Party-lemez a dub nagypapájától

Az őrült reggae-producer-zseni, Lee "Scratch" Perry a szokásához híven idén is jelentkezett egy újabb lemezzel. A Repentance című anyagon az amerikai rockzenésszel és producerrel, Andrew W.K-vel, dolgozott együtt, de vendégként segédkezett még - többek között - Moby is. Kozmikus energia, dub, hátborzongató elektró és vallásos kinyilatkozások a veterán reggae-istenségtől.

Lee Perry karrierje még az '50-es években kezdődött, mint lemezárús, majd dolgozott a legendás jamaikai stúdióban, a Studio One-ban. Saját labeljét (az Upsettert) 1968-ban alapította. A '70'es évek eljén megépítette saját stúdióját, a hátsó kertjében. A The Black Ark nevet viselő stúdióban már nyugodtan tudott dolgozni legendás csapataival, köztük a Bob Marley vezette Wailersszel, Junior Byles-szel, Junior Murvinnal és Max Romeoval). Ebben az időszakban született meg Perry kezei között a dub, mint mixelési technika és stílus.

A '80-es évek elején (miután felgyújtja a stúdióját) Angliában és az Egyesült Államokban dolgozik tovább, ekkor találkozik a Adrian Sherwooddal és Neil Fraserrel (Mad Professor). A találkozásból több éves együttműködés kerekedik, ami jó hatással volt a producer a karrierjére. 2003-ban, Grammy-díjat nyert a legjobb reggae album kategóriában a Jamaican E.T. című lemezével. Csak az elmúlt 10 évben több, 14 lemeze jött ki a mesternek, a 2008 augusztusában megjelent Repentance című anyag pedig a pályafutásának az 56. (!) stúdióalbuma. Úgy tűnik Lee "Scratch" Perry-nek van még mondanivalója.

A Repentance anyaga tökéletesen betekintést nyújt Perry foylamatosan változó zenei világába: a hiphoptól, a súlyos elektronikán át egészen a reggae-ig és dubig a techno-t és a rockot is érintve. A lemez a 12 dalának - várttal ellentétben - nem a dub a legmeghatározóbb összekötő eleme, hanem az őrűlt, néhol nehezen emészthető elektrós hangzás. A lemez leghúzósabb dala (egyben az első kislemeze) a erőteljes szexuális töltésű Pum Pum, de telitalálat még az dubos Fire és Shine, de a káromkodós Crazy Pimp, a klasszikus reggae-felé hajló God Save The Queen és az elektró-dub Chooga Cane is kifejezetten jó.

A Party Time akár egy Chemical Brothersszes együttműködésből is származhatna, hasonlóan a Santa Claus-hoz, ahol techno ütemek és rockos gitárok furcsa egyvelegével próbálkoztak (nálam sikertelenül). Az egy-két nehezen emészthető számot leszámítva egy elég jó lemezzel leszünk gazdagabbak, ha megszerezzük a Repentance-ot.

-nagyM-

[2008.09.23.]