mely szerint a klasszikus szólókat eredeti valójukban kell előidézni.

Ez a csapat Scholtz Attila énekessel, aki Ian Gillan hangterjedelmével és hasonló karakterrel rendelkezik, külsőre pedig -még Roger Glover DP basszer szerint is- Glenn Hughes-ra emlékeztet, már képes volt bármely Deep Purple nóta tökéletes reprodukálására, és a zenekar iránt érzett rajongásából adódóan, annak őszinte örömmel történő, hiteles előadására, és így a Purple magyarországi koncertjei közötti "hosszú" években a rajongók hiányérzetének csökkentésére.

A Blaskó-Kállai-Kecskeméti-Scholtz-Soulavy felállás több mint 6 éven -és mintegy 200 koncerten- keresztül terjesztette a Purple-igét megalkuvások, pihenők és tagcserék nélkül. Az egységet elsőként a külföldre költöző Soulavy Gábor billentyűs bontotta meg 2006 végén, aki 8 év közös munka után távozott. Őt követte 2008. márciusában Kállai János gitáros szintén 8 év után, majd augusztusban Blaskó György dobos 10 év együttműködést követően. A folyamatosan maximális energiabefektetést igénylő és kompromisszumot nem ismerő Cry Free "misszióba" belefáradt muzsikusok ennyi év után már nem tudtak teljes lelkesedéssel részt venni a zenekar munkájában, ezért a váltás elkerülhetetlen volt.

A "vérfrissítésen" átesett csapatban a két "öreg róka" -Atka és Csabi- mellett Nagy "Sonka úr" Attila billentyűs, Lee Olivér gitáros és Tatai Tamás dobos folytatta a munkát. Sonkati évekkel korábban már egy Fireball elnevezésű, elsősorban Deep Purple-t játszó csapatban is bizonyította, hogy tudja, mi fán terem a Hammond orgona. Oli, aki évekig Kállai Jani tanítványa is volt, fiatal kora ellenére hamar a gitárosok élvonalába került, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy 2010-ben megnyerte az Év Legjobb Új Gitárosa díjat, majd a milliós nézettségű Megasztár c. tévéműsor gyakori fellépője lett. A csapat új dobosa, Tomi, aki 15 éven át volt tagja az ország legelhivatottabb Led Zeppelin tribute bandájának, a Session-nek, a gyökereihez tért vissza, amikor csatlakozott a Deep Purple Cover Band-hez, ui. ez a zene inspirálta annak idején arra, hogy dobverőket ragadjon.

Az utolsó változást a zenekar tagságában 2010 novembere hozta el, amikor közel 4 év Cry Free tagság után Nagy Attila jutott arra a döntésre, amire 10 évvel korábban a Vermes Márk/Nagy István páros, miszerint nem tudja tovább folytatni azt a kihívásokkal teli kettős életet, amelyben a civil munka ütközik a rock 'n roll életformával, és a privát szférát teszi próbára a rendszeres próbálás és koncertezés. Az ő helyére az a Soós Norbert érkezett, aki viszont az életét is feltenné a rockzenére, és aki óriási lelkesedésén felül egy páratlan hangszerparkot is hozott a Cry Free-be. A legendás Hammond C3 orgonával és a szintén klasszikus forgótárcsás Leslie 760 erősítőkkel, vagyis gyakorlatilag Jon Lord komplett 70-es évekbeli felszerelésével, megérkezett az utolsó hiányzó láncszem is a Deep Purple Cover Band hangzásvilágába és színpadképébe.

