Csodás hang - nulla fantázia Dósa Matyi lemezén

Dósa Matyi lemezét nagy érdeklődéssel vettem a kezembe, hiszen az úriember munkásságát ismerem színházi berkekből.

Bár a nagyközönség csak a „Tónis” Barátok közt-ös énjét ismeri, azaz ismerte, amíg szerencsétlen meg nem halt. Na, de „Tóni” a valóságban él és virul. Ráadásul nagyon jó színész és énekes.

Tehát kíváncsi voltam, hogy Dósa Matyi a musical világából kicsit elkalandozva milyen lemezt készített! Elolvasva a tracklistát kicsit megdöbbentem. „Elmegyek”, „Úgy szeretném meghálálni”, „Még nem veszíthetek”, csak hogy egy párat említsek. Csupa feldolgozás! Abból is azok, amelyekről már az összes létezhető bőrt lehúzták. Na, de a puding próbája az evés, a lemezé pedig a meghallgatás.

Búcsúzz szépen el

Első dal a címadó szerzemény, Búcsúzz szépen el címmel, ami nem más mint az örök klasszikus Time to say goodbye. Ez elég merész húzás. Egyrészt szerintem ez annyira lerágott csont, mint Webber „Memory”-ja. Meg aztán Andrea Bocelli után nem egyszerű ezt a dalt elénekelni. Bár ezt jó sokan megtették, itthon és külföldön egyaránt. Pedig Matyi nagyon jó énekes és nagyon jó hangszíne van, csak hát ez a dal, Bocelli-től olyan, hogy bárkinek feláll a szőre, ott ahol van és mondhatjuk, hogy a világzenei történelem igen szerves része.

A muzsika viszont nagyon megkapó. Igazi katarzis. Bár a hangszerelésről rögtön az El Divo és magyar majmolása, az Adagio jutott eszembe. Tehát Dósa Matyi belépett az öltönyös, felül hanyagul kigombolt ingű, borzas hajú, áriázó szívtiprók táborába? Hát, ezen lemez hallatán: Igen! Na, de térjünk át a zenére!

A zenei kíséretről többek között egy egész szimfonikus zenekar is gondoskodik a Hollywood Movie személyében. Emellett egy pár közreműködő zenész nevét megemlíteném, hiszen aki egy kicsit járatos a magyar zenész világba, azok számára ígéretes a lista. Gyenge Lajos dobol, Máté László basszusgitározik, a gitárokon pedig Csiszár Ferenc pengeti szigorúan csak lágyan a húrokat. Tehát zenei szempontból ígéretes az album.

A lemez producere, zongoristája, karmestere és mindenese Kasza Tibor. Mindemellett furcsa, hogy Kasza Tibi hasonló, özvegyasszonyok szívét megdobogtató lemeze, ezen album előtt jelent meg nem sokkal, illetve Tóni is ekkortájt tért az örök vadászmezőkre, az ország kedvenc sorozatában. Tehát egy kicsit üzleti szaga van a lemeznek. Na, de menjünk tovább!

Szimfonikus rockballada

A következő dal Máté Péter Most élsz című szerzeménye. Hangulatában ugyanaz, mint az első muzsika. A harmadik nóta a lemezen a mindenki által ismert Hűtlen. Talán ezt a dalt emelném ki elsőként. Bár furcsa egy rockballadát szimfonikus hangszerelésbe hallgatni, de ez egy olyan szerzemény, hogy bármilyen zenei köntösben akkorát rúg, mint egy ló.

Az Úgy szeretném meghálálni és Szerelem első vérig-nél már viszont kezd unalmas lenni a lemez. Eddig semmi fantáziát nem látok az egész albumba. Nagyjából az a helyzet, hogy a Matyi elementális férfiassággal énekel romantikusnak lassú dalokat és, és, és, ….....! Ennyi!

Az ilyen lemezeknél az az érzésem, hogy a „vegyünk fel egy pár, mindenki által ismert dalt” elven készülnek. De azért, hogy ne olyan lemezt készítsünk, mint amit a vendéglátós szintetizátorosok szoktak felvenni, otthon a hálószobába, fizessünk meg egy jó néhány ismert zenészt, meg egy nagy létszámú zenekart, akik biztos, hogy nagyon jól csinálják a dolgukat, hiszen ez a szakmájuk. Vonjunk köré egy jó nagy apparátust, reklámozzuk meg és kész! Huhúúúú az emberek csak úgy fogják kapkodni a polcokról!

