Dupla ráadással taroltak a finnek Budapesten

Két cseh koncert után érkezett a Petőfi Csarnokba a csello-metal jeles képviselője az Apocalyptica, ahol lehengerelték a szép számban összegyűlt rajongókat.

A finn tinicsapat a Sturm und Drang melegített be

A szintén finn Sturm Und Drang power metalt játszó tinicsapat melegítette be az akkor már szép számban jelenlévőket. Ahhoz képest, hogy nagyjából 16 évesek a fiúk és a dobos alig látszott ki a szerkója mögül, nem lehetett panaszunk a megszólalásukra, mert úgy játszottak, mint egy rutinos banda. Saját dalaikból adtak elő néhányat, illetve az Iron Maiden Fear of the Dark feldolgozását ékelték még bele nagyon rövid programjukba. Ígéretesek, nem hiába hozták magukkal bemutatni a nagyok őket.

Koncertjük után már majdnem teljesen megtelt a nagyterem és mindenki izgatottan várta a csellósztárokat.

Sejtelmes bevonulás

Nagyon hatásos volt a kezdés a Worlds Collide kezdő taktusaira sejtelmesen vonultak be a gomolygó füstfelhőből a csellóvirtuózok, és helyet foglaltak a koponya/cselló alakú hatalmas székeikben. A közönség pedig visítva, őrjöngve fogadta kedvenceit. Ez a lelkesedés megmaradt, sőt még fokozódott a koncert folyamán.

A csellók és a közönség is énekeltek

Műsoruk gerincét új dalaik adták, de a Metallica feldolgozások ütöttek a legjobban. Új albumuk összes énekkel díszített dalát előadták, de most természetesen vendégek/ének nélkül, egyszerűen hangszereikkel, instrumentálisan. A csellók énekelték a témákat a dalokban. Nemrég megjelent Worlds Collide albumukról bemutatták többek között az S.O.S. (Anything but Love)-t, a Stroke, az Ion, a Grace, az I’m not Jesus, aztán az eredetileg David Bowie-nótát a Helden-t is hallhattuk.

A régebbi zúzósabb Metallica feldolgozást a Seek & Destroy-t ahogy kell őrülten dinamikusan adták elő, melyet hihetetlen headbangeléssel, hajrázással, hajpörgetéssel kísértek csellóval a kezükben. A színpad előtt is beindult a fejrázás a gyors nótára, de nem csak az elől állók tomboltak, hanem hátrébb is megfigyelhető volt a lelkes csápolás, közreműködés.

Volt élet a színpadon, nagy hangszereikkel fel-alá rohangásztak, néha összeálltak játszani, olykor csellójukon a fejük felett játszottak, és hallhattunk Mikko-tól egy rövid dobszólót is. Böhöm hangszereiken előadva hihetetlen gyönyörű élmény a Metallica Nothing Else Matters című lassú dala, különösen jó volt közben hallani, ahogy a közönség egy emberként harsogva énekelte kiválóan a dal szövegét – ezt a klasszikust egyébként egyik ráadásként játszották el. A karmester szerepét hol Eicca, hol Paavo töltötte be, ahogy a jelenlévőket vezényelték a színpad széléről állva a vonójukkal.

Igazán profin meghangszereltek ezek a dalok, ahogy a gitárszólókat, metalriffeket és az énektémákat is csellókon imitálják/adják elő, és mindezt határtalan jókedvvel teszik. A dalok felkonferálása és a folyamatos kérdezgetés a jelenlévők hogylétét illetően is a közönséggel való szóbeli kapcsolattartás része volt. Érzéseiket a zenén és színpadi mozgásukon keresztül közvetítették, de ez nagyon jól lejött.

Említést érdemel a kiváló zenén kívül a gyönyörűen megépített és megtervezett színpadkép, illetve az egyedülálló fénytechnika, a megvilágítás hatásosan volt felépítve az egész koncert alatt.

Kétszer jöttek vissza ráadást előadni, mert a lelkes rajongók hangos visszatapsolással és kiabálással követelték őket. Összességében profin előadott nagyon jó hangulatú buliban volt részünk, számunkra nem okoztak csalódást.

- Hajós Maja -

[2007.11.12.]