Elisabeth musical - élménybeszámoló képekkel

A Győri Nemzeti Színház bemutatóját, az Elisabeth musicalt láthatta a Margitszigeti Szabadtéri Színház közönsége 2020. szeptember 4. és 5-én. A katartikus estéről hoztunk képeket és egy élménybeszámolót.

A mű szövegírója Michael Kunze, a zeneszerző Sylvester Lévay, a magyar fordítást Müller Péter Sziámi végezte. Az 1996-os magyarországi ősbemutató a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében történt, utána a Budapesti Operettszínházban több száz előadást ért meg a darab. Forgács Péter, a győri színrevitel rendezője is ennek a sikerszériának volt részese Luigi Lucheni (Elisabeth gyilkosa) szerepében.

Talán nem túlzás, hogy a Kerényi Miklós Gábor által rendezett 96-os bemutató új fejezetet nyitott a magyar musical színpadokon, elsősorban is a Budapesti Operettszínházban. Mára Elisabeth tragédiájának dalai, musical gálák slágereivé nemesültek. Mikor az első híradásokban megjelent, hogy a Győri Nemzeti Színházban bemutató készül, a rajongó közönség páratlan várakozással nézett elébe. Nem tudni, a darabot várták ennyire, vagy a kilencvenes, kétezres évek frenetikus hangulatú bemutatóinak feelingjét szerették volna újra átélni.

Úgy éreztem, sikerült a rendezőnek új szempontot találnia a színpadra állításhoz, és minden szempontból értékes, a többi bemutatóval egyenrangú, érvényes megfogalmazás született. A tapsrend alatt vissza-visszapillantottam Forgács Péter arcára, aki szereplőkén Sissi apját, Max bajor herceget formálta most meg. Pontosan láttam, hogy Forgács Péter könnyekig meg volt hatva, attól a hatalmas álló ovációtól, amit a Margitszigeti Szabadtéri Színpad közönségétől kaptak. Az ünneplés pedig abszolút jogos volt, hiszen hatalmas látvánnyal csodaszép kiállítással, nagyon erős színvonalon sikerült az Elisabeth musicalt abszolválni.  

A zenés darab, Elisabeth császárné és magyar királyné fontos életeseményeit dolgozza fel. Mi, magyarok elfogultak vagyunk vele, különleges, kritika nélküli szeretetet érzünk alakja és ilyen formán a darab iránt. A műben összekeveredik a valóság és a misztikum, a Halál megtestesült figurája által. Ahhoz, hogy ezt a Halál-értelmezést megértsük az alkotók részéről, Elisabeth-tet ismernünk kell valamennyire. Sissi szenvedélyesen élt, vadul lovagolt, imádta a verseket, vágyakozott a vándorcigányok szabadsága után. Még az is előfordult vele, hogy a viharos tengeren egy hajó árbocához kötötte magát, hogy megtapasztalja a természet erejét. Megfogalmazhatjuk ezt úgy, hogy annyira szeretett élni, hogy képes lett volna belehalni.

Forgács Péter rendezéséből ezt az értelmezést éreztem inkább, nem pedig Elisabeth halálvágyát, szerelmét a Halál felé. Az aranykalitkába zárt, gyönyörű, élet igenlő asszony harcát az anyósával, az udvarral, a monarchiával, a politikával. A mű megmutatja milyen, amikor valaki beleszületik a hatalomba, az uralkodásba. A császár, Ferenc József és gyermeke Rudolf élete sem egyszerű, személyes akaratuk, vágyaik, mindig a birodalom ügyeinek rendelődnek alá.  Felrajzolja a monarchia hierarchikus rendjét, megjelenítve a köznép, a nemesség, az egyház és az uralkodó viszonyrendszerét.  A születő szerelmet és a kimúló házasságot. Csodálatos fejlődési ívet rajzol a főhősöknek.

Forgács Péter rendezésében nagyon drámaian jelenítette meg a távolságokkal, a fent és lent felosztásával, a szakadékok ábrázolásával ezt a tartalmat. Szép látványt komponált, kellékben, díszletben ott a KÉP, mint motívum. A kép melynek segítségével új valóság hozható létre.

A történetnek erős magyar vonatkozása van. A musical műfajtól talán nem elvárható a részletes történelmi pontosság. Sok egyszerűsítést, ilyen formán féligazságot is tartalmaz a szöveg, azért mindenki találhat a szívének kedves mondatokat. Én most csak egy sokféleképpen értelmezhető gondolatot emelek ki a szövegből: „A politikában nem lehet mindent egyszerre akarni.” A 150 éves történet mintha fényévekre lenne a mától, de úgy tűnhet, bizonyos szempontból alig változtak a dolgok.

