Leégett a pofánkról a bőr - beszámoló a Rammstein budapesti cirkuszának első napjáról

Leégett a pofánkról a bőr Jöttek, láttak, főztek. Avagy pár keresetlen elismerő mondat a Rammstein Budapesti cirkuszának első napjáról.

„A pirománia egy kóros gyújtogatás formájában megjelenő betegség.. legjellemzőbb tünete, hogy a beteg szándékosan gyújtogat, mert a tűz léte, látványa, és a tűz által végzett pusztítás.. pillanatnyi örömet okoz neki.. nem tud szabadulni.. teljesen megbabonázza.” – ír a közkedvelt netes enciklopédia a kórképről, amiből sejthetően minden idők egyik legmonumentálisabb indusztriál-metal zenekara nőtt ki. Egy biztos, ilyen lebilincselő show-t nemhogy másik csapattól, de korábban magától a Rammsteintől sem láttam még. Sőt, még az sem vethető a szemükre – ahogy sok amatőr gondolja - hogy az egész felhajtás esetleg a zene rovására ment volna, merthogy abszolút szó sincs ilyesmiről. Az arányok teljesen tökéletesek voltak, csupa nagybetűvel, ahogy a setlist, a forgatókönyv, és nem utolsó sorban a mondanivaló is kifogásolhatatlan volt.

Sokan mégsem értik a Rammstein munkásságát, rengeteg a kérdőjel, az előítélet, főleg Lindemann me too balhéja óta – a német utazó cirkusz viszont nem inthetett volna be minden kétkedőnek vagy éppen ítélkezőnek jobban annál, mint hogy két este is csurig rakták a Puskás Arénát a rajongóikkal, majd velük együtt bontották le azt. Szóval, fogjuk fel a Rammsteint akár római cirkusznak, torztükörnek, a világtörténelem eszméletlenül szemtelen paródiájának, netán szürreális pantomim előadásnak, aki a fentiek bármelyikére is készült a budapesti koncert kapcsán, kifejezetten nem lehetett oka panaszra. Kivéve persze, ha a küzdőtér hátsó felére szólt a jegye, és nem volt elég élelmes, hogy a lépcsőket használja páholyként, ahogy azt sokan tették. De lincshangulatról azért szó sem volt, mint anno a tavalyi Red Hot Chili után, mégis inkább volt egy audiovizuális hangyafoci a földszintről a buli első fele, mintsem zeneileg élvezhető koncert. Ez persze az összélményt nem tudta lerombolni, és nem is a zenekar hibája, mindössze annyi történt, hogy a Puskás egy focistadionnak lett felújítva, nem pedig nemzetközi gigaprodukciók koncerttermének. Ám aki kicsit is feljebb kapaszkodott a büfésorok felé, egy párszor azért biztosan lement hídba a körülbelül két órás varázslat alatt.

Mit varázslat! Maga a forró pokol csillámporral megszórva, hiszen ahogy a napilapok már aznap éjjel megírták, a stadionban zajló galaktikus tűzijátékot a zuglói lakosok is élvezhették, kilométerekről lehetett látni a belvárosi üstből rendszeresen kicsapó lángokat. A zenéről viszont nem esett ezekben a hírekben szó – persze szerintem vajmi kevesen kaptak volna nagyobb idegrohamot a fenomenális Ohne Dich, a francia Abélard zongoristáival szimfonikusan előadott Engel, vagy éppen a búcsúzónak használt Adieu szinte operai hangulata miatt. A vehemensebb nóták viszont már okozhattak volna egyfajta háborús hangulatot, de vagy nem hallatszott ki semmi, vagy pedig ugyanúgy elvitte őket is – mármint a környékbeli lakókat az a feeling, ami a sok-sok ezres tömeget babonázta meg a koncerten. Azt a tömeget, ami szinte hipnotikus állapotban, egyetlen emberként énekelte végig a nem csekély – 21 nótás setlistet. Többek között a már lassan elcsépeltnek számító Du Hasttal, de olyan darabok is a listán voltak, mint a Sonne, a Deutschland vagy éppen a szerintem a német csapat egyik mesterműve, a Zeit. Komplett volt a lista, úgyis, hogy sokan emlegették, egy-két kimaradt dalt még elbírtak volna, de könnyen egyetértésre juthatunk, hogy az Amerika igazán nem hiányzott senkinek sem. Tökéletes, hiánytalan este volt ez, rémálomszerű óriásbabakocsival, cukorfalat szörnyszülöttel, kondérban főzött burleszk hőssel. És szándékos szemfényvesztés ide vagy oda, szerintem senkinek nem jutott eszébe azon a bizonyos botrányon rágódni, pont.

Kurcz Orsi

Rammstein Budapest első nap képek - klikk a fotóra

[2023.07.26.]