Az Illés együttes története
Az Illés együttes története 3 részre tagolódik:
Az „ős” - Illés (1957-65)
A legelső Illés formáció még családi zenekarként működött, 1957-ben alapította Illés Lajos (zongora), rajta kívül Illés Károly (szaxofon) és Zsiga István (gitár) szerepeltek benne.
1960-ban a Budapesti Műszaki Egyetem zenekaraként alakultak újjá: Az Illés fivérek mellett Nényei Tass basszusgitározott, Farkas Ádám és Halász Gyula „Öcsi” gitározott, Rizsinszky Csaba, majd Körmendi János dobolt. Indultak a Ki-Mit-Tud-on, rövid ideig Koncz Zsuzsát kísérték,
1963-ban a fővárosi Sportcsarnokban rendezett első hazai nagyszabású beat koncerten is részt vettek, ami után - a közönség őrjöngése miatt - egy évre eltiltották őket.
1964-ben csatlakozik hozzájuk Bródy János, kiadják a héttagú zenekar első kislemezét: EP 7297 az alábbi számokkal: Long Tall Sally (Little Richard) , Chapel of Love (P. Spector - E. Greenwich - J. Barry), „64” (Illés Lajos), Ostinato (Illés Lajos). Az első számot Koncz Zsuzsa, a másodikat Koncz Zsuzsa és Ács Ilona énekli. Az utolsó szám a lemezborítón hibásan, Ostanito-ként szerepel.
Az Illés ebben az időszakban középiskolai, egyetemi rendezvényeken játszott dixielandet, futó olasz slágereket, örökzöldeket, gitárszámokat. A „luxemburgi” stílus előretörésével az kibővült az együttes repertoárja. A Bercsényi klub előtt már sorban álltak a rajongók, hogy hallgathassák őket. Az akkori tagok nagy része nem gondolkodott profi zenélésben, úgyhogy az egyetem elvégzése, a katonaság szükségszerűen a kilépés felé kényszerítette őket. Két új tag csatlakozott a zenekarhoz: Szörényi Levente és bátyja, Szörényi Szabolcs.
A legendás Illés zenekar (1965 - 1973)
A beat-szentháromság egyik tagjaként is emlegetett klasszikus felállású Illés zenekar 1965-re alakult ki. A tagok: Bródy János (gitár, furulya, billentyű, ének), Illés Lajos (billentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének).
Az Illés legnagyobb érdeme, hogy ők kezdtek el először magyar nyelvű beat számokat írni. Akkoriban az volt a divat, hogy angolul énekeljék el a külföldi slágereket, magyarul csak a táncdalok szóltak. Céljuk volt elszakadjani a sablonoktól: a saját hangjukon kívántak megszólalni, egyszerűen, őszintén. Ez a zenében is megnyilvánult: gyakran használták fel a hazai és a környező országok népzenei motívumait. Nemsokkal később a dalszövegekbe ágyazott közéleti hangvétel tette egyedivé az Illés együttest a többi zenekartól, bár emiatt gyakran előfordult, hogy betiltották a számaikat. A közönség többségének az Illés zenéje volt az egyetlen lehetősége, mellyel kifejezhette ellenzékiségét, szabadságvágyát.
Legnagyobb slágereik: Az utcán, Miért hagytuk, hogy így legyen, Nem akarok állni stb…
Koncz Zsuzsával is együtt dolgoztak, ebből született pl. a Valahol egy lány, Csillag Hajnalka, Egy lány sétál a domboldalon stb… Dalaik bőven túlélték a hatvanas éveket, a szövegek sem vesztettek aktualitásukból.
Az együttes 2000-ben Kossuth - díjat kapott a „nagy magyar történelmi pillanatok zenébe álmodásáért”. Az Illés együttesben bontakozott ki Szörényi Levente zeneszerzői, és Bródy János szövegírói tehetsége. Az alkotópáros évtizedeken keresztül dolgozott együtt, az ő nevükhöz fűződik az 1983-ban bemutatott rockopera, az István, a király is. Szörényi Leventén kívül Illés Lajos is számos nagysikerű dalt szerzett, amelyekhez szintén Bródy János írt szöveget.
1965 nyarán az Illés - új együttesként - Nógrádverőcén játszott, ott kezdtek el dalokat írni, a legenda szerint a háztetőn. Az első saját szerzeményük az Óh mondd volt, ezt követte a Légy jó kicsit hozzám, a Mindig veled és Az utcán, melyek felkerültek az első kislemezükre.
Az 1966-os Táncdalfesztiválon figyelt fel rájuk az ország, amelyen a Fáj minden csók című számukkal közfelháborodást keltettek az idősebbek körében, de az ismert „fáj-fáj-fáj”refrén tetszett a fiataloknak.
1967-ben szerepeltek az első magyar beatfilmben, az Ezek a fiatalok -ban, amelynek legtöbb dalát ők írták (a többit a Metró és az Omega), így a kiadott filmzenét tekintjük az első Illés nagylemeznek.
