Gary Moore remekelt Budapesten - fotókkal

Az ősz meghatározó élményeként vezették fel és azt hiszem, teljes mértékben igazolta is az elvárásokat Gary Moore! A nagy érdeklődéssel várt eseményre szép számmal érkezett a közönség, ahol a laikus zenekedvelőktől kezdve Hazánk kiváló zenészein át a legnagyobb kritikusokig mindenki helyet foglalt és tekintette meg elismerően ezt az örökemlékű koncertet.

Először érkezett Budapestre a gitárikon, de azt hiszem, mindannyiunknak érdemes volt türelmesnek lenni!


Gary Moore többek között a Skid Row, a Colosseum II zenekarok mellett szólókarrierjét is párhuzamosan építette. Az első, igazán átütő slágere az 1979-ben megjelent és azóta is a koncertekről elmaradhatatlan "Parisienne Walkways" volt. Sorolhatnánk még a számtalan korai nagy klasszikusait, mint például a "The Loner"-t, amely, többek közt, ma már kihagyhatatlan dallam minden egyes magára valamit is adó rádióállomás listájáról. Tehetségét a zenei szaklapok is hamar az előtérbe helyezték, szinte lehetetlen volt elképzelni nélküle valamely kiadványt. Ekkor már rock gitárosként is maga mögött tudhatott hatalmas opuszokat, ám idővel újra visszatért a blues világába és elképesztő sikereket aratott.


Tehetségét és sokszínűségét mi sem mutathatja jobban, minthogy a más műfajokban világsztárnak számító alkotók kapkodtak tudása és kreativitása után. Többek közt együtt dolgozott olyan hatalmasságokkal, mint John Mayall, George Harrison, Trilok Gurtu, a rock "fenegyerekével", Ozzy Osbourne-nel vagy az egyik, ha nem a legnagyobb blues gitárossal, B.B. Kinggel. De ne felejtsük el, akár Andrew Lloyd Webbert sem!


A koncert előtt hatalmas tömeg verődött össze a bejáratnál, de jó volt látni, hogy a lehető leggyorsabban és akadálymentesen sikerült mindenkinek bejutni a csarnokba.

A koncert alatt azonban sokak véleménye az volt, hogy talán megtelt volna a Papp László Sportaréna is, ami talán kényelmesebb lett volna, pláne, ha a küzdőtéren is elhelyezett székekkel várta volna a látogatókat, és talán ott a hangzás is erősebb lehetett volna. 


Jamie Winchester tökéletes előzenekar lehetett volna ezen az estén, hiszen az eddigi tapasztalatok alapján igen dinamikus, energikus koncertet várhatott volna el a nagyérdemű. Azonban ezen az estén úgy érezhettük, mintha egy kicsit rányomta volna a bélyeget a csapatra az "előzenekar" jelző és ennek tükrében középszerűre sikeredett a fellépésük. A zenei tudás kifogástalan, a témák nagyon jók, Jamie hangja egyedülállóan hangulatos, azonban amennyire eddig "lejöttek a színpadról", most annyira "magukra zárták" a backstage ajtaját!


Átszerelés után a sokak által a 60-as évek végétől várva várt blues ikon, az észak-ír születésű gitárzseni, Gary Moore lépett a teltházas Syma színpadjára...és ha már fellépett, akkor azt teljes átéléssel, pontosan és a blues-rock maga szomorúságával, mocskával, de ezzel szemben a zenei tisztasággal tette!


Majdnem minden számot más és más gitárral játszott, így a hangzásvilág is sokszínűre sikeredett, azonban megtartva a kötelező soundot!

A régi slágerek mellett felcsendültek a tavaly megjelent "Bad for you baby" című lemezének dalai is, amiktől még inkább átfogóbb és teljes volt a program, hol igazán bluesos, hol pedig energiától duzzadó rockos hangzásvilággal.


A szólók tökéletesek voltak, a hangok tiszták, igazi kuriózum minden olyan embernek, akit valaha is megérintett a blues vagy csak szereti az érzelmekkel átszőtt dallamokat.


Ami kicsit bosszantó volt, hogy a "The Blues Is Allright" énekeltetős refrénjében Gary "hey-hey" felszólítására a közönség nem a refrént, hanem hey-hey-t válaszolt, ami kissé furán vette ki magát. Ennél már csak az volt kellemetlenebb, amikor az ülő sorokat is meg akarta mozgatni, azonban nem sikerült megérteniük az embereknek, hogy fel kellene állni! Sokan a második visszatapsolás alatt már a kijárat felé indultak, így a befejező taktusok után már csak rövid kis taps búcsúztatta a Mestert!


Kicsit hiányérzetünk lehetett, hiszen a zenekar tagjai nem lettek bemutatva, illetve azért egy rövid szóló tőlük is beleférhetett volna a műsorba...azonban ez az este Gary-é volt!


Gary Moore tiszteletét tette Hazánkban, a koncertkörút utolsó állomásainak egyikeként. Brit földön zárja a turnét, Liverpoolban. Nagy szó, hiszen óriási élmény volt a közönségnek, aki eddig csak a lemezeiről vagy a rádióadók műsorából hallhatta a "Still got the blues"-t.


Az este olyan volt, mint egy hosszan kitartott tiszta hang, amely még hosszú évekig átszövi az estéket.


-
Bokros Gábor
-

[2009.11.25.]