"Nekem a Sziget még mindig hatalmas szerelem és kaland"

Idén az MR2-Petőfi Rádió által képviselt zenei vonal több fesztiválon is teret követelt magának, és ez alól a Sziget sem lesz kivétel. Rengeteg új, fiatal együttes kaphatott lehetőséget a szélesebb körű bemutatkozásra, arra, hogy kitörjön a klub-státuszból. A 2008-as Sziget Fesztiválon e nemes ügy képviselője Szepesi Mátyás, az MR2 Színpad házigazdája. Vele beszélgettünk néhány kérdés erejéig

- Idén többek közt az MR2 Színpadnak is házigazdája vagy. Mennyiben különbözik ez a korábbi egyik lapról elnevezett Színpadtól (melynek a szervezője szintén Szepesi volt, a szerk.)?
- A fő különbség az, hogy az MR2-Petőfi Rádió trenddiktáló zenei médium igen markáns zenei arculattal és hozzá kötődő előadókkal, akiknek egy részét ráadásul ők tették ismertté országos szinten (Kaukázus, Vad Fruttik stb.) – várhatóan az érdeklődés is jelentős lesz. Az egykori ingyenes lap nevét viselő Színpadhoz csupán annyiban hasonlítható, hogy műfajilag igen eklektikus, és hogy a korai sávokban ez a színpad is tartogat egy-egy olyan zenei csemegét, amit ugyan még kevesen ismernek, de színvonaluk alapján bizalmat szavaztunk nekik, például a zseniális retro-funk-beat The Qualitonsnak vagy a pörgős Turbónak.

- Legnagyobb részben fiatal, mostanában felkapott tehetségek szerepelnek az MR2 Színpad felhozatalában. Egyébként is elfogult vagy ezekkel a friss zenekarokkal kapcsolatban?
- Naná! Kevés izgalmasabb dolog van a zenében, mint amikor olyat hallasz, amilyet korábban még nem, és minden vágyad hogy feltöltsd magad vele! Én speciel évek óta nem a befutott bandák koncertjeit élvezem legjobban, hanem a felfutóban lévőkét – 2006 és 2007 között például rengeteg 30Y- és Subscribe-koncerten voltam. Mondjuk eleve sokkal izgalmasabb teljesítményt nyújtanak: nekik még minden koncert kihívás, mindegyikre külön készülnek, ha máshogy nem, lélekben. Nagy szerencséje van azoknak az előadóknak, akik képesek megőrizni ezt a képességet!

- Okozott fejtörést a szervezésben, hogy idén csak ötnapos az esemény? Mert ugye akkor igencsak meg kell válogatni, szűrni a fellépőket…
- Igen is, nem is. Látogatottság szempontjából jobb, ha magasabban tudjuk tartani a színvonalat és csak a legerősebb zenekarokat tudjuk felléptetni - miközben természetesen a szívünk szakad meg, hogy le kell mondanunk bizonyos produkciókról.

- Milyen szempontok alapján válogattatok ebben a helyzetben? Változott valami a koncepcióban?
- Az MR2-Petőfi Rádiónál nem volt kérdés, hiszen az ő esetükben nem beszélhetünk szigetes előéletről és korábbi koncepcióról. Nyilván egy debüt-helyzetben a legfontosabb, hogy minél vonzóbb és izgalmasabb programot rakjunk össze. Ebből a szempontból sokkal nagyobb dilemmát jelentettek azok a művészek, akik - bár kiemelten jelen vannak a Rádió zenei kínálatában, de - más szigetes színpadon jelentős előélettel vagy kötődéssel bírnak (például Harcsa Veronika – Jazz Színpad, Irie Maffia – A38, Pannonia All-Stars Ska Orchestra – Nagyszínpad, Zagar – WAN2 stb.).

Ám egyrészt sikerült intelligensen egyeztetni az érintettekkel, másrészt erre találták ki a rádió vezetői a koncertek utáni „celeb-DJ” sávot, ahol a Belgától a Heaven Street Sevenig mindenki megjelenik, aki a színpadon valamiért nem tud a „fő”-produkciójával fellépni. A Jazz Színpad esetében pedig sokat beszélgettünk, igyekeztem minél több embert bevonni a döntésbe, azt hiszem, sikerült jó arányokat belőni a tömegvonzás és a művészeti színvonal síkjai által határolt koordináta-rendszerben.

