Isadorát láttuk táncolni - képekben

A kicsi színházterem amúgy is fülledt levegője szinte az elviselhetetlenségig izzóvá válik, Isadora Duncan és Szergej Jeszenyin se veled, se nélküled jellegű, viharos szenvedélyétől. Az aranyfürtös ifjú, és a koros szépasszony házassága valószínűleg már születése pillanatában halálra ítéltetett.

Isadora vesztességei, életének minden kudarca szívbemarkoló erővel robban a néző arcába, hála Pápai Erika zseniális alakításának. Kicsikém, kis kutyácskáim, énekli, hisz nincsen semmi baj. A darab erősségei közé tartozik, hogy Isadora egyetlen napjába - a néző számára mindössze két és fél órába - tudja sűríteni egy egész élet fájdalmát, mely majd valamikor véget ér a megváltó halállal. Bár Isadora esetében még ez is emlékezetesre sikeredett.

De hol van addigra Szerjozsa? A fiatal lángelme, a világgal hadilábon álló költő, aki vad kutyatermészetével éppen a szeretet oltja ki maga körül? Serbán Attila kellő robbanékonysággal, valódi őserővel formálja meg Jeszenyin szerepét; én nagyon utáltam. Önimádó és alkoholista, olykor édes kisfiú, inkább ellenszenves, semmint szeretnivaló, szenvedélyes figura, már-már állatiasan ösztönlény. Közben mégis teljesen emberi- sajnos. Buja, fülledt jeleneteik Pápai Erikával nemegyszer vontak pírt az arcomra. A darab – ez talán a kis helynek is köszönhető – intimitása néhol már olyan kellemetlen, mintha kukkoló lennék, aki mások hálószobatitkait lesi ki (holott Isadoráék hálószobájába be se látunk).

Nem történik semmi?

Ráadásul az alkotók keresve se találhattak volna jobb szereplőgárdát. Pápai Erika szerető, asszonyi, anyai Isadora Duncanje mosolyogva, megalázva, megtépázva is gyönyörű és primadonnai, életének számomra elképzelhetetlen vesztességei késként vágódtak a szívembe, akárcsak Hűvösvölygi Ildikó Belzer (az egynapi tolmács) alakítása, kinek hála én is láttam táncolni Isadorát. Pedig nem történik semmi, csupán Varga Bálint játszik, Hanna Belzer kisétál a színpad szélére, és egyhelyben állva elmeséli, milyen is volt, amikor látta Isadorát táncolni.

Bajza Viktória alakítása is fantasztikus. Mary, Isadora barátnője, aki csodálja, és valószínűleg kicsit irigyli is az asszony egyedülálló tehetségét, és táncolni kezd, elmeséli álmát, látomását, ahol Ő táncol, már csak ő, még jobban elragadja az embert, hiszen ő is, te is mindenki lehet kicsit Isadora. Csak ne légy süket, ne légy vak, és engedd közel, még közelebb a varázslatot. A fiatal Alexandros, a görög zongorista is próbálja megérteni, miért is kapta középső névnek a Duncant, erről az asszonyról, de neki nincs szerencséje, útjuk nagyon hamar elválik, és sose fogja megérteni, mit látott édesanyja azon az estén az Akropoliszon.

Űde, kedves és ártatlan

Hompok Tamás alakítása üde, kedves és ártatlan, nincs oka szégyenkezni gyakorlottabb társai mellett. Stróbel Dóra francia szobalányként nem kevés, nem sok, pont jó: arisztokratább, mint úrnője. Kecskés Tímea Christine Duncanje tüneményesen rajongó, naiv és ártatlan. A hangja pedig – bár „csak” kórusdalokban szól – kiveri a biztosítékokat. Sándor Dávid olasz írnokfigurája vicces és könnyed, lazán és magabiztosan áll a színpadon, mindegy milyen szerepet játszik, természetességéből soha semmit nem veszít. Mellesleg ő a koreográfus is, és külön köszönetet mondok neki, amiért sikerült annyi eleganciával megoldania a táncos jeleneteket, hogy azok nem „lépnek ki” a darabból, és nem is vonják el a figyelmet a főszereplőkről.

Külön érdekesség, hogy majdnem mindenki „anyanyelvén” beszél. Jeszenyin oroszul, az olasz írnok olaszul, Christine Duncan svédül, a szobalány pedig franciául. Kiváló rendezés, remek csapat, és egy csodálatos zeneszerző (Arany Tamás) fülbemászó dallamai garantálják a sikert. Már most azon gondolkozom, hogy ha egy előadás már a premieren ennyire kiforrott és egységes, mi lesz belőle később, mikor már a rutin is a színészek segítségére siet. De ez majd áprilisban elválik.

Sík Bernadett

[2008.03.13.]