A vasúti jegypénztáros lesz az Operettszínház művésze

Jegypénztáros lesz Siménfalvy Ágota az Operettszínház Súgó Raktárszínházának január közepére tervezett premierjén. Szerepéről és családi emlékeiről is mesél a Nemzeti Színház néhai színművészének, Siménfalvy Sándornak az unokahúga.

A Budapesti Operettszínház ettől az évadtól hivatalosan is kéttagú lett. Van immár operett- és musical tagozata. A társulat évadnyitóján részlet hangzott el az egyik készülő stúdióbemutatóból, Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjából. Az Ibusár nevű falu vasútállomásán lévő várócsarnok jegypénztárában ülő jegykiadó, Sárbogárdi Jolán ócska ruhában egy általa megírt operettről álmodik, s körülötte furcsa dolgok történnek. Jolán megformálójával, Siménfalvy Ágotával beszélgettünk.

- Udvaros Dorottya és Bíró Kriszta után játssza el ezt a szerepet. A darab jelenleg is műsoron van az Örkény Színházban. Látta valamelyiküket?
- Nem, és a bemutatóig nem is akarom megnézni, de utána feltétlenül. Udvaros Dorottyával másképp is keresztezik egymást az útjaink, mert felváltva játsszuk az Abigélben Horn Micit. Nagy izgalommal készülök Sárbogárdi Jolánra, amely nem igazán zenés színházi klisé-szerep. Az előadásban nagyobb hangsúlyt kap a próza, mint általában a zenés műfajban. Az operettben általában van naiva primadonna, szubrett, komika - én alkatomnál fogva ez utóbbi vagyok. Nem Júliának születtem, de Jolán annak álmodja magát, ezért kipróbálhatom magam ebben a szerepkörben is, persze idézőjelesen és karikatúraszerűen. Az Ibusár elsősorban próza, bár Darvas Ferenc remek zenét írt hozzá, és ő fog kísérni zongorán. Már javában tanulok, mert a szöveg nagy massza, noha a próbákat csak novemberben kezdjük. A bemutatót január tizenhatodikára tervezi a színház - tudatja Siménfalvy Ágota.

- A főiskolán zenés színházi osztályban végzett, mégis már több prózai darabban játszott...
- Szirtes Tamás és Léner Péter osztályában végeztem, 2001-ben. Szerencsém volt, mert abban az évben lett Kerényi Miklós Gábor a Budapesti Operettszínház igazgatója. Ő rögtön ide hívott. Nemcsak engem, hanem több osztálytársamat, így Bereczki Zoltánt, Kékkovács Marát is. Léner Péter rendszeresen hív prózát játszani a József Attila Színházba, ahol ma is műsoron van a Pál utcai fiúk. Szívem csücske volt a Dühöngő ifjúság című darab, amelyet a Tháliában játszottam Almási Éva rendezésében. Vagyis vannak előzményeim az Ibusárhoz, amelyet a Súgó Raktárszínházban mutatunk be Béres Attila rendezésében. Vele már jól dolgoztunk együtt - parázs viták közepette - a Menyasszonytáncban, amely nagy siker lett. Együtt is végeztünk a főiskolán, csak ő rendező-szakon! Másik szerencsém, hogy együtt játszhatom Lehoczky Zsuzsával, aki ezúttal az anyámat alakítja majd. Együtt vagyunk ugyan a Menyasszonytáncban, csak nem mint partnerek. Legalább havi tizenöt előadásom van, mert játszom még a Mozartban, a Rómeo és Júliában, az Abigélben valamint a Szépség és a szörnyetegben is.

- Milyen helyszíne lehet az előadásoknak a Súgó Raktárszínház?
- Én nagyon szeretem, már többször szerencsét hozott nekem. Valóban raktár volt valamikor, a színházi ruhatár háta mögött. A bejárat ma a Mozsár utca felőli művészbejárónál van. Kilencven személyes kis stúdió, ahol egészen közel játszunk a közönséghez, s ez másfajta játékstílust igényel. Itt ment például a Kabaré, amelyet Alföldi Róbert rendezett, és amelyben én Kost kisasszony voltam. A stúdió kísérleti műhely, ahol kevés szereplővel rendhagyó előadások születnek. Reményeink szerint ilyen lesz az Ibusár is, amelyet operett-szatírának is nevezhetnénk.

- Rokona Siménfalvy Sándornak, a Nemzeti Színház hajdani Érdemes művészének, akit a mai generáció már idősen, a Magyar Posta reklámarcaként őriz emlékezetében?
- Nagyapám testvére volt, és jól emlékszem rá, bár színpadon már nem láthattam. Nyolcéves voltam, amikor ő meghalt, 98 évesen. Rengeteg történet kering róla színházi berkekben, most is épp mesélt egyet Darvas Ferenc, az Ibusár zeneszerzője. Simi bácsi nekem kedves, jóságos, idős úrként él emlékezetemben, akit hétvégeken meglátogattunk. Az édesapám is színész volt, Siménfalvy Lajos, úgy becézték, a kis Simi. Zalaegerszegen játszott sokáig, a város díszpolgára is lett. Gyerekkoromban sokat lejártunk oda, tehát hamar "megfertőzödtem" a színházi légkörrel. Édesanyám nem örült a pályaválasztásomnak, mert mint színészfeleség, tudta, milyen áldozatokkal jár ez, de aztán megbékélt. Édesapám sajnos, három éve meghalt, de még megérhette a pályám indulását. Ha tehette, beült minden előadásomra. Úgy tudom, örült, hogy a családi hagyomány velem folytatódik.

- MTI -

[2008.10.12.]