"A legkisebb feladatoktól jutottam el a legnagyobbakig" - Beszélgetés Cseh Dávid Péterrel

Z - generációs színházi ember. Színész, zenész, író, műfordító. A Pécsi Nemzeti Színházban gyermekszínészként szippantotta magába ez a világ. A Pesti Broadway Stúdió elvégzése óta a Budapesti Operettszínház tagja, számos nagyszerű feladat van már a háta mögött.

Amikor készültem erre a beszélgetésre, rád kerestem a neten. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Wikipédia tartalmaz Cseh Dávid Péter szócikket. Nagyon fiatal vagy, huszonnégy éves, és az enciklopédia szerint, nagyon gazdag a pályád.

Magam is meglepődve találtam rá a Wikipédia oldalamra. Nem én vezetem. Néha az ember önkéntelenül is szembe találja magát a saját nevével az interneten. Illetve a mi szakmánkban fontos is olykor megnézni, hogy hogyan vélekednek a munkánkról. Ennek kapcsán, már én is beírtam magam a keresőbe. Akkor derült ki számomra is, hogy létezik a fejezet, szerintem csak néhány hónapja születhetett. Egyszer majd átnézem, hogy pontosan szerepelnek-e benne az adatok.

Olyan előadásokban láttalak a Budapesti Operettszínházban, mint a Rebecca, Elfújta a szél, Ének az esőben, Lady Budapest, Apáca show. Eljátszhattad A Notre Dame-i toronyőr Quasimodoját, a Rómeó és Júliában Paris herceget, majd Mercutiot. Mondhatni stúdióból mentél a nagyszínpadra.

Nagyon tartalmas volt a három stúdiós évem is az Operettszínházban. A legkisebb feladatoktól jutottam el a legnagyobbakig. Másfél hónap után az volt az első lehetőségem, hogy A mosoly országa című operettben díszletet tologattam. Hatalmas legyezők voltak a színpadon, és azok mögött kellett elbújva mozognunk a háttérrel. A stúdiós évek lezárása, megkoronázása pedig az volt, hogy A Notre Dame-i toronyőr egyik előbemutatóját megcsinálhattam, majd ősztől játszhattam is Quasimodo szerepét. Csodálatos tündérmesét élhettem át, a három év alatt.

Az, hogy a Broadway Stúdióból egyenes út vezet a Budapesti Operettszínház színpadára, mindenkire érvényes?

Inkább azt mondanám, hogy a stúdió egy lehetőséget ad, egy ugródeszkát. Meg lehet szeretni a szakmát, annak minden nehézségével.  Kapok egy esélyt, hogy engem megismerjenek és gondolkodni kezdjenek bennem. Minden stúdiósnak vannak kisebb feladatai a színpadon. Tálcát tartani, énekelni, táncolni, díszletet tologatni mindig kell valaki, de fontos jól élni ezekkel az alkalmakkal.

Komoly válogató előzi meg a felvételt a Pesti Broadway Stúdióba, nehéz oda bekerülni?

Nem olyan szintű, mint a Színház és Filmművészeti Egyetemen, de mikor 2014-ben felvételiztem, elég komoly válogató volt, szerintem jó emberek kerültek be akkor. A tanulási folyamat nem a stúdióban kezdődik el, és nem is ott ér véget. Én gyerekként kezdtem zenét tanulni. Jó táncos, énekes, színész alapokat kaptunk, de van, amit a stúdió nem tud átadni, csak a gyakorlat. Az idősebb kollégáktól, sokféle technikát lestem el. A színész mesterséget a különböző rendezőktől, koreográfusoktól lehet leginkább megtanulni. A színház teljes működését csak élesben lehet elsajátítani.

Van olyan mestered, akit a mai napig megkeresel?

Sok mesteremmel tartom a kapcsolatot, de a tapasztalt kollégához is fordulhatok. Több pedagógus gyakorolt komoly hatást az életemre, nem feltétlenül csak a szakmabeliekre gondolok, a középiskolai történelemtanárom is közéjük tartozik.

