Eros Ramazotti vs. Pál Feri - az olasz szupersztár Budapesten lépett fel

Eros Ramazotti 2001-ben járt először Budapesten, a Kisstadionban. Az akkori koncertet Jovanotti nyitotta és akkor legfőképp azért mentem, hogy az előzenekart megnézzem.

Szerintem akkor Jovanotti vitte a bulit, de természetesen ez nem verseny. Nagyon örültem, hogy 18 év távlatából újra megnézhetem az olasz popzene egyik megkerülhetetlen alakját. Akaratlanul is mindig Jovanottihoz hasonlítom, mert a jó öreg Lorenzo napjainkban is aktuális tudott maradni, de azt gondolom, hogy Eros is hű maradt önmagához, bár más célcsoportot szolgálnak ki annak ellenére, hogy egy korosztály.

A koncertre utazás közben meghallgattam az est főszereplőjének az új albumát a 2018-ban megjelent „Vita Ce N’é”-t . Hozza a szokásos minőséget, jól összerakott popzene. Egy-egy dal az aktuális trendet szeretné kiszolgálni, így egynyári slágerek is felkerültek a korongra.

Oké, nem megy bele már újításokba, csinálja amihez a legjobban ért, de nagyon vártam, hogy élőben milyen lesz a produkció.

Este 19 körül érkeztem meg a Papp László Arénához, ahol már gyűltek az emberek. Nagyon vegyes volt a közönség. Leginkább a 40/50-es korosztály képviseltette magát, de voltak fiatalok is, sőt komplett családok, ahol  lehet, hogy a gyermek egy érzelmesebb Ramazotti dal eredménye.

Szembejött velem egy olasz macho sörrel a kezében zakóban és ingben, de érzésem szerint a legtöbb férfi a hölgyek kísérőiként voltak jelen, de végül megtelt az Aréna.

A tömegben elvegyülve sok dolgot megtudhattam. Az első mondat ami megütötte a fülem az egy pár beszélgetése volt. A hölgy mondta, hogy „most van Pál Feri is”. Feri atya sok hasznos tanácsot ad a párkapcsolatok terén (is), de azért egy „Adesso tu” is felmelegíti az elhidegült kapcsolatokat.

A másik oldalról az tudtam meg, hogy Eros élő növényt kért az öltözőjébe, ezért ez kihívást jelentett még a helyi szervezőnek, hogy beszerezzen ehhez mindent (növényt, földet).

Előzenekar nem volt, így 20:15-kor elsötétült a nézőtér és elkezdődött a koncert. A színpadot egy függöny takarta el, melyre kivetítettek egy filmet ahol egy Toszkán szőlőskertbe megérkezik egy lovon Eros és lazán leugrott a lóról. Rögtön az elején kitette az irányjelzőt, hogy mi az olasz életérzés. A legújabb lemezének a címadó dalával kezdte a koncertet. Lazán, fekete farmerban, pólóban és bakancsban, a haját mintha Mr.T-től kölcsönözte volna. Végig érződött a rutin és egyben a tudatosság ahogy végig tolta koncertet, de egy pillanatig sem éreztem, hogy „haknizna”.  Külön dicséretet érdemel a vizuál is, mert a minden eszközt használ amit 2019-ben egy ilyen show-nál használni érdemes. 3D-s lézer, hajlított ledfal és a két oldalon a kivetítőn nem csak  a főhőst és zenekarát, hanem különböző filtereket is használtak.

Egy ilyen szintű produkciónál természetes, hogy mindenki profi a hangszerén és a vokalista hölgyeknek is olyan hangjuk van, hogy a duettek során simán beállnak a világsztárok helyére (Cher, Anastacia). Ha nem tudtam volna előre, akkor is feltűnt volna Eric Moore dobos jelenléte a színpadon. A koncert elején az volt az érzésem, hogy koncepció, hogy csak Eros-t világítják, a többiek sötétben voltak. Ebből is kilógott a dobos és egyértelműen épített rá a produkció. Ilyen látványos dobolást John Blackwell-nél láttam a 2011-es Prince koncerten. Eric Moore nagyon nagy alázattal zenélt végig, de amikor kellett robbant és a 2/4-e minden szöget bevert. A koncert utolsó harmadában még egy saját időt is kapott amikor énekeltette a közönséget és a zenekart, majd egy olyat énekelt, hogy rögtön egy gospel koncerten érezhettük magunkat. A dob mellett a saxofonos volt még előtérben aki egyike volt a négy amerikai zenésznek a színpadon.

Nagyon jó íve volt a koncertnek, megfelelő sorrendben váltották egymást a lassú és a gyors számok. Az ismertebb slágerekből egy medley-t is kaphattunk. Olyan klisék sem maradtak el mint az Eros a fehér zongoránál csillogós zakóban, de ez sem volt ízléstelenül giccses. A társadalmi felelősségvállalást is letudták a koncerten, mert levetítettek egy videót, hogy ne használjunk műanyag zacskót és palackot, mert a tengerekben, óceánokban több lesz a műanyag mint az élőlény és figyeljünk a levegőnk minőségére is. Egyetértek azzal, hogy minden lehetséges csatornán hangot kell ennek adni és jó, hogy már egy ilyen koncerten is megjelenik. Az már jó kérdés, hogy a sok kamion ami az egész produkciót szállította mennyire járul ehhez hozzá, vagy a stáb használ-e műanyag palackot a turnén. Hangsúlyoznám, hogy nagyon egyetértek a tartalommal és igyekszem a no waste mozgalmat is élni a mindennapokban.

A két közérdekű videó között volt az egyszálgitáros blokk. Itt Ramazotti egy akusztikus gitárral játszott el több nagy slágerét (,Adesso tu/L’aurora/Una storia importante/L’uragano Meri ) majd végül az „Un’altra te” a „No women no cry”  Bob Marley klasszikusban végződött. Itt is megmutatkozott Ramazotti profizmusa ahogy együtt tudott rezegni a közönséggel, csak az volt az érzésem, hogy a közönség nem tudta felvenni a főhős tempóját. Nem jöttek a várt éneklések, nagyon sok energiát tett bele, hogy megmozduljanak a kezek és a lábak. Sokszor lement az első sorba is pacsizni. Már az elején magyarul szólt a közönséghez, hogy „köszönöm, hogy jöttél” és „szeretlek”, de minden dal végén magyarul köszönte meg a közönségnek a tapsot.

Az koncert utolsó részében a legnagyobb slágerek jöttek (Fuoco nel fuoco,Cose della vita), majd a rögtön egy tengerparton érezhettük magunkat, mert eljátszották az új lemezről a Despasito hangulatú „Per Le Strade Una Canzone” dalt, melyet duettben énekelt, de a másik fél csak a kivetítőn volt jelen. Hangulatban és a „Musica é” -vel zárta. Érezhető volt, hogy itt még nem ért véget, ennek ellenére a lelátókról többen elindultak kifelé. A visszatérés után még 2 dalt játszottak el, melyből az egyik a zenekar bemutatását szolgálta.

A két órás koncert után azt gondolom nem maradhat bennünk hiányérzet, mert tényleg mindent megkaptunk amit várhatunk egy ilyen eseménytől. Ízlésesen muzsikáló profi zenekart, látványt és egy kis mediterrán éltérzést.

Franczel Róbert
Fotó: Sólyom Attila

[2019.11.04.]