„Egy kiállítás csillogó, fekete lemezei” - 100 éves a magyar hanglemezgyártás

Az Illés együttes kultikus Little Richárdjának háromszavas verssoránál frappánsabb mottót keresve sem találhattak volna a Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeumban 2008. szeptember 18. és február 8-a között megtekinthető, a magyar hanglemezgyártást bemutató kiállítás megálmodói.

Az V. kerület Szent István tér 15. sz. alatt található Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum a házigazdája annak a kiállításnak, mely az éppen 100 esztendős magyar hanglemezgyártást hivatott bemutatni. Simon Géza Gábor és dr.Bajnai Klára érdekességekkel és páratlan ritkaságokkal bíró gazdag magángyűjteménye alapján végigkísérhető a hangrögzítés őskora, fejlődése egészen a digitális korszak megjelenéséig. A kiállítás elsősorban a magyar hangipar kialakulására és fejlődésére koncentrál, azon belül a márkák, azaz „label”-ek megismertetését tekinti feladatának. Ez pedig nem mást takar, mint a hangfelvételt készítő, sokszorosító és forgalmazó vállalkozások működésének górcső alá vételét.

Ki gondolta volna, hogy – Európában egyedülálló módon - Vikár Béla etnográfus már 1896 karácsonyán sorozatban rögzítette fonográfra az általa gyűjtött több ezer dalt? A kezdetekben rendkívül nehezen kezelhető fonográffal készített és lejátszott rövid időtartamú felvételeket lassan felváltotta az egy-, majd később kétoldalas gramafonlemez. Tíz esztendőt sem kellett várni arra, hogy 1908-ban valamennyi vármegye jóváhagyásával felépüljön az Első Magyar Hanglemezgyár. A kiállító terem vitrinjei őrzik a korszakot fémjelező „első fecskék” ránk maradt relikviáit, így pl. Hubay Jenő Mazurkáját és Csóka Jani egy-egy cigánynóta felvételét - immár gramafonlemezen. A két világháború között, és azt követően több neves cég hazai tulajdonban lévő képviselete látta el a magyar piacot analóg hanghordozóval. A történelem vihara a hanglemezgyártás területét sem kerülte el; 1951. június 1-én, az addig jól prosperáló több kis céget beolvasztotta a szocialista rezsim Nagy Kohója. Az államosítás után létrejött Magyar Hanglemezgyártó Nemzeti Vállalat számos névváltoztatás után egészen a rendszerváltozásig látta el faladatát. A céget ma Hungaroton Records Hanglemezkiadó Kft néven ismerhetik a lemezvásárlók.

Frappáns címet adtak a kiállításnak

„Csillogó fekete lemezeken” – a kiállítás címe önmagáért beszél. Mikor a dal megszületett, 1968-at írtunk. A hangipari bemutatón az Illés mellett, több generáció korszakát reprezentáló illusztris előadók bakelit hanghordozói is helyet kaptak. Az ifjabb látogató számára ma már történelemnek számít, mikor az áhított aranylemez elérhető példányszámát előbb 100 ezer, később 50 ezer darabban minimalizálták. Érdekességképpen: ma ehhez 7.500 darab eladott hanghordozó szükségeltetik. Igaz, a hőskorban még nem ismerték a számítógépet, minek segítségével „szépen” ki lehet venni a pénzt az alkotók és forgalmazók zsebéből…

„Legyen a zene mindenkié” – hirdette Kodály Zoltán. A hazai kultúra nagyon sokat köszönhet e célkitűzés szellemében munkálkodó, centenáriumát ünneplő magyar hanglemezgyártásnak és forgalmazásnak.

– Hegedűs István –

[2008.09.23.]