Hála Istennek, folyamatosan új embereket ismerek meg, új rendezőkkel dolgozhatok, így a kör egyre csak bővül.

Tervezted, hogy jelentkezel az Színház és Filmművészeti Egyetemre? Hogyan látod, ennyi szereppel a hátad mögött, a pálya és az egyetemi diploma összefüggését?

Gondoltam rá, hogy felvételizzek, de zenés szak nem indul minden évben. Az érettségim évében indult, de akkor nem jelentkeztem, mert még azt terveztem, hogy pszichológiát fogok tanulni a Károli Gáspár Református Egyetemen. A pontszámom meglett, de végül azt sem kezdtem el, mert a Pesti Broadway Stúdióba felvettek.

Az újra induló 2019-es osztályba már jelentkeztem, de nem mentem el a válogatóra. Annyi mindent csinálok mostanában, nem voltam biztos abban, hogy a zenés színész osztályban megtalálom azt, ami az én musicales hitvallásom.

Azt nem lehet tudni, hogyan fog működni a jövőben az egyetemi diploma nélküli színjátszás, a színészek foglalkoztatása. Úgy érzem, ma nem a diplomán múlik, hogy kapok-e lehetőségeket. Egyelőre nincs hátrányom ebből.

Musical színészként ismernek leginkább, de hallottalak zongorázni, tudom, hogy írsz, műfordítókén dolgozol, dalokat is fordítasz.

A zenés színház minden területe érdekel. Szeretnék rendezni, és zenét szerezni is a későbbiekben. A műfordítást pedig konkrétan tanulni nem lehet. Galambos Attila, a mentorom mondta azt, hogy a műfordításban úgy lehet fejlődni, ha dolgozik az ember. A rutin fejleszti a készséget.

Nem gondolod, hogy ez a nehezebbik út. Talán könnyebb ezen a pályán, ha egy tevékenységben, mondjuk, színészként megismernek, és úgy kezdenek el gondolkodni benned.

Szerintem lehet sok mindent csinálni ezen a pályán, de fontos, hogy minden életszakaszban megjelöljük azt, ami a legfontosabb. Nekem ez egyelőre a színpadon létezés, az énekes színész szakma. Egyelőre ez alá rendelek mindent. De később ezek a prioritások lehet, hogy meg fognak változni.

Amikor elkezdtem fordítani, több mesterem is mondta, hogy most még a színészettel kéne foglalkozni, abba beletenni a legtöbb energiát, de a fordítás tökéletesen beleillik a napjaimba, győzöm energiával.

Melyik nyelvből fordítasz?

Alapvetően angolból.  Angolul beszélek olyan szinten, hogy a nyersfordítást is meg tudom csinálni, és abból tudom elkészíteni a „mű” szöveget. Ehhez képest az első nagyszínpadi munkám, a Pesti Magyar Színházban a Kincses sziget, német nyelvből készült, ez egy eredetileg német musical. Tizenkét évig tanultam németül, de finoman szólva vannak hiányosságaim. Nagy segítségemre volt a nyersfordítás, abból dolgoztam.

Nem lehet könnyű dolgod, hiszen a szerzői jogok is kötik az alkotókat, így a fordítót is. Az eredeti szövegtől nem térhetsz el. Mennyire alkotói munka a fordítás?

Kosztolányi mondta azt, hogy a műfordítás ugyanolyan alkotói folyamat, mint a szerzés.

Attól még nem működik egy színdarab, hogy elmondjuk magyarul a szöveget. Rímeket kell faragni, ütemre kell csiszolni a dialógusokat, dalokat. Fontos a nagy szókincs, a magyar nyelv rendkívül gazdag, tele kiaknázandó lehetőségekkel. Élvezet magyar nyelvre fordítani.

Használsz szótárakat?

Rímszótárat, szinonímaszótárat használok, ha egy nehezebb napon nem jön az ihlet. Elengedhetetlen, ha sok szöveget kell fordítani, jelentősen megkönnyíti a munkát.

