Budapest Bár - Überretró a spájzban

A retróhullám tombolásának közepette Farkas Róbert, a Romano Drom és a Kistehén tánczenekar tagjának kezdeményezésére létrejött és 2007. végén megjelent a Budapest Bár című lemez. Akinek már nem elég a Hurka Gyurka, a Junoszty tv, a Pancsoló kislány vagy a szocializmus többi ittragadt és utánérzett remekműve, az most belevetheti magát a múlt század első felének füstös éttermeibe, kávéházaiba.

Széles merítés
Az albumra tizennyolc dalt válogattak az alkotók a hazai slágerekből, ráadásként pedig egy nemzetközi örökzöld, a Love Me or Leave Me is helyet kapott. A szerzői paletta rendkívül színes, mindössze Eisemann Mihály és G. Dénes György szerepel két dallal, a többiektől, Fényes Szabolcstól Seress Rezsőn és Békeffi Istvánon át egészen Romhányi Józsefig csak egy-egy alkotást hallhatunk. Impozáns lista, ahogy a művek többsége sem ismeretlen, a mai napig slágernek számít akár a Köszönöm, hogy imádott vagy a Szívemben bomba van, de felsorolhatnám a számlista legalább felét.

Régi zenék, új arcok
A borító szövege szerint a Budapest Bár Farkas Róbert első kísérlete arra, hogy az úgynevezett éttermi cigányzenét megszerettesse az utóbbi évek zenéjéhez szokott közönséggel is. A hagyományos hangszerek mellett (bőgő, cimbalom, hegedű, harmonika, zongora) ebben lenne hivatott segíteni a hazai alternatív kultúra fősodrába –micsoda remek ellentmondás- tartozó tíz énekes (többek között Lovasi András, Kiss Tibor, Kiss Erzsi, Szűcs Krisztián és Németh Juci), valamint az elektromos alapokért felelős Jutasi Tamás és Zoohacker.

A két dj mindössze négy-öt dalban működik közre, de nagy alázattal teszik ezt, anélkül, hogy harsány, tolakodó lenne a villanyzene. Kétszer kellett meghallgatni ahhoz, hogy egyszer észrevegye őket az ember. Az énekesek is hozzák a figurákat, szinte minden dalt el tudnék képzelni egy Kabos Gyula film betétdalaként, csak a felvétel minősége túl jó.

Azonban minden pozitív kritikám ellenére azt kell mondanom, hogy a fenti cél eléréséhez ennél biztosan több kell. Kicsit rossz hasonlattal élve olyan érzésem volt, mint amikor egy B kategóriás hong-kongi akciófilmet akarnak eladni Jackie Chan nevével, miközben ő csak öt percre tűnik fel a vásznon. A hasonlat persze sántít, hiszen a lemez egyáltalán nem B kategóriás, sőt! Azonban a fiataloknak vonzó dj és énekesnevek mellett eleve kíváncsinak kell lenni erre a korra és zenére, hogy valaki megszeresse az albumot. Nekik azonban jó szívvel ajánlom a Budapest Bárt.

Lánkóssy Lázár

[2008.02.20.]