Mindennapi szükségletünk a zene - Élmény vagy hangulati függöny?

A lárma és a zaj áradatában élünk. Nem véletlen, hogy Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész a csendről is megemlékezett, amikor 1975-ben kinyilvánították, hogy ezentúl minden év októberét a zene megünneplésével kezdje a világ. Victor Máté, a Magyar Zenei Tanács elnöke megszívlelendő gondolatokkal vall az "ünnepeltről".

- Nagyon megváltozott a zene szerepe az életünkben. Évezredekig nem egy napon volt ünnepe a zenének, ünnep volt játszani is, hallgatni is a muzsikát. Még ma is, ha emelkedett pillanat adódik az életünkben, zenével szenteljük meg. Persze a zene betölt egy lelki, érzelmi karbantartó szerepet is. És mivel az ember hangulati, érzelmi lény, szerintem a zene mindennapi szükségletünk, mint a levegő, vagy a táplálkozás. Végigkíséri egész életünket. Tudjuk, hogy már a magzati állapotban egyedi módon reagálunk különböző zenékre. Néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha a zenét betiltanák három vagy akár csak egy napra? Meg vagyok győződve róla, hogy hihetetlenül ideges, frusztrált emberek egymás torkát harapdálnák a villamoson. A zene legnagyobb ereje abban áll, hogy ha komolyabban odafigyelünk, az érzelmi hatás párosul egy nagyon magasrendű intellektuális élménnyel is - hangsúlyozza Victor Máté.

- És, ha a háttérben szól muzsika?
- Akkor csak szórakozunk. Nagyon jó ez a magyar szó: szórakozás - szétszórja a figyelmünket. A szakmabéliek nem is tudnak így zenét hallgatni.

- Sokszorosan bizonyított tény, ha egy gyerek valamelyest foglalkozik zenével, más szférában is javul a felfogóképessége.
- A zene képességeket fejleszt, legfőképpen a koncentrálást könnyíti. Megtanítja a gyermeknek irányítani a figyelmét, de javítja például a mozgáskoordinációját is. A hangszerjáték úgy kezdődik, hogy a két kéz eltérő mozgásirányát koordinálom. Megfigyeltem, hogy a zenészek általában jól vezetnek autót, mert a kezük, lábuk, függetlenítését jól meg tudják oldani, fel tudják mérni az egyidejű, de különböző irányú és sebességű mozgásokat.

- Átlátják a folyamatokat. A zene is erről szól: különböző irányú és különböző sebességű hangfolyamok hogy állnak össze harmóniává. Ám korunkban a zenével való kapcsolat már gyerekkorban is elsősorban hangszórók révén jön létre, ami passzivitásra ítél. Pedig a zene játék is. A gyerekek életéből ma nagyon hiányzik, hogy a zenével kapcsolatban valami személyes élményük legyen. Ritkaság a házi muzsikálás is. Száz évvel ezelőtt, ha valaki zenét akart hallgatni, egyetlen lehetősége volt: valahová el kellett mennie, ahol élő emberek muzsikáltak. A hangszóróból jövő legszebb zene is személytelen - állítja Victor Máté.

- A másik probléma, hogy a zene mindenhonnan, állandóan szól.
- Amiből nagyon sok van, az devalválódik. Én már kialakítottam magamban egy reflexet, ki tudom kapcsolni az agyam zenehallgató központját. Nagyon nehéz egyébként, mert bármit hallok, kényszerűen elkezdem szakmailag figyelni. De a mindenhol folyamatosan szóló háttérzenék csak hangulati függönyként szolgálnak. Sőt, ezért már olyan zenét is "csinálnak", ami ennél nem is akar több lenni. Hihetetlen mennyiségű sekélyes, "zenének látszó tárgy" köröz a levegőben. Azért mondom, hogy "zenének látszó", mert nincs olyan, hogy általában zene. A hangok elrendezésének valami egyénített módon kell történnie. Most azt látom, hogy éppen ettől igyekeznek nagyon sokan menekülni. A mesterség, a mívesség szinte kiveszett a szórakoztató zenei műfajokból.

- Tanítás közben a kőbányai stúdióban is találkozik ezzel a problémával?
- Azt tanítom, hogy igyekezzünk minél változatosabb eszközöket használni. Aki jelentkezik egy ilyen szakiskolába, azért jelentkezik, mert többet akar tudni, mint egy amatőr. Uralni akarja a zenei eszközöket. Különben nem töltené az idejét azzal, hogy a harmóniarendszereket megismerje, zenetörténetileg tájékozott legyen. Sajnos a példák ugyanakkor azt mutatják, hogy lehet a tévében hetente többször szerepelni és országos sztárnak lenni úgy is, hogy valakinek a zenei felkészültsége nulla. A televíziós vetélkedőknél engem az zavar, hogy elhitetik a nézőkkel: nem kell a szakmát megtanulni. Elég érdekes műsorelemnek lenni, és a képernyőn jól mutatni.

- Amilyen jó az ötperces sztárság publicitása, olyan kevéssé eredményes az igazi teljesítményé.
- A művészetek presztízse nagyon sokat zuhant. A rendszerváltáskor beleszaladtunk abba a tévedésbe, hogy a piaci alapon működő társadalomban kell megtalálni a piaci alapon működő művészeti élet helyét. Most már látjuk, hogy ez nem működik. Így csak a tömegtermelés működik: "a minél olcsóbban minél többet eladni" szemlélet. A művészet, a műalkotás mindig egyedi, amiből nem lehet sorozatot csinálni. Az elkészítése aránytalanul nagy ráfordítást igényel, ettől remek és különleges.

- Egy csomó dolog ellenáll a piaci működésnek a művészetek terén. Azokat a támogatási technikákat, amelyek a nyugat-európai piacgazdaságokban jól funkcionálnak, nem nagyon igyekeztünk meghonosítani. Azonban - hogy pozitív jelenséget is említsünk - , nő az élő muzsikálás értéke. Egyre több szórakozó helyen hallok élő zenét. De a hangfelvételek piacán is emelkedik a koncertfelvételek ázsiója. A koncert hangulata ugyanis sokkal érdekesebb, nagyobb a feszültsége, mint egy stúdiófelvételé.

- Végül: mi a Magyar Zenei Tanács aktuális munkája?
- Megpróbáljuk fölmérni, hol tartunk a zeneoktatásban. Nagyon érdekes tendenciát mutatnak a statisztikák arról, hogy miként alakult a fővárosi zeneiskolák hallgatói létszáma a rendszerváltás után. Hogy a vidéki zeneiskolákban mi történik, azt sajnos nem nagyon látjuk itt Budapesten. De most utánajárunk, és szeretnénk valamilyen programot is fölvázolni, mert a zeneoktatás kulcskérdés. A jövőnk kulcsa.

- MTI -

[2008.10.09.]