Az mindenképp előnyöm, hogy énekesként fordítok. Nagyjából tudom, hogy milyen ritmusra, milyen dallamra, mi énekelhető. Amit fordítok, ráéneklem a zenére, fontos megnéznem, hogy kijön-e szöveg a kottára.

Ha dalt fordítok valakinek, akkor rá szoktam kérdezni, milyen hangzón legyen a magas hang.

Első fordítói munkád volt az Izgass fel! Arról még később kérdezlek, hiszen játszol is benne. Fordítottad tavaly a Kincses szigetet és a Gyilkos balladát. Hogy tetszenek neked ezek a művek?

A Kincses sziget nagyon jó feladat volt. Amikor elkezdtem spotifyon hallgatni a musical zenei anyagát, nagyon megfogott, kicsit Disney-s kicsit Lévays. Egy olyan zenei világ, ami könnyen eljut az emberekhez. A történetet jól ismertem a regény, és a Kincses bolygó animációs film kapcsán. Galambos Attila időnként ránézett a munkámra, de nagyon jó érzés volt szabad kezet kapni.

A Gyilkos ballada magyarországi változatában igyekeztünk kihozni a maximumot a darabból. Én láttam felvételeket az angol illetve az amerikai produkcióról. Azt kell mondanom, hogy azoktól nekem jobban tetszik az itthoni változat.

Azt biztosan az alkotók is érzik, hogy valami remekmű, vagy csupán jó kis darab. Az is gyakori lehet, hogy az alapanyag, amivel dolgozni kell, hát, hogy úgy mondjam gyengébb még az átlagnál is.  Ha az ember tudja, hogy amit le kell fordítania, vagy el kell játszania, az nem remekmű, akkor hogy áll hozzá?

Az ember tudatosítani tudja magában, hogy nem dolgozhat állandóan csak és kizárólag remekműveken. Az élet nem olyan kegyes, és nincs annyi remekmű a világon, hogy mindenkinek jusson belőle. Vannak helyzetek, amikor nem kapunk szabad kezet, szigorúbb irányítás van, a rendező határozza meg a saját elképzelései alapján, meddig lehet elmenni az alkotási folyamatban, mit vár el a fordításban, mit akar látni a színpadon. Ami biztos, hogy törekedni kell arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki az alap műből.

Nem tehetem meg, hogy elutasítsak valamit, azért mert nem az én szám íze szerint való. Mindig azt mondtam, hogy én dolgozni szeretnék. Próbálok elvonatkoztatni a személyességtől, a magánügyektől. Ha látnak bennem fantáziát, akkor megpróbálok minden tudásommal a feladatra koncentrálni.

Elvállaltad a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett Rómeó és Júlia bemutatóban Mercutio szerepét. Azt figyeltem meg, hogy van egy nagyon fiatal zenés színész csapat, aki nem fél a múlt árnyékától, és megy a maga útján, mer feladatot vállalni.

Nem titok, hogy Mercutio szerepének elvállalásához nem kértem gondolkodási időt. Az én generációm számára ez a mű különleges jelentőséggel bír. Ezen nőttünk fel, sokunkat ez ösztönzött a pálya felé. Mercutio mindig az egyik szerepálmom volt. Játszottam a darabban Paris herceget az Operettszínházban. Jó érzéssel töltött el, hogy még Mercutiot eljátszhatom, annak ellenére is, hogy az ilyen nagycsarnokbeli bemutatókról van saját véleményem.

Jó volt a hangulat, a próbaidőszak, a fiatal csapat, ami összejött. A munkára koncentráltunk, örültünk annak a lehetőségnek, hogy mi még megcsinálhatjuk ezt a darabot.

Mercutio számomra, a pályakezdésnek még abba a szakaszába tartozik, amelybe Mozart, Rudolf, Halál, a lányoknak Elisabeth. Idejöttünk az Operettszínházba és vágyakozva gondoltunk rá, de jó lenne ezeket a szerepeket eljátszani még, a „nagyok” után.

