Dráma! Zenészek haltak meg a repülőgép szerencsétlenségben - 50 éve történt

Buddy Holly, Ritchie Valens és Big Bopper az ötvenes évek r’n’r bálványai egy repülőszerencsétlenség következtében fejezték be földi pályafutásukat. A (pilótával együtt) négyes haláleset, mely nemcsak Amerikát, hanem az egész világ közvéleményét megrázta, 1959. február 3-án, azaz ötven éve történt.

Buddy Holly, 1936. szeptember 7-én, a Texas állambeli Lubbock-ban, Charles Hardin Holley néven látta meg a napvilágot. 13 éves korában kezdett zenélni, Bob Montgomery-vel - Hank Williams nyomdokain - főleg country muzsikát játszottak a helyi rádiókban és társas összejöveteleken.

A Buddy és Bob néven startoló páros fokozatosan egészült ki más zenészekkel: előbb Larry Welborn basszusgitáros, később Jerry Allison dobos csatlakozott hozzájuk. Nagyrészt Bob vállalta magára az énekes szerepét; az alacsony termetű, szemüveges, színpadon idegenül mozgó Buddy inkább gitározott. Tanulmányaik befejeztével fellépéseik sűrűsödtek (elsősorban a helyi klubokban), ezzel párhuzamosan bővült repertoárjuk és zenei stílusuk. Így a country és a „bop” - azaz tánczene - mellé lassan a blues is felzárkózott.

Az áttörés

Életükbe az 1954-es esztendő hozta a fordulópontot. Buddy ekkor kezdett el énekelni és számokat írni. Mint fiatal tehetségeknek, egy KDAV nevezetű helyi rádióadó segített, ahol több neves sztárral megismerkedtek. Még ez év októberében – mások mellett – Bill Haley és a Comets együttes előzenekaraként léphettek közönség elé. Buddy 1956-ban a Decca cégnél kapott lemezfelvételi lehetőséget, de a stúdióban sem Montgomery, sem a basszusgitáros Welborn nem jelent meg. Így az első nótákat – a dobos Jerry Allison kivételével, egy a cég által alkalmilag kiválasztott társulat játszotta föl.

Ekkor rögzítették későbbi nagy slágerét, a That’ll Be The Day-t. Innentől datálódik Buddy zeneszerzői korszaka is; ezidőtájt született a másik Holly-örökzöld, a Peggy Sue, igaz még Cindy Lou címen. 1957-ben zenekarát újjászervezte, ennek ellenére Buddy Holly egyszemélyben a Coral kiadóhoz szegődött, míg zenekara a Crickets – Patty Normann menedzser és producer közbenjárására – a Decca leányvállalataként működő Brunswick Records-szal kötött szerződést. A That’ll Be The Day hamarosan ez utóbbi cég zászlóshajójaként produkált fantasztikus eladási példányszámokat.

Fender és a szarukeretes szemüveg

Az amerikai, keleti parti turnét 1958 márciusában egy nagy britanniai követi. A műértő angol közönséget és persze a zenészeket maximálisan sikerül elkápráztatnia az akkor még jórészt ismeretlen Fender Stratocaster gitárjával, játékstílusával, és nem utolsó sorban dalaival és énekével. A hangszer és a jellegzetes szarukeretes szemüveg egyaránt Buddy védjegyévé vált. Ezzel párhuzamosan, hamarosan az „anyaország” kedvenceként avanzsál Buddy Holly és a Crickets, ahol a legnevezetesebb showműsort, az Ed Sullivan-t is a magukénak tudhatják.

Ekkoriban aratták legnagyobb sikereiket olyan felvételekkel, mint a Peggy Sue, az Everyday, a Rave On, vagy a fergeteges r’n’r tempójú Oh Boy, de a későbbiekben a Rolling Stones által feldolgozott Not Fade Away-ből is több milliós példányszám talált gazdára. Év vége felé ideiglenes szakítás a menedzserrel, a kemény rock and roll felpuhul, minek következtében végleges szakítás következik a Crickets-szel. Buddy 1958-ban házasságot köt Elena Santiagóval. Ezzel egyidőben csillaga is leáldozóban van.

Visszatér Patty Normann menedzserhez, majd 1959 elején jogdíj viták, és pénzügyi gondok következtében egy közép-nyugati államokat megcélzó szóló-turnéra kényszerül, Tommy Allsop zenekara kíséretében.

