Aranyhangok a Margitszigeten - Két hang, amely eléri a csillagokat
Pretty Yende volt a kiválasztott művészek egyike, aki énekelhetett III. Károly koronázási ünnepségén a Westminster apátságban. Nyáron a Margitszigeti Színházban hallhatjuk! Két fiatal szoprán, akiket a világ legrangosabb operaházaiban láthat a közönség, és akik ráadásul – és ez igazán ritkaság a szakmában – nagyon jó barátok. Az amerikai Nadine Sierrát és a dél-afrikai Pretty Yende-t a magyar közönség július 29-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatja: Aranykor címet viselő, közös koncertjükön – amit tavasszal mutattak be Bécsben, és amiből CD felvétel is készült – többek közt Mozart, Donizetti, Rossini, és Verdi operáiból, Lehár, Offenbach és Strauss operettekből, valamint Bernstein West Side Story-jából hallhatunk majd részleteket. Erről, valamint a kezdetekről, szerepekről, lámpalázról, szakmáról és barátságról beszélgettünk a két énekesnővel – meg persze a május 6-i londoni koronázásról, amelynek Pretty Yende is részese volt.
Pretty, először is gratulálok, hogy ön volt a kiválasztott művészek egyike, aki énekelhetett III. Károly koronázási ünnepségén a Westminster apátságban.
PRETTY YENDE: Hálás és boldog vagyok, amiért Őfelsége meghívott erre a különleges alkalomra. Úgy érzem, megint kegyes volt hozzám a sors, hogy lehetőséget kaptam megmutatni a tehetségemet az uralkodócsalád és az egész világ előtt. A következő nemzedékek, akik tanulni fognak erről a történelmi eseményről, talán annak az Afrika csücskéből származó lánynak, Pretty Yende-nek a nevét is megjegyzik majd, aki ezen a különleges ceremónián énekelhetett.
Ez kétségtelenül egy pálya csúcspontja, de térjünk vissza a kezdetekhez. Nadine, úgy olvastam, hogy gyerekként a Bohéméletet látva szeretett bele az operába.
NADINE SIERRA: Tízéves voltam, amikor anyukám megmutatta nekem videón a Bohéméletet. Arra gondolt, hogy talán tetszene nekem, hiszen hatéves koromtól kezdve jártam énektanárhoz, szerettem magasan énekelni, szopránszerű hangom volt. Az még hozzátartozik a történethez, hogy portugál származású, anyai nagymamámnak gyönyörű szoprán hangja volt. Operaénekes szeretett volna lenni, de énekesi babérok helyett az apja a háziasszonyi karriert szánta neki. Ennek tudatában anyám nekem mindenképpen szerette volna megadni az esélyt, hogy megismerjem és megszeressem az operát, aztán majd meglátjuk, mi sül ki mindebből. És igaza lett! Beleszerelmesedtem a műfajba, és tízévesen elhatároztam, hogy operaénekes leszek. Ettől kezdve állandóan tanulni akartam, hogy minél többet megtudjak a műfajról és a szakmáról. Furcsa egy gyerek voltam!
Úgy tűnik, a Bohémélet olyan nagy hatást tett önre, hogy a repertoárjában azóta is túlsúlyban vannak az olasz operák. Vágyik arra, hogy egyszer majd német operát, például Wagnert is énekeljen?
NADINE SIERRA: Nem igazán. A hangom textúrája és tömörsége miatt nem hiszem, hogy való lenne nekem bármelyik Wagner szerep. Amióta elkezdtem operával foglalkozni, a zenei ösztönöm a francia és az olasz repertoár felé vezetett. Ezt szeretem, és ezek a nyelvek állnak hozzám közel, sokkal természetesebben énekelek olaszul és franciául, mint németül. Persze énekeltem már Sophie-t a Rózsalovagból, és Paminát a Varázsfuvolából, de mindössze eddig terjedt a német repertoárom.
Budapestre most nyáron jönnek először, vagy ismerik már a várost?
NADINE SIERRA: Egyszer már jártam Budapesten, Thomas Hampsonnal énekeltünk egy koncerten. Nagyon jól éreztem magam, a hangversenyterem is csodálatos volt. Várom már, hogy újra ott legyek, és elmehessek valamelyik jó fürdőbe! A gőzfürdő az énekesek vágyálma!
PRETTY YENDE: Ha csak rövid időre is, de szerencsére már volt alkalmam látni Budapestet! Most meg már számolom a napokat, nagyon várom, hogy megint ott legyek, és izgalommal várom a koncertet!
A koncert, amit júliusban Budapesten énekelnek, igen változatos, van benne opera, operett, és egy musical: a West Side Story. Ehhez más énektechnikát kell használni, mint az operához?
NADINE SIERRA: Más technika nem kell, de valóban más stílussal kell megközelíteni, mint egy operát. Egyébként Leonard Bernstein operának szánta a West Side Story-t, és nem musical-nek. Mivel ezt angolul énekelem, ami az anyanyelvem, valahogy jobban előjön az egyéniségem, és a szavak is természetesebben folynak belőlem.
PRETTY YENDE: Az embernek egy hangja és egy technikája van. Ahhoz, hogy különböző stílusban írt darabokat tudjon megszólaltatni, nem kell túl messzire mennie az alaptechnikájától és hangjától.
Az önök legendás barátsága hogyan kezdődött?
NADINE SIERRA: Tíz évvel ezelőtt találkoztunk Dél-Afrikában, amikor Pretty még a fokvárosi egyetemen tanult. Hírből már ismertem, mert közös énektanárunk volt, Kamal Khan, aki rengeteget mesélt róla. A videóit is láttam, egészen elbűvöltek. Amikor végre személyesen is találkoztunk, kiderült, hogy a személyisége épp olyan ragyogó, mint a tehetsége, és reméltem, hogy egyszer majd közeli barátok leszünk.
PRETTY YENDE: Fokvárosban ismerkedtünk meg, és egy ideig távolról figyeltük és csodáltuk egymás tehetségét. Aztán az utazásaink során többször összefutottunk New York-ban, Párizsban, volt, hogy ugyanabban az operaházban léptünk fel. Minden találkozásnál mélyült a kapcsolatunk, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A barátságunk akkor mélyült el, amikor ugyanazzal a menedzserrel kezdtünk dolgozni. Talán példa leszünk arra, hogy a rózsa és a lilom ugyanabban a kertben is gyönyörűen virágozhat, hogy két tehetséges szoprán, két erős nő képes egymást is ragyogtatni, és együtt még erősebbek. A világnak szeretet kell, és remélem, hogy Nadine-al meg tudjuk győzni az embereket arról, hogy ez a szeretet fontosabb mindennél.
Önök profik lévén nyilván bárkivel tudnak duettet énekelni. Az, hogy önök barátok, hozzátesz valamit a közös produkcióhoz?
NADINE SIERRA: Abszolút! Egészen más egy baráttal énekelni! Főleg egy olyan baráttal, akitől tanulhatok, és aki inspirál! A zene ilyenkor nem csak csodálatos, de mágikus és határtalan is lesz, olyan sok körülöttünk a pozitív energia! Azt hiszem, a közönség is érezni fogja ezt, amikor majd együtt énekelünk Pretty-vel Budapesten!
Hírek
