Szikora János megígérte - interjú Koroknai Árpáddal, A Társulat jolly jokerével

Koroknai Árpád (Kori) debreceni rockénekes, a P.Box zenekar egykori frontembere az István, a király rockopera szereposztó tévéműsorának, A Társulatnak az egyik nagy felfedezettje. Az együttes korábbi nagyságaihoz - Varga Miklós, Vikidál Gyula - hasonlóan Kori pályája is a rockoperába torkollik.

István szerepére jelentkezett, már nem rutintalan kezdőként, hiszen Debrecenben már évek óta énekli Istvánt. Ha királyként nem is, de német lovagként láthattuk már Koroknai Árpádot a rockopera 25. jubileumi díszelőadásán. A rendező ígérete szerint a második szereposztásban főszerepet is kaphat.

- Egyedül önt jelölte a válogatást is jelentő tévésorozat, a Társulat zsűrije mind a négy férfi főszerep döntőjére - Laborc, Torda, Koppány és István -, ám végül mindegyik szerepet más kapta. A díszelőadáson egy mellékszereplőt alakított, Hont német lovagot, a közönség mégis a főszereplőnek kijáró tisztelettel, fergeteges tapssal jutalmazta.
- A televíziós sorozattal olyan publicitást kaptam, amit akármilyen zenekar élén is csak több éves munka eredményeképp tudtam volna elérni. Az első szerepdöntőn még nem szavaztak rám annyian, hogy bekerülhessek a Laborc-párharcba, viszont a végére nagyon kiszélesedett a közönségbázisom.

- Milyen indíttatásból kezdett a zenével foglalkozni?
- Már hetedikesként alakítottunk egy zenekart. Nyolcadikban volt az első koncertünk. Óriási élmény volt. Az akkor futó magyar rockslágereket játszottuk, Piramis, Edda, Hobó, Korál számokat. Sokszor sikerült úgy lenyűgözni a közönséget, hogy szó szerint elpityeredtek a lányok. Utána a Szfinx zenekarban énekeltem. Beültünk a kis turnébuszba, jártuk az országot. Amikor bejött egy durvább, hardcore irányzat, a grunge stílus (Nirvana, Alice in Chains), a dallamosabb zenét játszó Szfinx holtvágányra terelődött. Ekkor hangszerüzletet nyitottunk egy barátommal. Aztán a Hair musical bemutatójára keresett énekeseket Müller Károly, egy debreceni művelődési központ vezetője és Jantyik Csaba színész. Mondtam, hogy jöjjenek be a boltba, és ott hátul a raktárban elénekeltem az "I got life" című számot. Ebben a számban van egy G hang (fejhang) amelynek eléneklésére állítólag Debrecenben nem találtak mást.

Főszerepet kapott

- Megkaptam a főszerepet. A musicaléneklés nagyon elkapott akkor, beleszerettem. Következett a Vörös Malom musical, majd a 2000-es jubileumra a ZeneTheatrummal színpadra vittük az István, a királyt, amiben Istvánt alakítottam. Ezután énekeltem a Dzsungel könyve és a Sztárcsinálók musicalekben. Három kedvenc darabom van a rockopera zenetörténetből: Hair, Jézus Krisztus Szupersztár, és István, a király. Ezek közül a Szupersztárt nem volt alkalmam még elénekelni, de ősztől pótolhatom a ZeneTheatrummal. Időközben megalakítottuk az Aberra zenekart, majd a musicalek mellett formálódott az új P.Box. Mindannyian régi P.Box fanatikusok voltunk, így Pityinek (Cserháti István-a szerk.), a P.Box alapítójának hosszas rábeszéléssel sikerült meggyőznie zenésztársaimat és engem arról, hogy alkalmasak vagyunk továbbvinni a nagyok hagyatékát. Első fellépésünkkor a koncert előtt negyed órával már azt kiabálták: hol van Vikidál, hol van Viki? Ez az első szám refrénjéig tartott, és utána a hangadók lettek a legjámborabbak.

- Melyik jelent nagyobb kihívást: a rockzene vagy a színpad?
- Igazából a rockzene is színpad. Talán még mindig testhezállóbbnak is tartom a rock-koncertezést, hiszen akkor a saját dalaival áll kinn az ember, és a saját szövegét énekli ezrek előtt. Félelmetes érzés, amikor a saját dalaidat hallgatod vissza egy közönségénekeltetésnél. Ott tényleg csak önmagadat kell adni. A színházban az az izgalmas, hogy mások bőrébe bújhatok. Jantyik Csaba, akit egyik mesteremnek tekinthetek a színészmesterség terén, arra hívta fel a figyelmemet, hogy ez is csak egy szakma, tanulható és tanítható. De színészi előképzettség hiányában az a legjobb módszer, ha önmagából táplálkozik az ember és a szerepet úgy éli meg, ahogy ő reagálna az adott szituációban. Amikor játszanom kell valakit, próbálom az én olvasatomban megfogalmazni a szerepet és ezáltal lesz egy kicsit "koroknais".

- Elismert rockzenész, musical főszerepeket is régóta énekel. Jelentett-e valami többletet "A Társulat"?
- Ó, hogyne! Főleg a mozgáskoordinációban. A tánctól való rettegésemet, amit valami frusztráció okozhat, sikerült nagy részben feloldani. Kiváló embereket ismertem meg, és jó néhányukkal baráti viszonyba kerültem. Például megismertem Novák Pétert, a műsor koreográfusát. Az a fickó hihetetlen energiabomba és szuggesztív egyéniség! Elég abba belegondolni, hogy 12 héten keresztül hétről-hétre 13-14 dalnak kellett kitalálnia az alapkoncepcióját, majd színpadra rendezni úgy, hogy ne csak élőben, hanem a tévékészülékek előtt ülők is élvezhessék a műsort - összegzi véleményét a próbák hasznáról Koroknai Árpád, aki a rendező, Szikora János ígérete szerint elénekelhetimég Koppány, Torda és Laborc szerepét is az egész évben tartó előadásokon.

Félúton a jó felé - István, a király az Arénában, képekben

– Márián Dorina/MTI Press –

[2008.07.22.]