A latinos rock'n roll atyja mindössze 18 volt

Ritchie Valens 1941-ben született. Lévén mexikói-indián származású, (eredeti neve: Richard Steven Valenzuela) rövid pályafutása során a rock and roll egy egészen különleges, újfajta stílusát honosította meg, latinos beütésű, rocky számaival. Komoly népszerűséget hozott első kislemeze, a La Bamba (mely az előbb említett fúziós rock jegyében íródott), a másik oldalán élete nagy szerelméről szóló, lírai Donna c. slágerrel. Említésre méltó a szintén chicano-rock and roll stílusú Come On Let’s Go, mely több feldolgozást is megért. Szerepet kapott a Go, Johnny Go! c. filmben, de a zenés TV-műsorok kedvelt sztárjaként is őrzi emlékét a rock-történelem. Úgyszintén fantasztikus sikerként könyvelhette el Hawai-szigeti koncertturnéját, melyet nem sokkal a halálos repülőgép szerencsétlensége előtt bonyolított. Mindössze 18 évet élt.

Big Bopper rekordot is döntött

Az 1932-ben született J.P.Richardson zenei pályafutása a KTRM rádióadó lemezlovasaként indult. A középiskolás fiú 130 órás, folyamatos műsorvezetéssel világcsúcsot döntött. Hillbilly stílusú saját szerzeményei a Mercury kiadónál jelentek meg, de nem keltettek különösebb feltűnést. Első kislemezét Big Bopper néven dobta piacra, melynek igazából B oldala lett sikeres. A Chantilly Lace címen ismertté és kedveltté vált különleges hangulatú r’n’r nóta Big Bopper legismertebb felvétele.

Az énekest egy beaumonti temetőben helyezték végső nyugalomra, fia azonban a földi maradványokat 2008-ban exhumáltatta, mivel szerette volna egy közelebbi nyughelyre szállíttatni. A fémkoporsó, melyben a zenész 48 évig feküdt, most internetes aukción várja új "gazdáját". Big Bopper junior ugyanis eladásra kínálta az „ereklyét”, hogy a befolyt összegből egy apja emlékét őrző musicalt készíthessen. 

 Véletlenek összjátéka?

Mint az előzőekben említettük, 1959 elején, változó közreműködőkkel állt össze az a turné, mely a kor három kiemelkedő rock and roll előadójának katasztrófájával végződött. A koncertsorozat félidejében a kellemetlen téli időjárás miatt, valamint a kényelmetlen turnébuszt kihagyandó - egy kis repülőgépet béreltek. A „The Winter Dance Tour Party” olyan neves egyéniségek közreműködésével zajlott, mint Buddy Holly, Bob Dylan, Big Bopper, vagy Ritchie Valens.

Az utolsó fellépésre 1959. február 3-án, az Iowa állam területén lévő Clear Lake-i Surf Ballroom-ban került sor. A Roger Peterson vezette négyszemélyes, Beechcraft Bonanza típusú gép erős havazásban startolt a koncert színhelyéről, ám a turné következő állomására Moorhead-be (Minnesota állam) már nem érkezett meg. Fedélzetén Buddy Hollyval, valamint Ritchie Valens-szel és J.P.Richardson-nal (alias Big Bopper) egy mezőre zuhant. A három rock and roll sztár és a pilóta életét vesztette.

Mint minden tragédiához, e szomorú történethez is tapadnak ellenőrizhetetlen valóságtartalmú legendák, miszerint a baleset nem véletlenül történt. Tény, hogy az ötvenes évek Amerikája nem nézte jó szemmel a rock and roll térhódítását, felismerve, hogy többről van szó, mint egyszerű, múló divathóbortról. Ugyanis a rock and roll nem csak a táncot, a szórakozást jelentette, de egyben életformát, lázadást generált a megmerevedett struktúrák, konvenciók ellen. Attól tartva, hogy e renitens viselkedési forma idővel komoly tömegbázist hozhat létre a fennálló társadalmi renddel szemben, a műfajt igyekeztek visszaszorítani, legalábbis bizonyos keretek között tartani. Így történt, hogy Elvis Presley-t sikereinek kezdetén bevonultatták katonának, Jerry Lee Lewist magánéletén keresztül támadták; a ’60-as évek elején Little Richard is – szakítva a r’n’r-lal –, hirtelen az egyházi zene felé fordul. Mindez a véletlenek furcsa összjátéka? Ki tudja.

Hogy fenti események megtörténtében az amerikai titkosszolgálat keze benne volt-e, vagy sem, valószínűsíthetően sohasem fog kiderülni. Legenda marad. De tény, hogy a rock and roll legendája ma is él.

-Hegedűs István-

[2009.01.20.]