Trottel (2008) kontra Tokaji Szamorodni (1996)

A Trottel Stereodream Experience új lemezét, a "One Step Ahead" címűt hallgattuk meg.

Bontás előtt
 Ennek a bornak már eszmei értéke is van. Színe harmonizál az egyszerű, keménypapír lemezborítóval, melyen misztikus jelek, egyszersmind az univerzum is megjelenik a narancssárga háttér előtt. A borból 16 fok körül szabadul fel a legtöbb íz-eszencia. Simogatja az ízlelőbimbóinkat, pedig még bele sem kortyoltunk. A diszk fehér bugyiban hever, de a puritán csomagolás igazi különlegességet rejt. Hallójárataink mélyén bizseregnek a receptorok.

A bontás:
Halk pukkanás és az évtizede bezárt szellem kiszökik a palackból. Szinte látni, amint túlcsordul az üveg száján az aranyló nedű tömény illata. A cd-meghajtó halk sistergés közepette munkához lát. A zenelejátszó lassan kiírja a számok adatait és meglepődünk: bónuszt is tartalmaz a lemezünk. Már csak egy gombnyomás választ el minket a gyönyörtől – a várakozásaink terén magasra tettük a mércét. A pohár különleges kiképzésének a lényege, hogy a borissza a lehető legteljesebb élvezetekben részesülhessen: illat és íz kölcsönhatása teremtenek harmóniát, akár a zenében a különböző hangszerek egybecsengése.

Kóstolás és ami utána jön:
A legbonyolultabb részhez érkeztünk. A kóstolásnak szigorú szabályai vannak és minden érzékünket igénybe veszi – végül kimeríti. Keleties, népies, eklektikus. Ezek az első szavak, amik az One Step Ahead-ról eszembe jutnak, mikor felcsendül a felkavaró és (vagy de) lélekemlő intro. Utána a Horizont még csak „egészjó”, mert Rita időnként belekárogja, hogy „horááájjjjzoooon” és ettől ki tudnék ugrani az ablakon, ám borunknak nem csak a színe, az állaga is a langyos mézre hasonlít. Lassan csorog végig a makulátlan, átlátszó pohár falán és megül az aljában. Kipárolgásaitól máris bódulatba esünk. Erős, édes, agresszív.

A Lassú Magyaros és a Soundscape diszharmonikus csengése számos alternatív értelmezésre ad lehetőséget, s így beindítja az élet monotonitásában lelassult agyunkat. Ez a két szám önmagában is vinné az egész albumot. Teljesen átszellemülünk és hamarosan valami furcsa, belső zakatolás veszi kezdetét; ez a pörgés. Ajkunkhoz emelve a poharat, először megnedvesítjük, majd finoman hörpintünk egy picikét. Émelygős, édes.

Megfordul velünk a világ, mintha csak a címadó dal szólna a lemezről és valóban, a One Step Ahead megszínesíti az esténk. A Slice of Bread című örvénnyel és a fél perces bónusz outróval ér véget a lemezünk. A szamorodni jellegzetes utóíze órákig a szánkban marad, s úgy halványul el, ahogy fokozatosan kihuny a lelkünkben még parázsló tűz, melyet az új Trottel album hagyott bennünk. A világ dicsősége is így múlik el…

A konklúzió:
Bacchus nedűjének és a Trottel lemeznek spirituális kapcsolata van egymással. Az ellentétek eredendően vonzzák egymást és ez jól is van így. Szaxofon, szintetizátor, dobok, basszus, digitális zaj, mind megtalálhatóak ezen a rövid, alig félórásra sikeredett korongon. A napfény, a (túl)érett szőlő zamata és kiegyensúlyozott íz-harmónia jellemzi az 1996-os Tokaji Szamorodnit. Alapvetően koedukált társaságoknak ajánljuk, fülledt nyári estékre, lampionok fényében, kertben fogyasztani. A lemez ötből négy és felet, a bor ötöt érdemel.

- Nagy Áron -

[2008.04.25.]