Presser ezreket varázsolt el az Arénában - fotókkal

Hogy lehet egy pici hatalmas? Egyszerű. Ha nem egy piciről, hanem A Piciről van szó!! Mert Presser Pici csak egy 1. Méghozzá a No.1

Igen nagyszabású, teátrális koncertet élvezhetett az a több mint 10.000 ember, akinek sikerült jegyet szereznie. Mert bizony sokaknak nem sikerült. Az előadás előtti percekben is hangosan kóvályogtak hittel teli ’szerencsevadászok’ az Aréna előtt: "jegyet veszek” felkiáltással. Eredményét tekintve a „jegyet vennék” kifejezés találóbb lett volna.

Hát, nem szokványos koncert volt az biztos. Eltért attól a profi pontos kezdésben (értsd fél óra késés), eltért a színpadiasságában, eltért attól a vendégelőadók számában és eltért attól a számok összeállításában.

A végén, kifelé menet többektől hallottam a ruhatárban, hogy egy bulizós, LGT-s partira számítottak, ezért kicsit csalódottak. Hát biztosan nem olvasták el, amit a jegyre írtak: Presser Gábor szóló koncertje.

Ennek ugyanúgy része a régmúlt LGT-je, mint a közelmúlt és jelen szóló karrierje, a színházi és musical jelenlét. Negyven év alkotásaiból igen nehéz 3 órányi anyagot összeválogatni úgy, hogy ezek a dalok több generációnak nem csak jó zenét jelentettek, hanem egy-egy fontos eseményhez kötődően kinek-kinek része a saját életének is. Olyan emlékeket generál egy tized másodperc alatt, amit utána elmesélni órákba telik.

Nem a színpadon tűnt fel Presser

No, de elég már a bevezetésből, lássuk a medvét! A koncert eleve szokatlanul kezdődött. Pici és néhány énekes barátja nem a színpadon jelent meg, hanem a küzdőtér átellenes pontján.

Ez gondolom jószolgálati tevékenység és nyugtató injekció volt azoknak, akik már kb. másfél órája érkeztek, hogy a színpadhoz közel állhassanak. Így Ők most láthatták, hogy a hátralévő 3 órában mennyit látnak azok a színpadból, akik csak most jöttek és a küzdőtér hátuljában kaptak helyet. És már fel is csendült a ’Csúnya fiúnak is van szíve...’

Aztán jött a színpad

Sötét kép, majd egy erős fénycsóvában megjelenik minden, amiért ma jöttünk. Egy bongyor haj, egy trademarked ajakkontúr, egy napszemüveg, egy fekete zongora, egy mikrofon és egy hang. Egy semmi mással össze nem téveszthető hang: Pici. Igazából már ennyi is elég lett volna egész este - már megérte volna -, de volt itt még sokminden más meglepetés is.

A kezdeti blokk keserédes, de nagyon lírai, érzelmes összeállítással indult (hangulatkeltés gyanánt, íme némelyik dalból egy-egy Pici részlet a miheztartás végett: ..tudtam, hogy ez lesz a vége.../ ...legvégén lesz még egy dal...../ ....az első szerelem.... / ...rozsdás szög van a szívemben...)
Ezektől a versektől - úgy láttam - nem csak én érzékenyültem el.

Sokunk életének részévé váltak-e sorok. Dúdoltuk, ha bánat ért, bömböltük a bulikon, ha kellett, ha nem. Helyettünk fogalmazott meg gondolatokat, csak éppen sokkal szebben, költőiebben és még a fiúknak is segített azokban a nehéz napokban, amikor vérzett a szívük.

Közben már az első vendég énekest, Voga Viktóriát is élvezhettük szemünkkel, fülünkkel. Ne tagadjuk, ami szép az szép. Jó volt látni, hallani Őt.
Aztán valami érdekes eszköz jelent meg a színpadon, amiről kiderült, hogy hangszerként funkcionál.

PVC-csöveken zenélt

Első ránézésre – legalábbis onnan, ahol én álltam – úgy tűnt mintha 110 mm átmérőjű PVC lefolyó csövekből szerelték volna össze. Ilyen alapon akár a táncos lábú Robi cimborám is készíthette volna, aki már több mint 30 éve vízvezeték szerelő és sok-sok kilométernyi csövet hegesztett össze. Hát ebből is látszik Pici nagysága. Olyan eszközökből, ami bárkinek rendelkezésére áll, Ő mást hoz ki, művészetet csinált. A szivacsból késztett ütőkkel pedig zenét, dallamot, hangulatot varázsolt ki az immár zeneszerszámból.

És sorban jöttek a további meglepetések. A további vendégelőadók, zenészek, táncosok, énekesek: Rúzsa Magdi, Falusi Mariann, Ladányi Andrea, Kovax, Novák Péter, Amadinda, Vincze Tünde, Varga Viktória, Székely Edina, Szabó Tamás, Orlay Gergő, a Foll Moon, az Artistaképző Növendékei és még sokan-sokan mások (bocsi aki kimaradt, sötétben nehéz volt jegyzetelni.)

Ugye mondtam az elején, hogy nem szokványos a koncert. Rengeteg vendéggel, dupla színpaddal, a dalok sok improvizációs betéttel, filmvetítésekkel, hangulattal, érzelmekkel, anekdotákkal.

Mihály vitte le először próbára

Természetesen a kezdetekről is volt szó, Mihály Tamás ős-Omegás jelenlétével. Mint megtudtuk, Ő volt az, aki bevitte a macit a málnásba, szóval Picit a próbákra. És sok-sok dal a nagylemezekről, a musical-ekből, egy igen termékeny zenei élet keresztmetszetéből. Nem lennék meglepődve, ha sokak távoztak volna olyan érzéssel, hogy szuper volt, de azt az egy dalt, ami az Ő szíve csücske, még eljátszhatta volna.
 
Mert annyi minden elhangzott, és oly sok minden nem fért bele. Én szerencsés voltam, mert hallhattam egyetemista korom meghatározó dalát, a Kék Asszonyt. Ez nem csak egy szép dal a sok közül. Ez a Kék Asszony. A DAL. Ezt persze csak akkor énekeltük (hangosan), ha iszogattunk egy kicsit. Azt meg csak akkor, ha nagy öröm, vagy nagy bánat ért. Persze abban a korban már az is nagy bánat volt, ha nem ért nagy öröm, szóval…

Szóval biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy-egy ’Presseres’ dala, ami számára a DAL. Kitörölhetetlenül része életének, amit nem lehet elmesélni, csak érezni. ’....ezt újra kell játszani....’ mint hallottuk tegnap este. Olyan 100 m-ről is szívritmus szabályozóként működő rockis hangerővel, hogy még a lélek is remegett bele.

És a végén, ráadásként még két gyönyörű szám. Ringasd el Magad és a Kékasszony (a leges legutolsó DAL volt aznap este!!!!!).
És a színpadon ekkor már megint csak egy fény, egy bongyor haj, egy trademarked ajakkontúr, egy napszemüveg, egy fekete zongora, egy mikrofon és egy hang. Egy semmi mással össze nem téveszthető hang.
És zene
Pont hu nélkül, csak így tisztán
A ZENE
PRESSER GÁBOR

Olvasd el ezt is: Sikeres koncertet adott Presser Gábor - olvasóink így vélekednek

- Mikulai Csaba -

[2009.01.26.]