A Cry Free pályafutása során megfordult a fővárosi és vidéki rock klubok többségében, illetve számos nívós fesztiválon is. Nagy áttörést jelentett, amikor Budapest legnagyobb zenés szórakozóhelye, a Wigwam Rock Klub 2001 márciusában műsorára tűzte a Deep Purple Cover Band koncertjét. A sikeres bemutatkozást követően rendszeresen érkeznek a klub részéről az önálló fellépésekre szóló meghívások. A csapat 2002-től állandó házigazda-zenekara volt a Wigwam díjkiosztó show-jának, az Arany Nyíl Gálának, ahol maguk is több ízben részesültek jelölésekben. 2002-ben Soulavy Gábor az "Év Billentyűse", 2003-ban Scholtz Attila az "Év Énekese" díjban részesült, és azóta is többször jelölték. Számos egyéb nyári programja mellett az elmúlt években a Cry Free az Alsóörsi Harley-Davidson Találkozó rendszeres fellépőjeként is szerepelt, olyan zenekarok és előadók társaságában, mint a Motörhead, a Steppenwolf és Gary Moore, de gyakran megfordul olyan rendezvényeken is, mint a Sziget Fesztivál, a paksi Gastroblues vagy a Siroki motorostalálkozó.

2004. október 19-én a LiveSound Productions felkérésére egy fellépéssorozat első állomásaként a nagy múltra visszatekintő klasszikus rock csapat, a Nazareth vendége volt a Cry Free a Petőfi Csarnokban. A skót veteránokat annyira lenyűgözte a magyar Purple tribute, hogy az énekes, Dan McCafferty, a színpadról is gratulált a srácoknak. A folytatásra 2006. március 5-éig kellett várni, amikor is az A-38 hajón a német rocklegenda U.D.O. (ex-Accept) előtt forrósította a hangulatot a Cry Free. Ez a nyilvánvaló stíluskülönbség ellenére olyan jól sikerült, hogy a német turnémenedzser szükségét érezte a műsor idő előtti spontán félbeszakításának. 2007-ben pedig a Uriah Heep Ken Hensley-je előtt muzsikáltak a fiúk, a közönség szimpátiáját oly mértékben elnyerve, hogy az előzenekari státusz ellenére a számok között rendszeresen hangos "CRY FREE, CRY FREE!" kórusok csendültek fel. Később az est folyamán Scholtz Attila énekest felkérte Hensley mester csapata, hogy a Heep-klasszikus Easy Livin'-ben csatlakozzon egy versszak erejéig. Az első közös koncert után 5 évvel újra találkozott a Nazareth és a Cry Free, mely alkalommal a basszusgitáros Pete Agnew érezte úgy, hogy fel kell hívnia mobiltelefonján DP-s kollegáját, Roger Glovert, hogy "belemutasson" a magyar tribute műsorába.

A Deep Purple Cover Band 15 éves tevékenysége alatt színpadra lépett -önálló koncertjei mellett- a népszerű hazai blues és rock előadók illetve zenekarok többségével is. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Török Ádám és a Mini, Deák Bill Gyula, Takáts Tamás, Szekeres Tamás, Pokolgép, Ossian, Kalapács, Tankcsapda, P. Mobil, TRB, Edda, Bikini, Republic stb.

A Cry Free tagjai magánjelleggel is, de hivatalos szervezésben is számos alkalommal találkoztak, beszélgettek és bulizgattak a Deep Purple jelenlegi és egykori tagjaival, akik biztosították őket támogatásukról. Ennek 2008-ban mindenki által látható és hallható bizonyságát is adták, amikor az ő 40 éves fennállásukat ünneplő magyar Deep Purple tribute budapesti nagykoncertjére egy videóüzenetet küldtek, melyben üdvözölték a bandát és közönségét, illetve megköszönték a Cry Free támogatását. A srácok koncertjük közben egy hatalmas kivetítőn lejátszották a felvételt a közönségnek, akik döbbenten figyelték, hogy a Deep Purple Cover Band koncertjén az "igazi" Deep Purple köszönti őket. Az igazán megdöbbentő együttműködések sora azonban csak egy évvel később kezdődött, amikor az ex-Purple billentyűs Jon Lord a Cry Free-t kérte fel, hogy legendás Concerto for Group and Orchestra c. szimfonikus rock művének kelet-európai premierjén kísérjék őt, ahogy az 1969-es ősbemutató alkalmával Ritchie Blackmore-ék tették. A következő években egy igazán gyümölcsöző kapcsolat és egyre mélyülő barátság alakult ki ennek nyomán, és mára több mint egy tucat koncerten muzsikált már együtt az ősz Mester magyar kísérőzenekarával Közép-Európától Ázsiáig. A második közös oroszországi turnéról izgalmas videónaplót is készített a Cry Free, melyet az internetes feltöltést követő három hétben közel kétezren néztek meg világszerte. A szenzációs együttműködés persze jó ajánlólevél is volt, így 2010 folyamán további két Deep Purple taggal (Ian Paice dobos és Nick Simper basszusgitáros) is színpadra léphetett a Cry Free, sőt kuriózumként egy kis kirándulást tehettek a Uriah Heep világába is, amikor annak a Ken Hensley-nek lettek a kísérőzenekara, akivel négy évvel korábban még csak előzenekarként szerepeltek. Mind a négy rocklegendával vannak tervek folytatásról, és folynak tárgyalások további Deep Purple tagokkal közös koncertekről is.