Erre mondta azt az egyik mesterem, ő nem érti, miért akarunk egy sok éves szériába beállni, és más levetett kabátjába belebújni. Az elmúlt évben kezdem felfogni ennek lényegét. Ahogyan a tanuló évek távolodnak, már érzem, hogy én is új dolgokat szeretnék csinálni.

Ha mégis be kell állnom egy régen futó előadásba valamelyik szerepbe, azt magamból szeretném felépíteni. Képletesen szólva, már szeretném minél inkább széttépni a régi kabátot és én megalkotni, önmagamból megformálni az újat. Már arra vágyom, hogy egy szerepet velem azonosítsanak.

Melyik volt eddig a legkedvesebb feladatod?

Quasimodo mindig a szívem legelzártabb zugában marad. Első főszerepem.  Egy picike misztikum is tapad hozzá, hiszen Disney meséje a történetből 1996-ban, a születési évemben készült. Kisgyerekként nagyon szerettem a mesét. Quasimodo nagyon sokat kapott a lelkemből.

Tamásnak (Veréb Tamás) és nekem nagyon fájt, hogy hirtelen kellett elbúcsúzni tőle.

Nehéz szerep volt, minden szempontból megterhelő. Görnyedten jártunk három órán át, talán összesen 15 percet nem voltunk a színen. Eltorzított hangon, de artikuláltan kellett beszélni és iszonyatosan nehéz dalokat énekelni.

Minden előadás után, a végletekig kimerültem. Fizikailag, hangilag és lelkileg is annyit kivett belőlem, hogy utána csak bámultam magam elé. A testem tele volt kék, zöld foltokkal, magasból kellett leugrálni, sokat kellett futni, emelni az előadásban, és ez még csak a fizikai része, ehhez jött a lelki megterhelés.

A 2019-es év nagyon sok jó feladatot hozott neked színpadi munkában. A Veszprémi Petőfi Színházba költözött a Titanic, Jim Farell szerepét játszod benne.

A mű zenei anyaga nagyon okos, összetett. Szerintem érdemes megnézni, de aki a film sztoriját várja a színpadról, csalódni fog. Ugyanabban az évben született a musical és a film, és egyetlen közös dolog bennük gyakorlatilag csak annyi, hogy a végén a hajó elsüllyed.

Nagyon jó próbafolyamat volt ez is, számomra azért is kivételes, mert itt lettem szerelmes. Örülök, hogy Szeged után most főszerepet játszhatok a darabban.

Akkor most menjünk a József Attila Színházba. Egy újabb főszerep, Nick Grabowski a Macskafogó zenés gegparádéból.

Az Apáca Show-ban dolgoztam elsőként Szente Vajkkal, illetve korábban is találkoztunk már, Szinetár Dóra lemezbemutató koncertjén a Kongresszusi Központban, a duettünket rendezte.  Nemcsák Károly a József Attila Színház igazgatója úgy hívott fel, hogy Vajk ajánlott engem a szerepre. Így egy szilveszteri dupla előadással indítottam a Macskafogóban.

Nagyon könnyen tudok azonosulni Vajk munkamódszereivel, a rendezésével. Közel áll hozzám a humora. A musical is úgy sikerült, hogy élmény benne dolgozni.

Ez a jó munkakapcsolat hozta meg számodra a Sztárcsinálókat? Szemenyei János mellett fogod játszani Néró szerepét.

Néró, talán a musical irodalom legnehezebb férfi szerepe. Többen voltunk a meghallgatáson, de jól sikerült a casting. Örülök, hogy megmérettetésen nyertem el a szerepet, Simon Edit producer asszony hívott fel a hírrel.

