Forgács Gábor most őszintén elmondja: "Sajnálom" - olvass és nyerj!

Az ismert, sokoldalú művésszel beszélgettünk a manapság felbukkanó tehetségekről, néhány percig tartó hírnevekről és az új lemezéről.

- Mennyire követi a mostani tehetségkutatókat?
- Elég felületesen. A Megasztárt még inkább, de a Csillag születiket már kevésbé. Ez nem azért van, mert bármilyen ellenérzésem lenne velük kapcsolatban, nem is lehet, hiszen én is a ’72-es Ki mit tud?-on kezdtem a pályafutásomat, hanem egyszerűen a tévénézés nálam a minimumra csökkent.

- A rövid idő alatt mit szűrt le? A talentumkeresés ma már csak show?
- Pontosan erről van szó. Régen egészen mások voltak a szűrési szempontok. Persze ott is műsort akartak csinálni, de miután nem voltak rákényszerítve a nézettségi adatok növelésére, hiszen egy csatorna volt, így nem volt kunszt nyolc milliós nézettséget elérni. Ma viszont ki kell találni, mitől lesz ez minél inkább különlegesebb, másabb, botrányosabb, ami kiváltja az emberekből az odafigyelést, aminek csak egy tragikus része van, hogy a szerencsétlen szereplők isszák meg a levét.

- Ők elvesztek az egészben.
- Igen! Teljesen mindegy, hogy Való Világnak nevezzük, lásd Molnár Anikó kínlódása, vagy a másik, BB Évi teljes leépülés. Mindenki felkészületlenül kerül be ebbe a húsdarálóba. Az énekeseknél is ott van a briliáns tehetségű Oláh Ibolya, aki miközben óriási sikereket ér el, valójában csak kínlódik. Egyik pillanatról bekerülni a másikra, csak mert érdekes és hozza a statisztikát, nem valami helyes dolog. Ha már vonzza a közönséget, akkor már jó, utána pedig elengedik. Ezek perc emberke esetek, holott nagy talentumokról van szó, és az ember szíve megszakad.

Sajnálom, mert azt hiszik, innentől már úgy fogják leélni az életüket, mint egy Korda György, vagy Koós, amelyek szinte töretlen ívű pályák, holott szegények 90 százaléka már egy év múlva a pálya közelében sincs. Én kívánom, hogy ez ne így legyen, de egyszerűen nem lehet, hiszen évente jönnek az újnál is újabbak, akiket megint felkapnak, és így szinte lehetetlenség fennmaradni. Mindig a frissek kellenek, a régiek már nem. Ha egy-kettőnek sikerül, akkor az már hatalmas szó.
Nem szabad erre bazírozniuk, hogy majd ebből családot alapítanak és megélnek, mert rövid időn belül vissza kell zökkenniük a szürke hétköznapokba.

- Akkor hogyan lehetséges, hogy valaki az egész életét a reflektorfényben töltse?
- Ha én ezt tudnám, akkor nyitnék egy iskolát, és erre próbálnám tanítani az embereket. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokoldalúnak kell lenni. A legjobb példa én, ahogy szokták volt mondani. Úgy építettem fel, hogy igyekszem mindent csinálni. Írok, szerkesztem a műsoraimat, énekelek, hangszeren játszok, parodizálok - hangokat utánzok, szóval millió dologban benne vagyok, de másképp ez nem is működne. E mellett még van civil foglalkozásom is: reklámszövegeket írok, illetve újságcikkeket. Így nem vagyok rákényszerítve, hogy bármit azonnal elvállaljak, csak ha nekem megéri. Itt nem csupán az anyagiakról van szó, hanem az imidzsem miatt is.

Gábor augusztus 25-én kijött egy paródialemezzel, a ’Bódé Bruszli és a Ferde szemek: Rizskirály’-al.

- Az új produkcióm, a Bódé Bruszli. Ennek volt egy felvezetés, a Füsti Fecskék, amit ugyan nem én írtam, de az összes hangot én adtam ki benne. Ez egy paródia lemez, egy baromság, ez arról szól, hogy bekapcsolja az ember, és ha szerencséje van, és olyan a habitusa, akkor mosolyog rajta három jót. A mai világban, ahol annyi idegeskedés van, máról holnapra történő harc, hogy fennmaradjon, hogy csinálhassa, amit szeret, mert minden a pénztől függ, akkor, ha el tudjuk érni, hogy aki hallgatja, röhög rajta egy jót és üsse a ritmust, akkor az egy fantasztikus dolog…a mai világban.

Játék jó kis nyereményekért!

A kérdés: Hányas a cipőmérete Forgács Gábornak? A válasz a juj.hu videóinterjújában elhangzik. SEGÍTSÉG

Bővebben a játékról:  Egy merész gondolat - huszonegy nyeremény

-Fábián Tamás-

[2008.09.03.]