Ismét Budapesten a Living Colour!

Jövő szerdán (október 15-én) immár sokadszor kápráztatja el rajongóit az A38-on a kultikus Living Colour! Nem hittem volna a 2004-es hajós koncertjük után, hogy ennyiszer fogjuk még őket viszontlátni, de csodák még vannak. Aki részese akar lenni egynek, az semmiképpen ne szalassza el ezt a lehetőséget! Egy kis kedvcsináló a koncerthez.

Funk, metál, hiphop és elvadult dzsessz: a Living Colour máig elképesztő energiákkal és letaglózó virtuozitással teli zenéje nélkül elképzelhetetlen a kortárs progresszív könnyűzene. A jelentőségében csak az A38 Hajón korábban szintén fellépett Fishbone-hoz hasonlítható zenekar több mint húsz éve játssza elemi erővel ugyanazt a crossovernek nevezett stílust, melynek a mai napig legfontosabb képviselője.

A Living Colournél voltak népszerűbbek - mint a Faith No More -, voltak durvábbak - mint a Jane's Addiction -, voltak sokoldalúbbak - mint a már említett Fishbone -, de az tény, hogy a Living Colour zenészei a legszimpatikusabb és legelkötelezettebb muzsikusok.

A Living Colour megalakulása a sokoldalú gitárvirtuóz, Vernon Reid nevéhez fűződik, aki már 1983-ban létrehozott egy zenekart ezen a néven. Aztán, ahogy az lenni szokott, számos tagcsere után 1986 környékén alakult ki a klasszikus felállás - ebben még Muzz Skillings basszusgitározott.

A zenekar befutásában két rock-idolnak volt óriási szerepe: a New York-i CBGB klubnak, ahol visszatérő vendég volt, illetve Mick Jaggernek, aki nem csak lemezszerződést intézett nekik (mellesleg Reid és Calhoun is stúdiózott a Primitive Cool felvételein), hanem előzenekarként meghívta a Living Colourt a Rolling Stones 1989-es amerikai stadionturnéjára.

Ez a tény, és az együttes mindmáig legnagyobb slágeréhez, a Cult of Personalityhez készített színes-szagos videóklip (amit az MTV nyomott nagy intenzitással) igen gyorsan sztárstátuszba röpítette a társaságot. A Living Colour az 1989-90-es MTV- és Grammy-díjeső után végleg befutott zenekarrá vált.

Annál meglepőbb volt, hogy egy tagcsere után (Skillings helyére a világ talán legtöbbet foglalkoztatott sessionzenésze, Doug Wimbish érkezett) 1995-ben a Living Colour, negyedik nagylemeze felvételeinek kellős közepén bejelentette feloszlását. Csendben jegyezzük meg, hogy ez nem vált hátrányára a műfajnak, hiszen a négy elképesztő - és elképesztően termékeny - zenész külön-külön is nagyszerű életművet épített.

Reid szólólemezeken dolgozott, de közben játszott Salif Keitával, James 'Blood' Ulmerrel, és mérhetetlen mennyiségű szupersztárt kísért. Wimbish a Tackheadben és a Little Axe-ben reformálta meg a blues-rockot, közben a Jungle Funkban nyűtte a húrokat, de arra is jutott ideje, hogy Annie Lennox-szal, BIlly Idollal, a Rolling Stonesszal, Mos Deffel készítsen lemezeket.

Aztán 2000-ben egy CBGB-koncerten összeakadtak az egykori tagok, és néhány perces színpadi játék után egyértelművé vált: a Living Colour újjáalakult. Persze Reidék visszavettek a tempóból: úgy tűnik mára megtanulták összeegyeztetni a zenekart a szólómunkákkal és egyéb projektekkel.

Az elmúlt nyolc év során egyetlen stúdiólemezt adtak ki, de fáradhatatlanul turnéznak, ötletelnek és elsősorban zenélnek. A Living Colour muzsikája ma is élő színekkel teli, életerős zene, melyben nagyszerűen ötvözádik a funk tempója, a metál riffjei, a dzsessz rohanós tekerései és az okos dalszövegek. Az együttes korábban már fellépett az A38 Hajón, itt az idő, hogy újra bebizonyítsa: a mai napig aktuális zenekar.

-A38/Aretuska-

[2008.10.10.]