Nincs félreértés, csak tiszta zene a Kerekes Band új lemezén

Fogadnék, hogy sok olvasó akad, aki még nem ismeri ezt a csapatot. A Kerekes Band magyar népzenét játszik funk, jazz, rock, pszichedelikus és elektronikus műfajokkal vegyítve. Kijött a második lemezük ’Fel a kalappal!’ címmel, szerintünk vedd meg, mert szerintünk ilyen:

Ott kezdődik az egész, hogy megjön a CD, kezembe veszem a tokot, nézegetem a borítót. Ez nem egy elhanyagolható, felesleges mozzanat, hiszen a küllem is abszolút hozzátartozik a zenéhez. Igaz nem teljesen meghatározó, de érzéseket már akkor is táplálok a Kerekes Band második nagylemeze iránt, mikor még egy kukkot sem hallottam belőle.

Fel a kalappal!

Engem már az LP neve is megfog, főleg, hogy ez a diszkós pózban álló betyár, népi körítéssel full illik a ’Fel a kalappal!’ címhez.

A tokban található kis papírosnak is külön jelentősége van. Néhány számhoz találunk némi szöveget, egy nagy képet a fiúkról, és egy számomra tök meglepő információt: a lemezen Pély Barna vokálozott!

Nincs intro, van helyette ’Ethno Funk’. Ez a dal jól mutatja, mire számíthatunk az elkövetkező közel ötvenhárom percben. Pörgős, virtuóz, emóciókban gazdag időtöltés lesz.

Különleges ismertetőjegyek

Bár változatos számokat készítenek a fiúk, a hangzásvilág egyből kibújik a zsákból: egyrészt szokatlan, másrészt pedig jól ismert. Szokatlan, mert az átlag számokban az emberek beszélnek, itt pedig a hangszerek, de ugyanolyan jól, sőt még jobban közvetítik az érzéseket a publikum felé. Ha van szöveg, akkor azt csak néhányféleképpen értelmezhetjük, és sokkal inkább behatárolt az egész, mint ha a dallamok közé mindenki azt képzel, amit szeretne. Itt nincsenek félreértések, csak tiszta zene.

A hangzás, ha nem is mindenki számára ismert, a nótákról viszont rögtön be kell ugornia más stílusok világának. Ez is lendületes, lehet rá mozogni, nagyon élvezhető. Ha hallottál már zenét, akkor az ’Ethno Funk’-ra tuti beindulnak a reflexeid és elkezdesz bólogatni, akár egy reppkoncerten.

A pénz nem számít

Ilyen felvezető után jön az egyik kedvencem, a ’14 Pengő’. Ez már egy másabb hangvételű nóta. Van benne egy kis monológ is egy öreg bácsitól, aki elmeséli mennyit kellett dolgoznia 14 pengőért (ehhez ajánlott a szövegkönyv, nélküle nehezen érthető). A dal látszólagos mondanivalója, hogy szegény világ volt, hiszen erről szól a ’sztori’ is, de szerintem ez csak a felszín. Ebben a számban annyira könnyed a koboz és a furulya játék, hogy bennem legyőzhetetlen tör fel a fíling, hogy bár szegény világ volt, de akkor sem a pénz számított igazán… - A tévedés jogát természetesen fenntartom :)

Ha két részre akarnám osztani a lemez felhozatalát, akkor lennének gyors és kevésbé gyors dalok. A 14 pengő inkább a lassabb, lágyabb kategóriába tartozik. Akár csak a ’Mádi Jancsi’. Biztos vannak, akiknek nem tetszik ez a cím, szerintem nagyon impresszív, mint maga a nóta is. Itt már nincs fecsegés, kevesebb támpontunk van, de egy tuti: Mádi Jancsi egy laza, ám egyben kötelességtudó ember. Hogy miért, ne kérdezzétek, nekem ez ugrik be róla.

Ezzel meg is említettük az összes olyan dalt, amire ráerőszakoltam, hogy lassú. Most következzen egy kis folk drum ’n bass. Ez a ’műfaj’ szerintem a ’Tanyasi Jóska’-ban elevenedik meg, elsősorban a dobok miatt. Jóska mesél itt nekünk egy 1937. tavaszi napról, amikor betért a kocsmába, meglátták, és egyből fel akarták tenni az asztalra. Kétségtelen, nagy partiarc az öreg, ez érződik is a számon.

Stíluskirándulás

Ha bulizós dal kell, akkor ott a ’Pop Szegecs’, egy elég durva gitárral és Mike Finnigan-el, aki még anno Jimi Hendrix-el is zenélt. A cím itt is sokat elárul a produktumról, hiszen ez a nóta simán beleillene valamelyik pop slágerlistára…persze csont lebutítva.

Mivel stíluskirándulásra mentünk, így lássuk milyen a ’Rekecsini Reloaded’. Nagyban emlékeztet az archaikus népzenére, amíg meg nem szólal egy torzítós, elektronikus hang, de nincs ezzel baj. Büszkék lehetnek a jórészt csángók lakta, Rekecsin községbeliek, hogy valamilyen formában helyet kaptak ezen a korongon.

Vedd meg, mert a kíváncsiság öregít

A Kerekes Band tagjai valószínűleg különleges figyelmet szenteltek a ’Jellyfish’ (medúza) című nótájukhoz. Már csak abból gondolom, hogy készítettek hozzá egy introt, és hogy Pély Barnát kérték meg, vokálozzon rajta. Számomra érthető ez a buzgalom, hiszen ebben a dalban abszolút megmutatják, mit tudnak, talán még túlságosan is. Helyenként lehetne kevesebb is, de akkor meg nem ugyanaz lenne. Nagyon lüktető és virtuóz.

Két számról nem beszéltünk még, az egyik a ’Derwis’, a másik pedig a ’Dr. Dudás’. Előbbi nagyon keleties a mély furulyával, utóbbi pedig meglepő módon full duda-centrikus. Ez nem annyira tetszik, hiába a magyar duda a pásztorok hangszere volt, mégis így elektronizált formában nekem kilóg kicsit a sorból.

Most úgy érzem magam, mint karácsony előtt pár nappal, mert tudok valamit, és el is mondanám, de nem tehetem, mert lelőném vele a poént. Elég annyi, hogy van még érdekesség ezen az albumon, vegyétek meg és meglátjátok. Remélem sikerült meggyőznöm titeket, hogy megér néhány pengőt!


-Fábián Tamás-

[2008.10.01.]