Vörös István kedvencei: Pusztavacs, Mexikó és Pecsa
Arra kértünk általunk nagyra tartott zenészeket, hogy meséljék el, melyik három koncert volt számukra a legizgalmasabb. Most Vörös István, a legendás Prognózis énekes-gitárosa osztja meg velünk élményeit.
Pusztavacs
1984-ben a Képes Újság szervezésében egy nagyszabású fesztiválon léptünk fel a Prognózissal, Pusztavacson. Becslések szerint 200.000 ember előtt. Ez volt a legnagyobb nézőszám eddigi pályafutásom alatt. A szervezők nem gondolták, hogy ennyien lesznek, és a színpad biztosításáról (is) elfeledkeztek. A felfokozott hangulatban egyesek a színpadra másztak, erre egy rendező a mikrofonhoz lépett és közölte, hogyha ez így folytatódik, a koncertet berekeszti. Ezt ennyi koncertre éhes embernek kár volt kijelenteni. Válaszként repültek az üvegek, kitört a káosz, vízágyút is bevetettek. Fél óra „csata” után mi jöttünk. A mikrofonhoz léptem és azzal indítottam: Van itt valakiben egy kis feszültség? Hihetetlen hangerővel válaszoltak, belecsaptunk a húrokba, és elkezdtük az Add ki magadból a feszültséget.
Mexikó
2001-ben több szóló akusztikus koncertem volt Mexikóban, Querétaroban. Természetesen csak saját dalaimmal készültem, azzal a különbséggel, hogy a refréneket spanyolul énekeltem.
„Donde encontraré una chica
Quien no mira de reoja
Donde encontraré una chica
Quien perfecta solo par a mi” |
Az egyik főtéri rendezvényen, felvettem a sombreróm, a napszemüvegem, megénekeltettem a hallgatóságot, leraktam a gitárt a színpad szélére, leugrottam a nézőtérre és csak vezényeltem. Ők énekeltek, tapsoltak. Aztán vissza a színpadra, fel a gitárt, és folytatódott a one-man show.
Jubileumi koncert
2001-ben a Petőfi Csarnokban volt a 30 éves jubileumi koncertem. 3 órás buli, minden korszakomból jó néhány dal. Vendégeim voltak: Jankai Béla, Révész Sándor, Majsai Gábor és Bolla Zsolt. A hangpróba után az irodában tudtam egy kicsit erőt gyűjteni a koncertre. Benyitott rám a szervező, és azt mondta semmi ok az aggodalomra, mert ekkora tömeget nem látott még a PECSA-ban, pedig már régóta itt dolgozik. Kinéztünk az ablakon, s valóban a Hungáriáig állt a sor. Úgy éreztem, a 30 év csak nem múlt el nyomtalanul.
-Hegedűs István-
[2009.12.04.]