Szintén nagyon jó, viszálymentes, termékeny próbafolyamat van mögöttünk. Gyorsan, profin kellett dolgozni, hiszen a független színházak pénzügyi lehetőségei nem engedik meg a hosszú próbafolyamatot, a játszóhely hosszas bérlését. Vajknak és Túri Lajosnak (koreográfus) viszont van egy olyan munkamódszere, amivel nagyon gyorsan haladunk.

Nagy megtiszteltetés és kihívás számomra, hogy Néró szerepében olyan nevek nyomdokaiba léphetek, mint Szolnoki Tibor, Mikó István, Csengeri Attila és Szemenyei János.

Vajk úgy jellemzi, ez egy prózai előadás, amiben van zene. Minden dal felcsendül majd, de így állunk hozzá.

Élő zenekarral, Balassa Krisztián karmester zenei vezetésében, újra hangszerelés után szólal meg a zenei anyag.

Ez a Néró milyen lesz?

Ő egy kisfiú. Igyekszünk megfogni az emberi oldaláról, hogy mitől is lett olyan, amilyen. Tizenhét éves a darab szerint, ez a szám van a babarózsaszín mezén az első jelenetben. Olyan lehetőséget kapott a császárság által, aminek nem tud eleget tenni. A sztárcsinálók azt hitték, hogy ő majd manipulálható lesz, és régensként felette uralkodhat az anyja. A terv azonban nem sikerül. Néró szembe megy az akaratukkal, de nem azért mert őrült, hanem mert egy csökönyös, makacs gyerek.

Modern előadás készült, korszerű értelmezéssel, fénytechnikával, digitális technikával. Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor rockoperáját remekműnek tartom, ami mindig egy kicsit az adott korról szól, mindig aktuális.

Szándékosan hagytam a beszélgetésünk végére a legnagyobb falatot. Stephen Dolginoff - Izgass fel! thriller musicaljét. A mű, egy hatalmas dráma, elborzasztó és megrázó, mélyen a pokolba utaztok benne kollégáiddal, Végh Péterrel, Horváth Dániellel, Kovács Mátéval. Pányik Tamás a darab rendezője, vele fordítottátok a művet. Miért ilyen nehezet, ilyen borzongatót…?

Én találtam ezt a darabot 2016 vége felé. Pányik Tamással beszélgettünk arról, hogy jó lenne néhány szereplős kamaradarab, amit megpróbálhatnánk bevinni a Raktárszínházba.

Alapból nagyon sokat kutatok külföldi darabok után, nagy musical fan vagyok, ebből indult a műfordítás is. Az internet legmélyebb bugyraiban keresek. Találtam is tizenpár darabot, ami érdemes lehet szerintem a bemutatásra. Ebből a kínálatból választotta Tomi az Izgass fel!-t.

Gondolom következő lépés a jogdíj témaköre.

Nem volt akkor még tapasztalatom ebben, húsz éves voltam. Konkrét terv sem volt a bemutatásról. Kutattam tovább a neten, megtaláltam a kottakönyvét, majd eBay-en megrendeltem a szövegkönyvet, valaki eladta nekem kétezer forinttért. Egy éjszaka alatt lefordítottam, majd Tomival nekiálltunk a műfordításnak. A prózát ketten csináltuk, a dalokat javarészt egyedül követtem el. Galambos Attilának is megmutattuk az első kész munkát, így indult a mentorálási kapcsolatunk.

Ez egy valóságon alapuló történet, mi arra akartunk elsősorban rávilágítani a sztoriban, hogy ezek a fiúk szuper intelligensek, zsenik voltak, és mégis azt tették, amit. Az ő általuk elkövetett gyilkosságból és büntetőperből következett be az Egyesült Államokban a halálbüntetés eltörlése.

Mélyen beleástuk magunkat a témába. Letöltöttem a netről az eredeti ügyvédi beszédet, lefordítottam, és egy öt perces változat bele is került a darabba. A történet feldolgozása során változtattunk az eredeti művön, ebből kisebb-nagyobb viták adódtak a szerzővel.

Végül minden kérdést tisztáztunk, az írót kárpótoltuk a változtatásokért és így ő is beleegyezett a bemutatóba.

