Ötórai jazz Ella Fitzgerald-dal - csábulj el velünk minden nap
Johnny Mathis 1959-ös felvétele az énekes névjegyévé vált. A dal a későbbiekben számos előadót (Sarah Vaughan, Frank Sinatra, Lloyd Price, Ray Stevens, stb.) késztetett arra, hogy magára szabja; a máig legkiemelkedőbb feldolgozást mégis a halhatatlan Ella Fitzgeraldnak tulajdonítják.
Ha szereted a jazzt, akkor azonnal írd fel a naptáradba: minden nap este 5 órakor megnézem a Zene.hu-t, ugyanis ekkor egy-egy népszerű jazzmuzsika felvételét mutatjuk be. Emellett a legfrissebb híreket is megtalálod a videó melletti keretben. Sőt ha lemaradtál az aktuális csemegéről, ne szomorkodj, hiszen ha feliratkozol jazz-hírlevelünkre, akkor rendszeresen mailben megkapod az érdekességeket.
Ella Fitzgerald1934-ben tűnt fel egy harlemi amatőr tehetségkutató versenyen. Ennek nyomán azonnal Chick Webb zenekarához került, és elindult egyedülálló karrierje. 1935-ben elkészült első lemezfelvétele (Love And Kisses). 1938-ban jelent meg legnagyobb slágere az A-tisket, A-tasket. 1939-ben, Chich Webb halála után átvette a zenekar vezetését. 1940-től szólista volt, világkörüli turnékon, fesztiválokon vett részt.
Három egymást követő évben nyerte el Amerikában az „Év jazzénekesnője” címet, tizenháromszor kapott Grammy-díjat, 40 milliónál több albumot adott el.
A „dal eső számú hölgye” több, mint fél évszázadon keresztül az Egyesült Államok legnépszerűbb jazz-énekesnője volt.
Rugalmas, nagy terjedelmű, pontos és kortalan hangjával éppúgy megszólaltatott szenvedélyes balladákat, mint bájos jazz-dalokat, vagy akár a zenekar bármely hangszerét. A jazz összes nagyságával dolgozott együtt.
A világ legrangosabb előadótermeiben énekelt, csurig megtöltve azokat. Közönsége olyannyira színes volt, akár csak a hangja: gazdagok, szegények, különböző bőrszínűek, vallásúak, nemzetiségűek; végső soron mindannyiukat egy dolog kötötte össze: szerették Ellat.
A Misty Erroll Garner zongorista 1954-es szerzeménye, amelyet eredetileg instrumentális dalnak szánt. Azonban Johnny Burke szövegével a melódia hamarosan jazz-standarddé nőtte ki magát. A zenészek körében az egyik legkedveltebb balladának tartott „legalapvetőbb szerelmes dal” közel két oktávos hangterjedelmet ölel át. A komorságot sugalló cím ellenére a szöveg kiválóan szélesíti mozgásterét azzal, hogy a szomorú nosztalgiázás helyett egy finom és érzéki szerelmi hangot üt meg.
Johnny Mathis 1959-ös felvétele az énekes névjegyévé vált. A dal a későbbiekben számos előadót (Sarah Vaughan, Frank Sinatra, Lloyd Price, Ray Stevens, stb.) késztetett arra, hogy magára szabja; a máig legkiemelkedőbb feldolgozást mégis a halhatatlan Ella Fitzgeraldnak tulajdonítják.
Szeretnél értesülni, minden nap a legújabb jazz slágerekről? Érdekelnek a hírek a jazz világából? Iratkozz fel hírlevelünkre.
Hírek
