Stomp-ritmus, amely körülöleli a világot, Budapesten is hódít

A nagy sikerre való tekintettel 2008. Április 1-6-ig újra Budapesten szerepel a látványos progresszív tánc- zeneszínházzal a Stomp. Az 1991-ben alapított formáció, bejárta a világot. Ami egyedülállóvá és elismertté tette, az a zene és a koreográfia egyvelegének egy másik dimenzió mentén való megközelítése. Ez egy expedíció, amellyel bejárjuk a tárgyak hangvilágának univerzumát.

A Stomp szó eredeti jelentése agyontapos, bulizik, táncol, szórakoztat. Amely az előadás alkalmával nyilvánvalóvá válik, ez a szó eredeti értelmétől sokkal több. Nem más, mint életérzés. Olyan akár egy időutazás az idők végtelen kezdetébe, amikor még az ember összhangban élt a természettel.

Háláját rituális áldozatok formájában tam tam dob és egyéb vizuális, auditív, valamint táncelemek segítségével rótta le, mely istenei tiszteletének méltó kifejezését juttatta érvényre. Az életben minden bizonyos ritmus szerint történik. Az idő múlásától kezdve, bármely munkafolyamat leírható hangjegyekkel.

Azonban a mai rohanó világban, ahol az idő pénz, nincs ideje az embereknek fölfedeznie a tárgyakban, folyamatokban, rendszerekben rejlő szabályos rendet, amely az ember számára egyik legérzékletesebb megnyilvánulása maga a hang, a ritmus. A Stomp a legváltozatosabb formákban tárja elénk a zűrzavaros, zajos életünkben magát a rendet, az egységet.

Koreográfiájuk dinamikus, fiatalos, amelyet különböző ritmuskombinációk emelnek a csúcspontra. A fényelemek, a hangulatok, dimenziók közötti átmenetet fokozzák. A művészek szinte együtt élnek, mozognak a zenével, és mint alrészek képezik a teljesség tárgyát. Díszletük a legapróbb részletekig a hangorgia széles volumenét vonultatja fel.

Valami más

Fém, műanyag, papír, fa, gumi, anyagaiban rejlő muzikalitás felfedező körútja az előadás. Mi is részeseivé válhatunk a transzba esés állapotának, ugyanis a taps szerves részét képezi az alapritmusnak, melyet a tapasztalat művész kiprovokál a közönségből. Nem mindennapi előadás, ahol csöppet sem szokványos hangszerekből, mint mosogatótálca, kosárlabda, fémhordók, újságlapok, gyufásdoboz, csövek, seprű csikarnak ki esztétikus zenei produkciót.

Olyan nosztalgikus benyomásunk támad, hogy ez a műfaj nem más, mint a képzőművészet világában Duchamp WC-kagyló alkotásának leképezése, a tánc és a zene világába. Győződjön meg mindenki az előadás alkalmával, attól, hogy valami más, mint a megszokott vagy nem a célnak megfelelően használnak, még értéket képvisel.

Nem mindig az adott funkció, amire tervezték a tárgyat a döntő a művészek szemével, hanem a benne rejlő lehetőség, hogy mit hozunk ki az adott tárgyból. Ez jelenti az igazi kihívást. Ettől vált olyan népszerűvé ez a freestyle, vagyis szabad stílus, mely a Stamp védjegye, minősségének záloga.

- Erdős Réka Ildikó -

[2008.04.02.]