Illés búcsú-koncert: EXTÁZIS 21órától-éjfélig!

 Tisztelettel jelenthetjük elindult a 13.-ik SZIGET multikulturális össznépi hancúrozás.

A kora délutáni órákban a hév megállóba érkezőket rendezők várták, akik udvariasan próbáltak irányítani a hatalmas tömeget, hogy megpróbálják elkerülni a tumultust a hévmegállóban.  A „sziget megállónál” leszállva a hévről több tízezres tömeg szép sorban araszolt a híd felé és motoszkált bennem egy gondolat a Híd túl messze van!

Túljutva az első megpróbáltatásokon a hídnál már viszonylag jól lehetett haladni. A pass sátorban a rendezők maximális udvariassággal nyújtottak segítséget az érdeklődőknek és még újdonsült és tanácstalan látogatóknak.

Nagyon érdekes volt látni a különböző korosztályok képviselőit, hiszen egymás mellett lépegetett a tizenéves és a hatvanon túli korosztály képviselői.

Sokan sajnálkoztak
Voltak, akik saját csemetéjüknek segítettek a szigetre való leköltözésben és Ők maguk is, akik még sosem jártak a sziget fesztiválon ezelőtt elmentek megnézni az ILLÉS utolsó koncertjét. Sőt ennek a korosztálynak a véleménye is változott a sziget megítélése tekintetében és többen más napokon is –tervezik-, szívesen kijönnek körülnézni. Sokan sajnálkoztak, hogy amikor Ők fiatalok voltak nem volt ilyen, vagy hasonló fesztivál, derül ki a sziget stábjának felméréséből.

A tömeg meg csak ömlött, ömlött be a szigetre és nagyon hamar megtelt a nagyszínpad előtti tér. Az idősebb generáció nagyon jól átvette a sziget atmoszféráját és már a koncert előtt két órával a fiatalok támogatásával, skandálták illés,illés és néhány örökbecsű Illés dal sorait.
Voltak, akik már sok mindent megélten, élettapasztalattal rendelkezve kempingszékekkel felszerelkezve érkeztek így kényelmesen tudták kivárni a kezdést – a hajnali hazafelé vezető úton a buszmegállóban is jó szolgálatot tett az öreg kempingszék-.

A tegnap este, mondhatom a Sziget eddigi tizenhárom esztendőjének legkülönlegesebb éjszakája volt több szempontból is, hiszen ott volt a kezdet és a vég. Elkezdődött valami és evvel egy időben véget is ért a hazai beat korszak egy legendás zenekarának pályafutása.
Megható és könnyeket csalogató, de örömteli élmény volt azoknak, akik szerették az ILLÉS-t, azoknak, akik az Ő zenéjükön nőttek fel és azoknak is akik csak simán a zenét szeretik.
Azon zenét, amit még az „örökkévalóságnak” terveztek, amit még –anno- nem befolyásolt a mindenhol és mindenkor jelenlévő média mindenható hatalma és talán ettől lettek olyanok amiért szerettük őket.

Nekik nem kellett a kereskedelmi rádiókból nap mint nap folyniuk (hiszen akkoriban ez a műfaj nem is létezett), vagy nem kellett a bulvár sajtó hasábjain megjelenniük nap mint nap, hogy ne felejtse el Őket a nagyérdemű.
Jó példa volt erre a csíkszeredai koncert példája, hiszen ott is voltak olyan rajongók, akik csak bakelitről ismerték az illést és az elmúlt rendszerben nem volt módjuk elutazniuk valamely népstadionbeli illés koncertre és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthatta és hallhatta azokat, akikért évtizedek óta rajongott és tisztelt és szeretett!

Ezek az emberek nem álltak nap mint nap különböző pódiumokra, de a kellő pillanatban letettek az asztalra valami olyat amit utána évtizedekig az emberek fejében rögzülve jelen volt tudatunkban.

Igaz nem szorosan Illés, de erre a legjobb példa az István a király, ami jól példázza ennek a nagy generációnak megadatott bölcsességét a kevesebb szó több a szócséplésnél. A generációs élmény lehetőségének megadását és mindenki számára emlékezetes élmény volt a városligeti, királydombi előadás, vagy bármely előbb említett Népstadionban rendezett illés koncert.

A negyvenötezres tömeg....
Visszakanyarodva a tegnap estéhez a körülbelül negyvenötezres tömeg tapsviharral és nagy ovációval fogadta a színpadra lépő Szörényi Leventét, aki egy sárga rózsával kezében érkezett és ajánlott fel a jelenlévőknek képletesen. Természetesen a legnagyobbaknak kijáró tisztelet fogadta az utána színpadra érkező zenésztársakat.

Az elő szám mi más is lehetett volna, mint a sárga rózsa, a kivetítőn pedig Pásztory Zoltán dobolt felvételről így Ő is ott lehetett a koncerten és Ő is részesévé vált ennek az estének. Vallom, az égből biztosan figyelemmel kísérte az eseményeket, és mint lélek segítette a színpadon álló társakat.
Szépen jöttek a slágertréfák és a fajsúlyosabb darabok, mint például az Európa csendes című szám, vagy a táncos pergősebb dallamok, mint a Bye bye London és Little Richarddal.

Természetesen a tömeg együtt énekelte az összes dalt Szörényiékkel, generációk találkozója és különleges élmény volt a koncert minden pillanata.

Természetesen a közönség sem engedte el Őket könnyen, hiszen üvöltötte a tömeg, játszatok még! Így még három ráadással örvendeztették meg saját magukat a játék öröméért és a befejezés fájdalmával és a közönséget, akik a koncert minden pillanatát rögzítették, mint egy filmfelvevő és elraktározták agyuk azon szegletében, ahol a kedves dolgok, emlékek vannak. Amint a bevezető részben írtam több szempontból is különleges volt a tegnap este, hiszen amikor a koncert végével lezárult az ILLÉS életmű és bezárult egy fejezete a Magyar könnyűzenei életének és a zenészek letették a hangszereiket szinte érezhető módon és méltósággal adták át képletesen –gondolatban- a stafétát az utánuk következő generációk zenekarainak.
És könnycseppel a szemük sarkában emelték kezüket integetésre a magasba és hajoltak meg a közönség előtt és lassan elindultak a színpadi lejáró felé.

A koncert után, egy szűk körű, levezető beszélgetéses csendesebb fogadás volt a zenekar tiszteletére, ahol úgyszintén a szeretet volt jellemző és egy különleges, misztikus, és felemelő légkör uralkodott.

Köszönjük meg ezt az élményt, amit bátran mesélhetünk el majd unokáinknak, hogy részesei lehettünk, és ezek a különleges és nagyon értékes emberek társaságában lehettünk, hogy nagyon sok mindent tanulhattunk tőlük az elmúlt évtizedek alatt munkásságuk és műveikből, életvitelükből!


-BK-

[2005.08.10.]