Zenés ószövetségi adaptáció, hangoskönyvként

Nem egész fél évvel azt követően, hogy a Madách Színház (másodszor is) bemutatta a József és színes szélesvásznú álomkabát című musicalt, 2008 novemberében megjelent a darab hanganyaga CD-n.

Az először 1991-ben színpadra állított mű felújított változatában nem csak a díszlet és a jelmezek születtek újjá, mivel időközben Webber új dalokat illetve verseket írt a darabhoz, azok tovább gazdagították a musical reinkarnációját.

A Webber-Rice szerzőpáros már a hatvanas években, közös kollégiumi szobájában álmodozott az Ótestamentum talán legkomplexebb, egyben legfordulatosabb eposzának feldolgozásáról. Nyilvánvalóan hatással volt rájuk az eredeti forrás mellett Thomas Mann harmincas években írt tetralógiája, amely a legenda irónikus feldolgozása.

Érdekesség, hogy az Andrew Lloyd Webber zenéjével és Tim Rice szövegével világsikert aratott darabok közül ez került legrégebben, 1967-ben bemutatásra (igaz, akkor még díszlet és jelmez nélkül, oratórikus formában), filmbeli feldolgozására ennek kellett a legtovább várni. Az 1970-ben íródott Jézus Krisztus Szupersztárt 1973-ban filmesítették meg, míg az Evitát az 1976-os bemutatója után 20 évvel vitték vászonra. A Józsefből 1999-ben, tehát 32 éves korában készült mozi.

Kapu az előadásra

Kimondottan élveztem azt a helyzetet, hogy úgy fogtam kézbe a CD-t, hogy mindezidáig nem jutottam el a Madách Színházba megnézni a darabot. Legkevésbé sem az érdeklődés hiánya hiúsította meg az ilyetén kapcsolatteremtést Józseffel. Háromszor is volt már jegyem a musicalre, de mindannyiszor közbejött valami, ami megakadályozta, hogy éljek a lehetőséggel.

Talán úgy volt elrendelve, hogy ezúttal a hanganyaggal találkozzam először. Egyetlen precedens volt a korábbi életem során ilyenre. Konkrétan a Jekyll és Hyde volt az, amit a CD-n keresztül ismertem meg. Nagyon érdekes gondolatkísérlet volt fantáziám segítségével ráépíteni a darabot a hanganyagra, elképzelvén, az egyes számok, illetve összekötő elemek között mi történhet a színpadon.

Ahányszor csak meghallgattam a CD-t, egyre jobban vágytam a színházi előadásra, amely végül a felfokozott várakozásaimnak is tökéletesen megfelelt. Azt persze még nem tudhatom, hogy a József esetében is ez lesz-e a végeredmény, mindenesetre az első lépések nagyon bíztatóak. Bizonyos szempontból még könnyebb dolgom volt most. Webberék ugyanis egyszerű szerkezetbe, egymást követő dalok laza láncolatába szerkesztették a történetet.

Mégis a sztori olyan tisztán rajzolódik ki a versekből, mintha csak hangoskönyv formában „olvasnánk” a József legendát. A teljes előadás ismerete nélkül persze nem tudom megmondani, hogy ez mennyire a kiadvány szerkesztőinek és mennyire magának a műnek az érdeme, mindenesetre a tökéletes követhetőség még inkább figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy a CD-n a majd két és fél órás előadásból mintegy 75 percnyi anyag hangzik el (stúdiófelvételek formájában). Szerencse, hogy nem vagyok rosszmájú, mert ha az lennék, felmerülne bennem, ha így, ezen 24 (+1 bónusz) szám tükrében is kerek a történet, vajon mi zajlik a színpadon további bő egy órában :).

Látomásaim

Amikor először hallgattam végig a lemezt, a hangulata, az első benyomások alapján a Monty Python csapat groteszkjei jutottak eszembe. Talán a bibliai tematika okán is, mindenesetre egyből a Brian élete című klasszikusra asszociáltam (vagy vízionáltam), azon belül is többször bevillant az Always Look on the Bright Side of live című számuk...
 
Ez a „feeling” csak azért volt meglepetés számomra, mert az egyetlen dal alapján, amit már régóta ismertem a darabból, egészen mást vártam. Az említett dal, a Börtönbe vethettek, József gyönyörű, dallamos és érzelmes, lírai áriája. Számomra mindenképp a CD csúcspontja. Kíváncsi vagyok rá, hogy ez mennyire köszön vissza a színházi előadásban, ott milyen szerepet kap ez a szám.

Ettől az egy számtól eltekintve nem csak a szövegek adták az egyértelműen irónikus ívet a darabnak, de a helyenként színes-fodros-illatos dallamok is arra utaltak, nem kell feltétlen minden mozzanatát komolyan venni a műnek. Még akkor sem, ha a történet tanulságai és igazságai örök érvényűek és megfontolásuk vagy pláne értékrendünkben történő beépülésük sokat segíthetne erkölcsi válságoktól súlytott világunk gyógyításán...

Amikor aztán közelebbről megvizsgáltam a borítót, benne az előadásról készült néhány fényképpel az Elvis imitátornak öltöztetett fáraó(k)ról, igazolni látszott az előfeltevésem. De ha már a borítónál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy habár kétségtelenül az is színes (és szélesvásznú), igazán rendelkezhetne egy kicsit gazdagabb beltartalommal. Mondjuk több képpel, információval, netán dalszövegekkel.

További kedvencek

József korábban említett száma mellett természetesen a Fáraó dala és a Szívkirály a további kedvenceim. Biztosra veszem, hogy ezek is fergeteges tapsra ingerlik a közönséget estéről estére. Indokolt, hogy bónuszként a Fáraó dalát rakták a kiadvány végére a szerkesztők. A fáraó kiemelt szerepét mutatja az is, hogy ez az egyetlen szerep, amelynek mindhárom megformázója megjelenik a lemezen. A legtöbb számban Gesztesi Károly énekel, de a Szívkirályban Posta Victort hallhatjuk, a ráadásban pedig Gáspár Laci énekel. Mindhárom hang teljesen meggyőző, de teljesen másban rejlik az egyiknek vagy a másiknak az ereje.

Gesztesi Károlyéban leginkább a stílus és a humorérzék ütött át, váltóiban sokkal inkább az énektudás és a hangterjedelem. Szívem szerint mindhármukkal megnézném az előadást, biztos vagyok benne, hogy három különböző darabot látnék. Különösen, hogy József és a Narrátor is hármas szereposztásban jelenik meg a színlapon.

A CD-n Serbán Attila énekli Józsefet, egyszerűen és nagyszerűen. Legnagyobb erényeként a címszereplőhöz illő visszafogottságát említeném, azt, hogy nem akar erőből énekelni és ezáltal egy pillanatra sem lesz „too much”. Hasonlóan tetszett Gallusz Nikolett narrátora is. Pedig Ő jelentős hendikeppel indult nálam.
 
Nehezen bocsátottam meg ugyanis a kiadónak, hogy elbeszélőként nem a számomra non plus ultra Polyák Lilla szerepel a kiadványon. Sebaj, majd élőben megnézem, hogy Ő mit tud kihozni a szerepből. Összességében ugyanis a hallottak teljesen meggyőztek arról, hogy ne adjam fel a kísérletezést és negyedszer is próbáljak meg jegyet venni az évad musical szenzációjaként aposztrofált előadásra.

- Balázs András -

[2009.01.02.]