Második nagylemezük „Nehéz az út” címmel jelent meg 1968-ban, Cintula összekötő beszélgetéseivel. A lemez tartalmazza az Amikor én még kissrác voltam című számot, mellyel elsöprő győzelmet arattak az 1968-as Táncdalfesztiválon. A tizenegy díjból ötöt megkaptak. A zenekar ekkor volt a csúcson. Féltek az állam túlzott támogatásától, ezért a fesztivál után fel is írták a zenekari busz oldalára, hogy „Magyar Állami Népi Beatzenekar”.
Sokan az 1969-es „Illések és pofonok” albumát tartják minden idők legjobb Illés lemezének. A stíluskavalkádból olyan dalok születtek, mint az Újra itt van, A kugli, Keresem a szót, Oh, kisleány, Sárika és a Nem akarok állni…
A hatalom megelégelve a zenekar népszerűségét, egyre-másra botrányokat akasztott a nyakukba. A pécsi „kukaügy” kapcsán (melynek előzménye, hogy Szörényi Szabolcs arrébbrúgott az út közepéről egy bádogdobozt), huligánkodással, rendbontással vádolták a zenekart.
Nemsokkal ezután 1970-ben angliai koncertkörúton járt az Illés. Londonban a BBC kérésére nyilatkoztak a magyar zenei életről, amelyben nem mondtak mást, mint amit itthon is hangoztattak az ifjúsági klubokról, a hosszú hajról. Ezért hazaérkezve nagy botrányba keveredtek, egy éves eltiltást kaptak, csak vidéken léphettek fel. Ekkoriban voltak a „vidék legjobb zenekara”.
1971-ben a keserű tapasztalatok hatására született meg az ún. fehér Illés lemez, a Human Rights, melynek érdekessége az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára írt öt tételes oratórium. A lemez valóban kiemelkedik a többi korabeli magyar beatlemez közül, elsősorban másságával, formai, tartalmi kísérleteivel. Ez volt az első olyan nagylemez-vállalkozás, amely a háromperces dalokon túllépve, a műfaji kereteket szétfeszítve megpróbált művészi igénnyel nagyobb lélegzetű alkotást létrehozni.
1972-ben jelent meg az Add a kezed nagylemez. A dalok: Nehéz várni, Good Bye London, A szó veszélyes fegyver, Jelbeszéd és végül Emlék M-nek.
1973-ban Ne sírjatok lányok címmel megjelent még egy lemez, amelyre régi dalaikat játszották fel újra. Ezt az albumot a KITT Egylet adta ki, melynek jelentése Koncz, Illés, Tolcsvayék és a Trió. Ez a lazább alkotói munkaközösség csak rövid életű volt, nem segíthette elő az Illés fennmaradását.
Még abban az évben Bródy János ellen eljárást indítottak egy viccnek szánt konferálása miatt. Ez azzal járt, hogy nem játszhatott a turnézó Illés együttessel. A zenekar akkor már menthetetlen volt a személyi ellentétek miatt, így Illés Lajos 1973. november 2-án bejelentette a nyilvánosságnak a zenekar feloszlását.
A legendás felállású Illés együttes 1981-ben lépett fel legközelebb („A Koncert”), ezt követte az
1990-es népstadioni előadás (erre 2 új dalt is írt a zenekar: Új világ, Kenyér és vér), majd az
1996-os buli a Budapest Sportcsarnokban.
2001-ben a beatkorszak „szentháromsága”, az Illés, a Metró és az Omega lépett fel egy este.
2005-ben elhunyt Pásztory Zoltán, amely az Illés együttes koncertjeinek is a végét jelenti. 2005-ben még két koncertet adtak augusztus 5.-én Csíkszeredán, (Románia) illetve a Sziget fesztivál nulladik napján, 9.-én. A koncerteket az elhunyt Pásztori zoltán helyett doboknál Szörényi Örs, Szörényi Levente fia ült.
Díjak, elismerések
Rádió amatőr vetélkedőjének első díja (1965)
Táncdalfesztivál győztese (1968)
Táncdalfesztivál második helyezettje (1971)
Kossuth - díj (2000)
Az „új” Illés, Illés Lajos harmadik zenekara (1974-1982)
Illés Lajos 1974-ben ugyanazon a néven, de más tagokkal újjászervezte az együttest. Bár nem sikerült olyan eredményeket elérnie, mint az előző zenekarnak, a „nagy” Illésnek, a Hogyha egyszer című számuk megnyerte a Metronóm ’77 fesztivált.
Az új együttes tagjai: Illés Lajos (billentyűs hangszerek), Jenei Szilveszter (gitár, ének), Papp Tamás (dob, ütők), Selmeczi László (basszusgitár, ének), Serfőző Anikó (ének), Kiss Ernő Pál (ének).
1978 Boldog város nagylemez: A oldalán található a Hogyha egyszer c. szám.
1980 Express Image c. angol nyelvű nagylemez. Az angol szövegek többségét Galla Miklós írta.
Díjak, elismerések:
Metronóm ’77 fesztivál nyertesei.
[2005.08.27.]