Madonna – Az új dance-királynő visszanyúl a gyökerekhez

Like a Virgin. A 80-as évek egyik legnagyobb slágere, és egy fiatal amerikai lány karrierjének első sikeres lépései.

Melyikünk hitte volna, hogy a pop zene egyik legnagyobb kaméleonjának minden átváltozási kísérlete átütő sikert arat, és még mindig nincs vége, ismét valami újat tesz le az asztalra. De valahogy ez ismerős a korábbi munkájából, talán visszatér a gyökerekhez, legalábbis valamelyikhez a sok belülről jövő, felvállalt szerepe közül?

A 80-as évek lázadó, öntörvényű, majd Marily Monroe-stílusától kezdve, Madonna volt már az első számú sex-szimbólum, polgárpukkasztó szabad művész, klubzene-hirdető, majd a titokzatos, Kabbala-vallás hívője; és ezt mind életében és zenéjében, híven adta elő.
Kereste közben a sikert, a visszaigazolást, a gyerekkorban elveszített önbizalmat, majd a megvilágosodást, és mi végig tanúi voltunk.

A november 14-én megjelenő „Confessions on a Dance Floor” című albuma jelzi, nem veszített el a pop zenei kultúra gyökereit. A Stuart Price producer - aki az Egyesült Királyság legenergikusabb DJ-je és remix varázslója, aki Les Rythmes Digitales vagy Jaques Le Cont néven is ismeretes, és akinek már volt szerencséje többször együtt dolgozni Madonnával - által fémjelzett lemez visszavezeti Madonnát a misztika és a joga által áthatott zenei hangulatok világából a mába, és egy diszkó-alapú klub-zenét vezet fel, amiben hősnőnk megalapozta még mindig ragyogó hírnevét.

Irány a táncparkett!

Már maga a cím is önmagáért beszél, hiszen, nemcsak hogy visszatért a táncparkettre, de mostani zenei megnyilvánulása, egyben önmaga és a zene iránti vallomása is. De vajon mit vall meg nekünk? A korong magával ragadó ritmusa alapján, az énekesnőt ismét elragadta felgyorsult világunk ritmusa, és ebből, mint alkotóművész, nem tud kiszakadni. A lemez vibrál, az egymást követő dalok ritmusa folyamatosan változik, a szédületes tempó gyorsabb és kissé lassabb cserélgetése végigkíséri a dalsorrendet, de mindezt a dance stílus törvényei szerint.
A legutóbbi Madonna-albumok kristálytiszta hangzása után ismét a 80-as évek szintetizátor-alapú, tánc-orientált csengése köszön vissza, amely néhány dalban, mint a „Push” és a „Future Lovers" című nótákban már szinte pszichedelikus zene-varázslattá válik. A lemez 12 dala egy jól összekevert Dj-alapként kel életre, és hív minket Madonna tánc-parkettjére.

A dalok azonban nemcsak hangzásban nyúlnak vissza a gyökerekhez, hanem mint egy zenei kurzus, bemutatja a mai generációnak, saját népszerűségét felhasználva, zenei örökségünk egyes értékes elemeit, vagy legalábbis azoknak egyes részeit. Így tárja elénk első kislemezén a „Hung Up," című dalban – amely november 7-én a boltokba kerül - az ABBA-dallamvilágot és annak egy klasszikusát a „Gimme Gimme” samplerét, de ugyanígy megtalálható a korongon olyan zenei mérföldkövek megidézése, mint az S.O.S. Band, vagy a Tom Tom Club. A zene nagyasszonya azonban visszanyúlva saját zenei élettörténetéhez, a „Like a Prayer" és a „Holiday" című korábbi saját Madonna-dalokból is idéz.

A szöveg szinte megfoghatatlan

A korábbi zenei világ megjelenítése mellett, a mostani dance-album által elénk tárt táncparkett folytat még egy nagyon erős Madonna-hagyományt, a tánc-központúságot. Bár amíg a „Everybody", a „Vogue" vagy a „Music" a zene köré építették fel az akkor preferált táncstílust, és Madonna így mutatta meg akkori lényét; most erősen igényelte, hogy szövegeiben is az önkifejezés, saját ereje és hatalma megnyilvánulhasson. "I can take care of myself,"- vagyis „Tudok magamra vigyázni”, és "I can make it alone"- vagyis „Egyedül is sikerül” –vallja meg a mostani albumon.

Az új korong már önmagában is úgy hangzik, mint egy remix-lemez, de egy dalban, a közepén található "Isaac" című nótában őszintén megmutatja spirituális énjét a sítlunál maradva. A gyors tempóban használt akusztikus gitár dinamizmusa afrikai és kelet-európai zenei szellemvilágot idéz elénk, de a szöveg szinte megfoghatatlan, az ember önmagával való harcát jeleníti meg.

A lemez egyéb dalai is utalnak az énekesnő megvilágosodás utáni vallására, de kevésbé konkrétan, nem erre helyezve a hangsúlyt. Inkább a dalok egy egységben való tekintése adja meg a lemez tartalmi lényegét: az énekesnő egész életében keresi a lényeges kérdésekre a válaszokat, de a korong záró dalában, a "Like It or Not" címűben úgy véli inkább a megválaszolatlan kérdésektől való függetlenséget, és önmaga erejét választja.

Hogy a gyökerekhez való visszanyúlás teljes legyen az "I Love New York" sem hiányozhat a lemezről, nem felejtve, honnan indult.

A szöveg és a zene teljes egységet alkotva tár elénk egy disco-világot, mindezt egy különlegesen figyelemfelkeltő varázslatba csomagolva. Madonnának hívják a varázslatot, és úgy tűnik ő a jelen zenei világának új dance-királynője.

Szalai Katalin

[2005.11.11.]