Hallgatható album, Nemde?

A Supernem legújabb lemezét hallgattuk meg.

A Supernem zenekar eddig két nagylemezzel (Hangosabban, Tejfog) örvendeztette meg rajongóit, szeptemberben pedig megérkezett az újabb album, melynek címe Nemde. A szöveget az élet íratta a zenekar tagjaival, de elsősorban Szabival, és a zene is az ő munkásságát tükrözi. A lemezzel kapcsolatos munkálatok a kecskeméti Origó Studióban és a Tom-Tom Stúdióban készültek Józsa Alex és Cserny „Bogi” Kálmán vezényletével. A lemez borítója önmagáért beszél (grafika: Jeli András), mondhatjuk, hogy ilyet még nem látott a magyar közönség. A Mechanikus Narancs kultikus képeit másolták le, ezzel tisztelegve Stanley Kubrick művészete előtt. Ahogy az szokás, már el is készült első videoklipjük is a Generáció című számból (Pixel Film).

A lemez szinte berobban a Disznó című számmal, ami egy pörgős szám, de nem annyira slágeres. Egy gitárszólókkal megspékelt sajátos társadalomkritikát hallhatunk itt. A következő dal már lassúbb, filozofikusabb, csupán a refrénnél gyorsít fel kicsit. Az Enyém-Tiédben érdekes meglátások vannak, de általában igazak az emberekre. Ahogy a ma már egyre kevésbé hallható, a szám elhalkul a végén. Ez a legütősebb szám, mind zene mind szöveg tekintetében, csodálkoztam, hogy nem ebből készült a klip…Hanem a Generációból, ami egy zúzós szám, és ahogy a címe is mondja, a generációk közötti különbségeket hangsúlyozza. A fíling kicsit tinizenekaros, nekik a fő témájuk a „felnőttek nem értenek meg minket”, és a „nekünk ne mondja meg senki, mit csináljunk”! A zene nagyon jó, de nem érzem, hogy együtt élne a szöveggel…
A Szar van a levesben punkos lendülettel indul, de összességében rokkandrollos hangulata van, és a vulgaritás sem hiányzik belőle. A szöveg pedig…hát, valószínűleg nem a józanság édes pillanatiról szól! Az 5.dalnál ismét kicsit visszavesznek a tempóból. A Pornográfia a mai szexista világról szól. Furcsa, hogy egy pasi azt énekli, nem tetszik neki, hogy mindenhol meztelen lányokat láthat és szabados életet él ma már szinte mindenki. Hmmm…

A Láthatatlan ember sem egy gyors szám, talán túl lassú és vontatott is. A végén úgy tűnik, hogy beindul, de csak két sor erejéig, utána a refrénnel viszont ismét lehúzzák az adrenalin szintemet… A Van valaki a szekrényben nem a megszokott módon kezdődik, de sajnos egyáltalán nem üt a szövege. Valószínűleg egy horrorfilm utáni képzelgős éjszaka hatására íródott. Érdekes, de összességében nem egy jelentős szám. A Váltó-áram ismét egy punkosabb szám, és végre a szöveg is jó, van benne fantázia. Egy elszállós buli története, de, hogy valóban megtörtént-e vagy csak képzelték…?!

A She’s Smokin’ az egyetlen angol szám a lemezen. Féltem tőle, de egyáltalán nem bántó az angolság, a pörgős részeknél is tökéletes a kiejtés. De sajnos ez sem kimondottam slágeres, egynek elmegy. Az utolsó dal a Zsebre dugott kézzel klasszikus rockosan indul , de a refrén punkosba megy át. A népbutítás, a média csökevényessége a fő téma, persze felbukkannak a politikusok is, de egy egész összetett társadalomkritikát hallhatunk. Csak azt sajnálom, hogy semmi újat nem hallunk, ezeket már mindenki százszor elmondta, kicsit többet vártam volna Papp Szabitól. Én nem a lemez végére, hanem az elejére tettem volna. Ez a leginkább sokatmondó, és ráadásul van a lemezen több hasonló szám, csak azok nem összetettek, hanem 1-1 témát járnak körül. Összességében hallgatható album, de nem sok újat mutat meg a zenekar tudásából, ami nagy kár.

Kovács Tünde

[2007.12.26.]