Jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni...

Hevesi Tamás legutóbb 2003-ban adott ki stúdiólemezt Van egy hely címmel – idén egyéb teendői mellett újra stúdióba vonul; rockos hangvételű albumot tervez.

Neve hallatán három dolog jut eszembe: a zene, a Fradi és Ausztrália. Hevesi Tamás megerősítette, hogy valóban ezek a legtalálóbb szavak az életére. Azt mondta: ő egy olyan zenész, aki él-hal a magyar fociért, ezen belül a Fradiért, és Ausztrália a szíve csücske.

Zenei karrierje 1981-ben indult; ekkor alapította meg bátyjával, Imrével a Névtelen Nulla nevű együttest. Tehát huszonöt éve a pályán van. A jubileumot természetesen meg kell ünnepelni. Koncerttel, új nagylemezzel. Erről is beszélgettünk, de elsőként a Fradi került szóba, mivel a sportegyesület székházában találkoztunk.

- Szokatlan látványt nyújtasz. Edzőruhában, síppal a nyakadban még sosem láttalak.
- Pedig minden hétköznap, késő délután ebben láthatsz. Egy éve alapítottuk meg a Ferencváros női labdarúgó-szakosztályát. Én vagyok a vezetője és az edzője. Edzői pályafutásom majdnem öt éve indult. Először a szekszárdi, majd a szentesi női teremlabdarúgó-csapat munkáját irányítottam. A Fradiban most már nagypályás csapattal dolgozom. Van egy kispályás csapatunk is, tizenegy év alatti lányok részére, a Bozsik-program részeként hoztuk létre. Jövőre lesz még egy utánpótláscsapatunk, az U15-ös.

- Bizonyára nem könnyű ennyi hölggyel…
- Mi szó szerint egy nagy család vagyunk. Mindenki amatőrstátusban van, jómagam is, ezért fizetés nem jár. A lelkesedés, a foci iránti szeretet és tisztelet tartja együtt a csapatot. Egyben ezek tesznek erőssé bennünket. Mint minden családban, nálunk is akadnak viták, kisebb súrlódások. Megoldjuk őket. Köztudott, hogy a szurkolás, a valahová való tartozás összeköti az embereket. Ha két Fradi-drukker vagy játékos találkozik, szinte mindenről tudnak beszélgetni.

- A lányok “tökös csajok”? Ha kell, szóba hozzák a játékvezető anyukáját?
- Három alapszabályom van. Ha kijössz az edzésünkre vagy a meccsünkre, lefogadom, hogy egyetlen csúnya szót sem fogsz hallani. Sem a pályán, sem az öltözőben. Nálunk ez tilos. Minden hölgyet a törékenysége, a kecsessége, a szépsége, a válogatott beszéde tesz varázslatossá, ezért hajtunk mi, férfiak a kegyeikért. Játékosaimnak a női mivoltukat a focipályán is meg kell őrizniük. Természetesen ők is bosszankodnak, ha a játékvezető nem a javunkra dönt, például nem adja meg a jogos tizenegyest, ezt egy hölgynek is nehéz feldolgozni. Az igazságtalanságot én is nehezen viselem a kispadon, de amit elvesznek tőlünk, azt máskor visszakapjuk – a foci ilyen játék. A második alapszabály: az egészséges életmód betartása. Nálunk senki sem dohányzik. Ezt nyilván nem tilthatom meg, de mindig hangsúlyozom: számomra ellenszenves, sőt, egyenesen undorító volna, ha a sportoló a meccs végén rágyújtana. A harmadik alapszabály: a távolság betartása. Fontos a távolságtartás. A játékosokat csak kellő fegyelem mellett lehet motiválni. A három méter távolságnak mindig meg kell lennie, de ez nem lehet sem három méter tíz centi, sem kettő kilencven. Nem könnyű helyzet ez, hiszen az edzőnek a szituációtól függően helyenként apának, pedagógusnak, alkalmasint barátnak kell lennie a probléma megoldásához. Én nagy hangsúlyt helyezek a lelki harmónia kezelésére, hiszen ha valaki nincsen rendben belül, akkor annak látható jelei lesznek a játékában is.

- Miért éppen a Fradi? A focidrukker mi alapján választ magának klubot? Beleszületik? Belecsöppen?
- Odahaza a családban mindenki a Ferencvárosért rajongott. Először mégis Vasas-drukker voltam. Érdekes történet, a gombfoci az alapja. Bátyámmal gyakran játszottunk, ő volt a Fradi, én a Vasas. Így aztán a való életben is a Vasasnak szurkoltam. Később, zenészként megismertem a kis Albert Flórit, a fiatalabbikat – mi így hívjuk őt –, és összebarátkoztunk. Ő most a Ferencváros pályaedzője. Eljárt a koncertjeimre, én meg rajta keresztül megismertem a focistákat, a focistákon keresztül pedig a szurkolókat. Elkezdtem meccsre járni, és azon kaptam magam, hogy már én is a családba tartozom. Jó régen volt. A Fradi a magyar nemzet egyik értéke. Világszerte két dolgot tudnak a magyar labdarúgásról: az egyik Puskás, a másik a Fradi. Most vannak kisebb-nagyobb gondok, főleg anyagi jellegűek, de bízunk abban, hogy minden megoldódik. Sokan dolgoznak rajta. Remélhetőleg új befektetőknek köszönhetően egy szakosztály sem szűnik meg. Ha mégis, felbecsülhetetlen veszteség érné a sportot.

[2006.05.15.]