Az előadó megköszöni szépen minden felmenő és lemenő ágainak, az alkotók pedig elmondják, hogy milyen hatalmas munka volt ez és mennyire egyedülálló ez a lemez! A néni pedig elhiszi és porszívózás közben érzelmi viharok szakadnak rá a mjúzik centerből. Talán Rózsika néninek már pajzán gondolatai is támadnak, na de ezen a ponton térjünk vissza a zenehallgatásra, hiszen még mindig árad a hangszóróból a Matyi-féle énekes adrenalinbomba.

Vétek volt hozzányúlni

A soron következő egy olyan dal, ami kis országunkban egy romantikus lemezről nem maradhat le, Zámbó Jimmy egyik örök klasszikusa, a Még nem veszíthetek című eposz. Na ezek után kérdőjelezze meg valaki, hogy kinek készült ez a lemez! A sorban következzen egy másik örök klasszikus, a nem sok magyar világsláger egyike, az Elmegyek! Ezt a nótát sem kell bemutatni senkinek. Természetesen ez is beinjekciózva egy jó nagy adag férfi hormonnal, ami elég ízléstelen. Mint ahogyan a Minden csak komédia című Zerkovitz Béla szerzemény és a Mások vittel rossz utakra engem, Horváth-Szenes dal is. Ezen dalok mondanivalója, ezzel az előadás móddal nagyon nem jön össze. Ezek másról szólnak. Talán ez az a három dal, amihez vétek volt hozzányúlni.

A folytatás, egy Kasza Tibor szerzemény, Jótündér címmel. Na! Itt mondom azt, hogy végre egy kicsit kimozdul a lemez a megszokott menetéből. Nagyon jó a dal, nagyon jól van elénekelve és a mondanivalója is nagyon szép. Bárcsak ilyen dalokból több lenne ezen a korongon és nem a lerágott csontokból szívnánk ki még a velőt is. Záróakkordként pedig a vendéglátós muzsikusokra és az otthon éneklőkre gondolván rákerült a lemezre, a Hűtlen Instrumental, tehát ének nélküli változata.

Összegezve a dolgokat, én nem hiszem, hogy Dósa Matyi szíve-vágya volt egy ilyen lemezt csinálni, hiszen szűkebb költségvetéssel készült társait ennek a lemeznek úgy hívják, hogy „Nosztalgia koktél”, vagy „Szerelmes dalok egy lakodalomból”. Mondom ezt azért, mert a Matyi fiatal kora ellenére egy zseniális képességű énekes, színész. Talán egy kicsit méltatlannak és elhamarkodottnak érzem ezt a lemezt. Ráadásul ilyen szerepet felvenni a 30-40 körüli férfiak szoktak és ez Matyinak még most nem áll jól, bármilyen jó színész is.

Szerintem ezek a dalok egyenként hallgatva nagyon jól szólnak, de így egy lemezre téve, egymás után, egyrészt unalmas, ugyanis csak lassú számok vannak a lemezen és mindegyik egyformán van elénekelve, másrészt pedig erőltetett és elcsépelt. Pedig nagyon jól szól a lemez. A hangszerelés zseniális, zenészek kimagaslóak, de összességében az az érzésem, mintha az előadó promotálná önmagát műsorként például esküvőkre.

Ez ma úgyis divatos és ráadásul jó sok pénzt el lehet kérni érte. Ez öli meg az előadót és talán a magyar könnyűzenei ipar ezért jár ott, ahol jár. De természetesen a zenei teljesítményért csak gratulálhatunk a közreműködőknek és Dósa Matyinak, illetve kívánunk neki, hozzá sokkal jobban méltó, jobb koncepciójú lemezeket a jövőben!

Olvass tovább: Dósa Matyi rejtélyes kijelentése: "A búcsú után jön az ébredés"

- Norbi -

[2008.07.07.]