A Sunscribe megint nem hibázott

A Subscribe az utóbbi években magyar rock-zenei underground szcéna élvonalába került. Köszönhető mindez a számtalan, megnyert tehetségkutatónak, a Budapest Rock and Roll-nak és egy kifogástalan bemutatkozó lemeznek. És idén novemberében, két év várakozása után megjelent a folytatás, Stuck Progress To Moon címmel.

A hangzás már a kezdő akkordokról felismerhető, viszont Bálint és Máté sokkal többet énekel, mint üvölt. Azért megijedni sem kell, az anyag épp olyan ütős lett, mint elődje, a Sanity Has Left The Building. Épp annyira szedi a le az ember fejét a SPTM, mint a Sanity. Ugyanúgy megtalálható a lemezen az első korong erőssége, a műfajok nagyszerű keverése, és a már-már progresszív elemeket mutató több tételes dalok felvonultatása. Minden van, amit az ember csak megkíván: metál, klasszikus rock, raggie, funky. És ezeket az elemeket úgy keverik, hogy kiadnak egy sajátos stílust, a Subscribe-t.

A lassú, már-már darkos zongora betéttel tarkított intro (Parting Portentous) után az albumnyitó dal (The Devil Take The Hidmonst) az ember nyúltagyáig nyomul, s ott dörömböl egészen addig, amíg a harmadik szám, a Kiss And Kill Your Boyfriend dallamosságával táncra nem hív minket. A Blue Mescaline fejrázása után következik az album első igazi nagy meglepetése: a The Tremens népdalos indítása, amely később még visszatér a dalban, de ennek csupán hangzásbeli jelentőssége van, nem pedig szövegbeli.

A The Weight Of Oneness-t a Subscribe-tól szokatlan dallamossága, és romantikája teszi az album különlegességévé. A Journey énekéről leginkább Matt Balemy, a Muse énekese juthat eszünkbe, ami meglepően jól áll Bálintnak. Az Use Her Friendly funky-s indítása után meglepő a "nyuszifül-nyuszifülâ" kiszólás, ami megfelelően lazává teszi ezt a klasszikus rock elemekre épült számot.

Modern mese torzított gitárral

És amikor már azt hinnénk, hogy több meglepetés nem érhet minket a fiúktól, akkor jön csak a java! A Parable egy gyermekmesébe ültetett társadalomkritika. Mintha a Grimm fivérek egyik modern meséjét hallgatnánk torzított gitár kíséretében, és egy nagyadag dühvel megspékelve! A tízes track a fanoknak már a klasszikusnak számító Roll'n'Rock, a tipikus Subscribe-os metál és raggie keverék. Az albumzáró The Humidorban minden megtalálható, ami az egész albumot végigkísérte: metál, rock, funky, raggie, humor, magyar betétek, zongora, elektromos dob. A "fekete-bikapata-kopog-apatika-pepita-kövén" című nyelvtörő itt is csak a ritmus miatt került be a dalba.

Mindent összevetve a fiúk megint nem hibáztak, és figyelembe véve, hogy a második lemeznél ez csak a legnagyobbaknak sikerült, ez nem kis teljesítmény. Irány a mainstream! Kár, hogy ez Magyarországon szinte lehetetlen!

_bézsé_

[2007.12.29.]