Felkavaró majom

Egy kissé megrázott a darab. Aki objektív beszámolót akar az ne is olvasson tovább.

Merthogy teljesen mást vártam a leírás alapján. Idézem: "Neve Fidél Attila. Már a nevében is kódolva van a sorsa. Pszihológusként dolgozik. Ez a hely, ahol él. Itt zajlik az élete. Szép felesége, és 12 éves fia van. 32 éves, és ezen a napon egy véletlen balesetben elveszíti gyermekét. Ezt ő még nem tudja, de bizonyos értelemben már most elveszítette. Ez nem volt mindig így. Korábban eszelősen boldog volt. A családjával volt boldog. Ma már kevésbé nyitott erre."

E helyett egészen mást kaptam. Odamész, hogy OK, itt van egy szimpatikus fiatal társaság (Gödöllői Fiatal Művészetek Egyesülete) melynek is vezetője (Horváth Zoltán) fogott egy marék Ákos dalt (Hello, Keresem az utam, Ölelj meg újra, Láss bennem mást, Altató, Valami véget ért, Csak te vagy, Átkozz el, Test, Ki helyett szeretsz stb.) és kibővítette őket azzal, hogy egy történetbe ágyazta őket, mely sztorit hollywoodi sikerfilmek (A fiú szobája, a Harcosok klubja, a Tágra zárt szemek, a Las Vegas, végállomás, az Amerikai szépség, A boldogságtól ordítani és a Hatodik érzék) elemeinek felhasználásával gyúrt egybe. Aztán elkezdődik a darab és megkapod a magyar valóságot (bár lehet hogy egyetemes XXI. századi életvitel is belefér) és pillanatok alatt kiderül, hogy sokkal többről van itt szó mint egy amerikai stílusú drámácskáról.

Ami igazán felkavart, az maga az alaphelyzet: A dolgozó apának nincs ideje gyerekére aki egy balesetben meghal és ezért az apa magát okolja, ami párkapcsolatának is rovására megy. (Aztán persze minden rendbejön, de ez már a hollywoodi happy end). Soha nem szerettem ha gyerekek halnak meg, még akkor sem, ha ez a darab alapja erre épül. Szóval itt kezdődött az egész és utána nézni az apa gyakorlatilag konstans önmarcangolását... nem egy pozitív élmény. Viszont megintcsak irodalomtanárnőmnek adok igazat, aki mindig azt mondta, hogy egy mű akkor jó ha katarzist okoz. Egyébként csak iromány. Itt, ebben a darabban sikerült ezt elérni, legalábbis nálam. Sőt - tökéletes összhangba hozták Ákos dalait (köszönet érte Lencsés Balázs zenei rendezőnek) a szereplők jellemével és a történet folyásával. Teljes természetességgel változtatták a dalokat duetté, az előadókat gyerekké, nővé...

Bár Ákos dalai sem csak a magyar valóságot célozzák meg, tehát egyetemes kultúra részeinek is tekinthetők, ugyanúgy mint az amerikai filmek, melyekből ihletett merített a szerző, azért én megemlíteném, hogy egy nagyon erős madáchi behatást is éreztem rajta, ez viszont sehol nem derült ki az előzetes ismertetőkből - lehet hogy csak számomra volt egyértelmű Lucifer különböző szerepekben való megjelenése? Vagy ez is a koncepció része, hogy igenis a végső taps után a néző továbbra is gondolkodjon még egy darabig, hogy miért jó a Sátán az emberekhez? És amikor jó, akkor mi a következő gondolata?

A szereplők is természetesek. Amatőr társulat ellenére teljesen át tudták magukat adni a szerepnek, mindenféle túljátszás nélkül. Többször felmerült bennem a gondolat, hogy ezeknek a fiataloknak honnan lehetnek ilyen élményeik amikből építeni tudják a megformálandó karaktert? Mert ahhoz fiatalok, hogy ennyi mindent átéltek volna. (Hogy szintén futó filmsorozatból idézzek: „tesztrált csak az láthat aki már látott halált...”) Ennek ellenére el tudták hiteni velem azt, hogy kurvába szerelmesek, hogy meghalt 12 éves gyerekük, hogy az alkohol a megoldás a problémákra. Vagy a mai fiatalok ezen már mind túl vannak, csak én vagyok konzervatív?

Ezúton is gratulálok Molnár Balázsnak, Stróbel Dórának, Géczi Andrásnak a játékukhoz. Nem elfelejtve természetesen a többieket sem, dehát körülöttük forgott a darab. Kiemelném még az elő zenét ami sajnos a legtöbb magyar produkciónál elmarad. Nagyon tetszett a zenekar bevonása a játékba, hisz nem csak a hátteret adták, de helyenként szervesen részt vettek a színpadi eseményekben, képekben.

Amikor a sötét nézőtérről kijössz az élmény hatása alatt és arcodba csap a tavaszi napfény akkor azért már sokkal szebbnek látod az életet és biztos vagy benne, hogy veled ilyen nem fog megtörténni. Ez csak egy darab... De mit írhatott a gyerek az apjának szóló levélben?

SirOesh

[2008.04.17.]