- Saját mércéd szerint mikor érzed úgy, hogy jól sikerült a Sziget a saját színpadaidat tekintve? Vannak-e egyáltalán elvárásaid ilyenkor, miket könyvelsz el sikernek egy színpad házigazdájaként?
- Az elsődleges elvárás természetesen teljesíteni a megbízók alap-elvárásait: legyenek minél többen, olajozott legyen a gépezet, ne legyenek csúszások, problémák. Személy szerint annak örülök a legjobban, ha az emberek boldogok. Volt például egy srác 2006-ban a Pesti Est Színpadnál, aki odajött a fesztivál végén és megköszönte az egész hetet, merthogy az első nap első koncertjétől az utolsó nap utolsó bulijáig végig ott volt, képtelen volt máshová menni.

Vagy azt sem fogom elfelejteni, amikor Orszáczky Jackie tavalyi koncertjét ugyanolyan sűrű tömeg figyelte a backstage-ből, mint a színpad elől – az egész hét összes Artist Pass-szal rendelkező fellépője bejött, hogy láthassa ezt a bulit – pedig akkor még csak páran sejtették, hogy ez lesz Jackie utolsó magyarországi fellépése. Ezekre természetesen nem lehet gyúrni, és nem is személyes sikerként élem meg, hisz a teljesítmény sosem az enyém, hanem a művészeké - de ha valami hasonló jön ki végeredményként, az ember nagyon boldog.

- Már rutinos szervezőnek számítasz a fesztiválon. Mindig is ezt szeretted volna csinálni? Honnan indult ez a dolog?
-  Ez lesz a tizedik Szigetem, amit végigdolgozok. Mindig voltak barátaim, akik valamit csináltak benne, volt, aki újságot szerkesztett, volt, aki almát árult, volt, aki szervezett. Nagyon hamar kiderült, hogy ez nekem való világ, szép lassan itt ragadtam. Voltam zenei tudósító Sziget közeli médiumban, segédkeztem a színházi helyszínen, majd következett hét év Pesti Est Színpad, tavaly már átfedésben a Jazz Színpaddal és a Sziget Szeparéval, idén pedig MR2-Petőfi Rádió-zom is, miközben az általam menedzselt zenekarok is fellépnek. Tudom, hogy ez így együtt elmebetegen hangzik, de mégis minden működik, valószínűleg azok miatt a csodálatos és tehetséges emberek miatt, akikkel együtt dolgozom mindezeken. Nekem a Sziget még mindig hatalmas szerelem és kaland.

- Hogyan látod a könnyűzene helyzetét Magyarországon mind megítélés, mind lehetőségek tekintetében? Szerinted mit tesznek hozzá ehhez a fesztiválok, és mi lehetne az elérendő cél?

- Ha a kérdés arra a vonulatra vonatkozik, amit az MR2-Petőfi Rádió képvisel, azt kell, hogy mondjam, a helyzet visszás. Bár az MR2-Petőfi Rádió maga hihetetlen kifutási lehetőségeket kínál ebben a műfajban, sajnos a koncert-infrastruktúra igen aránytalanul súlyozódik – hihetetlen, de van olyan százezer lakos fölötti lélekszámú városunk, amelynek nincs élőzenés klubja. Pont a rádió növekvő hallgatottsága mutatja meg, hogy mekkora igény van a jó zenére.

Reméljük, ez meghozza azon embereknek is a befektetési hajlandóságát, akik betömhetnék ezeket a réseket. Ha a jazzt is a könnyűzenei piac részének tekintjük, ott még elkeserítőbb a helyzet, bár erről nemcsak az infrastruktúra, hanem sajnos a zenészek közti állandó széthúzás is tehet. De bizakodó vagyok: Harcsa Veronika és Barabás Lőrinc együtt nincsenek ötven évesek, mégis mindketten megtöltötték az A38 hajó bendőjét lemezbemutatóikon – ezt bizony saját jazztanszakos ex-tanáraik sem tudnák megtenni per pillanat!

A fesztiválok a jéghegy csúcsát jelentik: minden koncerten sokan vannak, jó a hangulat. A Szigetnél kisebb fesztiválok zeneileg sajnos egyre kevésbé progresszívek, ami sajnos logikus, mindenki szeret biztosra menni. Tisztelet a kivételnek: az én kedvenceim pont azok a fesztiválok, ahol megvan az esélye, hogy jól meglepjenek, ilyen például a Veszprémi Utcazene Fesztivál. Azt gondolom, minden fesztiválnak kellő hangsúlyt kell fektetnie erre, hisz a jövő headlinerei ott rejlenek a barkács-demók és a 16:00-kor játszó zenekarok között.

Fedor Nóra/Majdnemhíres
forrás: sziget.hu

[2008.08.10.]