Bár a Deep Purple Cover Band a műfaj jellegéből adódóan elsősorban a koncertezésre fókuszál, 2002-ben a lemezkészítési vonal is megjelent az együttes "repertoárjában". A Cry Free In Concert c. albumot 2005 elején a Purple (r)Evolution követte, amely stúdiólemezként úttörő jelentőségű a tribute bandák világában. Az album a Deep Purple történetét mutatja be, az egymást követő korszakokat egy-egy dallal reprezentálva. A lemezbemutató koncert hang- és képanyagát őrzi a (r)Evolution Live dupla CD és DVD. A több kamerával felvett és professzionálisan vágott koncertfilm szintén ritka az emlékzenekarok körében, de nem a Cry Free háza táján! Az első anyagokat hamarosan követte a Ten Years In Rock című második DVD (és dupla CD), amely a Deep Purple Cover Band 10 éves fennállását ünneplő koncertet örökítette meg. Ezután készült el az A Tribute to David Coverdale and Glenn Hughes c. DVD, melynek különlegessége az volt, hogy kizárólag a Deep Purple sokszor méltánytalanul háttérbe szorított 3. és 4. felállásainak zenei anyagát vette górcső alá. Végül a Deep Purple History c. koncertfilm következett, amely egy rendhagyó DP történeti áttekintés, melyet az ír-osztrák "testvérzenekarral", a Purpendicular-rel közösen készített a magyar csapat. A DVD a közös, négy állomásos német-osztrák-magyar turné budapesti állomásán készült.

A Cry Free munkáját bő másfél évtizedes karrierjének egyes időszakaiban menedzserek is segítették, közülük Kovács Géza és Nagy Beáta nevét érdemes kiemelni. A koncertszervezés és a zenekar egyéb teendőinek intézése azonban már évek óta a zenekarvezető Scholtz Attila kezében van, de aki kedvet érez hozzá, és rendelkezik is azzal a kapcsolatrendszerrel, amellyel a Deep Purple Cover Band amúgy sem szűk mozgásterét jelentősen tovább tudná növelni, bátran jelentkezzen! Ahogy várjuk mindazok jelentkezését is, akik igényes hazai vagy külföldi rendezvényükön szeretnék a Cry Free-t felléptetni.

 

[2007.12.11.]

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
AZONNALI PRIVÁT ONLINE HITELEK szolgáltatás [2024.12.18.]
EXPRESS HITELEK 30 PERCEN BELÜL szolgáltatás [2024.12.16.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

A cselló metal királyai újra elvarázsolták Budapestet - Apocalyptica koncert a Barba Negraban
A...

Phoebe és Jason: Egy elfojtott szerelem története 
Bemutatták a Romantikus komédiát a Thália...

Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann David Mamet drámájában a Centrálban - képekkel
Melodikus death metal szeánsz a Barba Negraban
Elbúcsúztunk a Sepulturatól  
Az olasz életérzést Budapesten is megmutatta az Il Volo
20 év! Örömkoncert a Madách Színházban
beszámolók még