A Győri Nemzeti Színház Zenekarát Silló István karmester vezényelte. Az előadás két duettel gazdagodott, az Elisabeth – Halál, és a Ferenc József – Rudolf kettőssel. Karnagy úr nagyon visszafogta a zenekart, mély drámai feszültséget teremtve, hogy aztán a csúcspontok hatalmasat robbanjanak. A darab törzsközönsége jól ismeri a dalokat Útvesztő minden út, Az már nem én lennék, Ma nagyot nőtt az árnyék, Mint két gálya, Hogyha kell egy tánc…

A Halál figurát Kocsis Dénes játszotta szombaton. Róla elmondható, hogy szakmai szocializációjában a darab rendkívül fontos szerepet töltött be. Szerepelt stúdiósként a karban, játszotta Rudolf szerepét az Operettszínházban. Mára abszolút megérett a főszerepre. Kocsis Dénes minden megszólalása, megmozdulása valódi libabőrös pillanat volt. Rendkívül erős Halál figurát keltett életre, valódi ura, királya volt birodalmának. Ha kellett kígyóként tekergett, ha kellett sármos ifjúként hódított.  Láttuk őt szimpatikusnak, kegyetlennek. Fantasztikus duetteket énekelt, Elisabeth-tel, Rudolffal. Nagyon-nagyon erős hatást hozott létre a színpadon, amit csak fokozott a tánckar jelenléte.

Elisabeth megformálója Bori Réka nagyon meggyőző volt számomra. A darab elején azt tapasztaltam, hogy egy picit meg van illetődve attól a 2500 embertől, akit a nézőtéren lát. De nagyon hamar oldódott, és csodálatos ívet épített a fellángoló szerelemnek mely egyre üresedett. Hatalmas jellemfejlődésen vitte át Sissit, játékában megjelent a féktelen életöröm, a vágyakozás, a tébolyító fájdalom gyermeke elvesztésében, a kiüresedés, a megaláztatás büszke viselete, a kegyetlenség, a betegség okozta gyengeség.

Szemenyei János az egyik mesélője ennek a történetnek, szombaton ő játszotta a forradalmár, gyilkos Lucheni szerepét. Figurája ironikus, sokszor gonosz, érzéketlen, sokszor szatirikus vonásait remekül mutatta meg. Hibátlan stílusérzékkel adta elő a rockos, blues-os dallamokat. Játéka, hangsúlyai fokozták a feszültséget, a történet gazdag értelmezését tették lehetővé.

A gyermek Rudolfot játszó Jagodics Áronról még biztosan fogunk hallani, szépen énekelt. Nagy Balázs hiteles megformálója volt Ferenc Józsefnek, dühítően követte anyja KŐ és JÉG tanácsait. A második felvonásban azonban megmutatta az idős császár megindító emberi arcát. Mózes Anita kegyetlen, hideg Zsófia főhercegnő alakítása nagyon meggyőző volt. Végig hitt abban, hogy tetteit egy felsőbb, magasztosabb cél vezeti, és közben észre sem vette, hogy szépsége ellenére elveszítette minden báját, anyai, nagyszülői érzéseit.

Minden szereplőt dicséret illet, szép éneklést, jó játékot láttunk, halottunk, igazi katarzist éltünk át Elisabeth halálával.

Szereposztás:

Elisabeth: Bori Réka / Fehér Nóra
Luigi Lucheni, Elisabeth gyilkosa: Fejszés Attila / Szemenyei János
A Halál, Elisabeth szerelmese: Csiszár István / Kocsis Dénes
Ferenc József, Ausztria császára, Elisabeth férje: Nagy Balázs / Másik Lehel
Zsófia főhercegnő, Elisabeth anyósa: Mózes Anita / Lázin Beatrix
Rudolf főherceg, Elisabeth fia: Kurucz Dániel / Vastag Tamás

A tíz éves Rudolf: Jagodics Áron / Szalai Ádám
Max, bajor herceg, Elisabeth apja: Forgács Péter
Ludovika, bajor hercegné, Elisabeth anyja / Frau Wolf: Molnár Ágnes
Eszterházy grófnő: Wolf Ildikó
Sztáray grófnő / Windisch kisasszony: Sík Frida
Grünne gróf: Molnár Erik
Rauscher bíboros: Vincze Gábor Péter
Hübner báró: Mohácsi Attila
Kempen báró: Klinga Péter
Schwarzenberg báró: Fehér Ákos
Károlyi István gróf: Venczel-Kovács Zoltán
Andrássy Gyula gróf: Cselepák Balázs
Batthyány Elemér gróf: Bródy Norbert
Helene, Elisabeth nővére / Magyar anya: Nagy Gréta

Közreműködött a Győri Nemzeti Színház Zenekara, Énekkara, Tánckara

Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Velich Rita
Súgó: Jakab Anita
Ügyelő: Karácsony Szilveszter
Korrepetitor: Medveczky Szabolcs / Kertes Anna
Karigazgató: Balogh Eszter
Koreográfus asszisztens: Németh Eszter
Rendezőasszisztens: Molnár Virgínia
Koreográfus: Fekete Miklós
Karmester: Silló István / Köteles Géza

Rendező: Forgács Péter

A darab a Győri Nemzeti Színházban látható, aki teheti, ne hagyja ki az előadást.

Jegyvásárlás

Jagri Ágnes

[2020.09.24.]