Billentyűsök éjszakája a Sportarénában
„Nem mindegy, hogy ki szólaltatja meg a Hammondot, így az orgonisták egymástól jól megkülönböztethetők” – nyilatkozta nemrég egy rockzenei szaklapnak Jankai Béla, a Prognózis-együttes egykori billentyűse.
Magyarországon eddig példanélküli rendezvényre kerül sor
2008. szeptember 26-án a
Budapest Arénában.
Gidófalvy Attila,
Benkő László,
Jankai Béla,
Pálvölgyi Géza,
Berkes Gábor, valamint
Závodi Gábor ad találkozót egymásnak egy különleges, fantasztikusnak ígérkező koncert erejéig.
A névsort végigtekintve két dolog azonnal világossá válik a figyelmes olvasó és zenerajongó számára; egyrészt valamennyi muzsikus a hazai élvonal reprezentánsa, másrészt mind a hat billentyűs más és más zenei stílust képvisel.
Gidófalvy Attila, a
Karthago-, a
Lord-, és a
Fáraó-, együttesekben felel a harmóniákért. A klasszikus hard-rock stílus mellett mindmáig hűségesen kitartó Gidó elsősorban billentyűs, de a Fáraóban és a
Cikk-Cakk Company-ben gitárokon is bizonyította sokoldalúságát. A ’80-as években
Hammond-orgonán játszott, napjainkban ennek digitális (XB) változatát és szintetizátort használ.
Benkő Lászlóról minden további nélkül kijelenthető, hogy szinte egyidős a magyarországi beat-rock műfajjal. Az 1962-ben alakult
Omega egyik alapítója és billentyűse, akkoriban fúvós hangszeren is játszott. Ifjú zenészként megfordult a,
Benkó Dixieland Band-ben, 2002-ben pedig megalakította az instrumentális, szintetizátor alapú muzsikát játszó
B-Project-et.
Jankai Béla, a
Vörös István nevével fémjelzett
Prognózis-együttesben vált igazán ismertté. Jellegzetes szintetizátor-futamai alapjaiban határozták meg az 1981-ben alakult, egyéni rock-stílust kialakító banda zenei arculatát. A rossz nyelvek szerint, a hard-rock meghatározó hangszerének, a
„Hammond-orgona utolsó mohikánjának” titulált billentyűs varázsló a Benkő László-féle B-Project, az Omega kisegítő muzsikusa, és a
Bulldózer-együttes tagja is egyben. Hangszerparkját folyamatosan fejleszti.
A komolyzenei előtanulmányokkal rendelkező
Pálvölgyi Géza a progresszív zenét zászlajára tűző
East-együttesben bontogatta szárnyait, onnan a
Skorpió- együttesbe, majd a
Tátrai Band-be vezetett az útja. Három zenekar – három különböző stílus. Mindehhez hozzáadódik
Horváth Charlie projectjében való aktív közreműködés, valamint különböző filmzenék komponálása
(pl. Valami Amerika 1, előkészületben 2.része). Finoman cizellált játéka, a zenei igényesség záloga.
Berkes Gábor –
Pálvölgyivel ellentétben – a könnyedebb műfajt képviseli. Elég csak az
Első Emeletben, a
Rapülőkben, az
Emberek-zenekarban, vagy éppen filmzenei témákban megismert munkásságára gondolni. Személyében eleve biztosított a project sokszínűsége.
Závodi Gábor reprezentálja a fiatalabb generációt a billentyűsök alkalmi társulásában. A
Mex-együttes után a
Demjén Produkció régi és megbízható harcosa, aki markánsan elektronikus színezetű szintetizátor-megszólalásával és érdekes, izgalmas hangszereléseivel keltett feltűnést. Filmzenében a
Csinibaba c. nagysikerű mozi kötődik nevéhez. Közreműködik
Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában, és újabban a
Rúzsa Magdi Produkcióban is vállal szerepet – természetesen billentyűsként. Újabb üde színfolt a palettán.
Bár az est főszereplői egyértelműen az orgonák és szintetizátorok nagymesterei, de a teljesség igényéhez elengedhetetlenül szükséges a ritmusszekció jelenléte.
Zsoldos Tamás basszusgitáros és
Szentmihályi (Mishel) Gábor az alapok megteremtésében, minden bizonnyal a tőlük elvárható maximális teljesítményt fogják nyújtani.
Madarász Gábor pedig szólógitárral keményíti (ellenpontozza?) a hangzást.
A hat billentyűs zenész közös ismérve, hogy egyben zeneszerzők is. Saját szerzeményeik mellett erre az alkalomra írt kompozíciók is helyet kapnak a műsorban. Előzetes ígéretek szerint, meglepetés sztárvendégek fogják színesíteni az amúgy is különlegesnek számító műsort a Budapest Arénában.
-Hegedűs István-
[2008.08.03.]