Ha te írnál egy nagyon jó darabot, és jönnének fiatal emberek, akik fantasztikusan jó jeleneteket tennének bele, hogyan fogadnád?

Először biztosan nem örülnék neki, de mivel elragadnak a témák, az együtt gondolkodás, alkotás, azt hiszem, később befogadó lennék. Most úgy vélem, a darab érdekében, lehet kompromisszumokat kötni.  Nem gondolom, hogy egy mű akkor van készen, amikor letette a tollat a szerző. Az írónak számolnia kell azzal, hogy a rendező, a színész is egy alkotó ember.

A Hatszín Teátrum lett végül a bemutató helyszíne.

Gálvölgyi Dorka látott fantáziát bennünk, nagyon hálásak vagyunk érte.

A próbafolyamat nem volt zökkenőmentes. Sokszor nem volt hol próbálnunk, vagy nem tudtunk egyeztetni. Lakások, irodák váltak próbahelyszínekké.

Nathan figuráját kibontottuk a fiatal és az időskori énjére. A darabban vannak hangbejátszások, melyekhez olyan művészeket sikerült megnyernünk, mint Alföldi Róbert, Trill Zsolt és Földes Eszter, a védőbeszédet pedig Hegedűs D. Géza mondta fel.

Nathan és Richard sztorijában az az egyenlet vége, hogy ők brutális pszichopaták voltak. Semmilyen szinten nem érdemelnek könyörületet. Nekünk, színészeknek viszont, embereket kell megjeleníteni a színpadon, akik a saját igazukban hisznek. Próbáltam kapcsolódási pontokat keresni Richarddal, de egy gyerekgyilkossal ez nagyon nehéz. Van azért néhány pont, amin el tudtam indulni. Ilyen például a maximalizmus. Végh József kriminálpszichológus mondta el, hogy a pszichopaták egyik fő jellemzője a bájosság, kezdetben nagyon is szerethetőek. Ez az információ sokban segített Richard megformálásában.

Nagyon megvisel a szerep?

Kezdetben azt hittem, nehéz lesz átszellemülni, de szerencsére a darab lelki mély pontjáig jól átgondolt, logikus dramaturgia vezet. Jó a darab felépítése. Ha jól van megírva egy szerep íve, az nagyon meg tudja segíteni a színészt.

Ezen kívül a zene is rendkívüli atmoszférát teremt, ami beleivódik a szereplőbe.

Szerintem ez az előadás a zenés színházi palettán egy olyan új színt tudott megmutatni, ami előtte nem volt, ezért szeretnénk, ha még sokan megnézhetnék. 

Úgy tudom, már csak néhány alkalommal mutatjátok be a darabot.

Anyagi nehézségekbe ütköztünk. Pénz hiányában nincs módunk reklámozni az előadást, így pedig, nem tudjuk megtölteni a Hatszín Teátrumot.  

Ez szomorú, mégis olyan érzésem van, hogy nem kell aggódni érted. Van új feladat a láthatáron?

A Kálmán Imre Teátrumban készülök a Tajtékos dalok sanzonszínházi bemutatóra. Az előadás egy Boris Vian revü, tele az ő dalaival. A történet az ő életét és műveit dolgozza fel, én többek között Borist játszom benne. A napokban megvolt az olvasópróba, igazán különleges anyaggal állunk szemben, Kiss Csaba rendezővel izgalmas munkára számítok. Emellett a futó darabjaimat tovább játszom. Közben írói és műfordítói feladatok is várnak.

Kettős vágy él még bennem. Szeretnék új utakat, helyeket, feladatokat keresni, de már látom annak is az előnyét, ha egy adott helyhez, alkotói csapathoz tartozik az ember, amivel azonosítani tudják. Sok minden érdekel, de egy biztos dolog van az életemben, a zene

Az interjút készítette: Jagri Ágnes
Fotó: Menyhárt-Török Adél

[2020.02.07.]