Mesteri pillanat

Mester Tamás alapvetően rockos hangvételű albumot adott ki, több mint tizenegy évvel egykori zenekarának második lemeze után.

Gyakran halljuk, hogy felgyorsult zenei világunkban még a legnépszerűbb előadóknak is muszáj minden évben (zenei) újdonsággal előrukkolniuk, különben hamar elfelejtődnek, egy idő után hűségesnek vélt rajongótáboruk is magukra hagyja őket. Ez tényleg így van, de főleg a könnyen emészthető divatzenét meglovaglókra érvényes. Nemcsak a múlt, hanem korunk valódi zenészeinek is az egyik ismérve, hogy még visszavonulásukat követően sem merülnek egykönnyen örök feledésbe. Munkáikat jó pár évig emlegetik – legalább két szűk csoport: a rajongók és a szakmabeliek.

Ha azonban valaki több mint tíz évig zeneileg inaktív, azt a tehetsége sem tarthatja mindvégig a víz színén. Mester Tamásnak mégis sikerült a köztudatban maradnia. Nyilván nagy adag szerencse kellett hozzá, valamint a sajtó és a média támogatása, érdekes módon nem fordultak el mellőle. Végig tudtuk, mi van vele, s amikor épp csend volt körülötte, akkor az USA-ban élt. Az újságírók és rádiósok folyamatos érdeklődése valószínűleg Tamás személyiségével magyarázható, a világa tele van rejtélyekkel. A kilencvenes évek első felében alkotott. Zenekarával, a Mester és Tanítványaival két nagylemezt tett le az asztalra. Idejét sem tudom, utoljára mikor hallottam tőlük dalt a rádióban. Ebből kifolyólag furcsa, hogy a legfiatalabbakat leszámítva szinte mindenki tudja együttese nevét, amely az évek során már-már legendássá vált. Mára a repertoárjára vajmi kevesen emlékeznek, mégis csak a legjobbakat hallani róla.

Pedig a valóság korántsem volt ennyire rózsás. ’93-ban megjelent első albuma, a Hívők földjén valóban csúcsmunka, felfrissülést nyújtott a kilencvenes évek első felének nagyrészt kopár és igénytelen zenei világában. Elég szépen fogyott. A következő év végén kiadott második korong viszont minden szempontból csalódást okozott, összedobott munka benyomását keltette, amit a közönség is észrevett, az elsőhöz képest kereskedelmi szempontból bukás volt. A zenekar válságba jutott, és nem is élte túl. Ezzel véget ért Tamás zenei karrierjének első jelentős fejezete, és kezdetét vették a túlélés évei.

Zenei pályafutásának újabb fejezete 2004 legvégén indult, immáron szólóban. A kereskedelmi rádiók ekkor kezdték el játszani a Szabadítsd fel című felvételét, amelyet az Egy forró nyár című követett. Idén áprilisban megjelent lemeze a negyedik helyre iratkozott fel az eladási listán. Ez elvileg bizonyíték arra, hogy zeneileg is nagy túlélő. Én zenei szempontból mégis módosítanám a túlélés szót újjászületésre. Meggyőződésem, hogy közönsége kicserélődött, bizonyára kevesen rohamozták meg a lemezboltot azok közül, akik együttesének albumait rongyosra hallgatták.
Felemás gondolatokkal fogtam bele a CD hallgatásába. Egyrészt nagy reményeket fűztem hozzá, másrészt azonban valamiért biztos voltam abban, hogy a magas elvárásaimnak nem felel meg. Úgy vagyok vele, hogy ami több mint tíz évig készül, vagy legalábbis érlelődik, az csúcsmunka legyen a javából! „Minden, ami e könyvben áll, lehet tévedés is” – olvasható a borítón. Egyértelmű, hogy ez a szövegekre vonatkozik, mégis táplálta a félelmeimet. Részemről a tévedés sem megengedett. Aztán kiderült, a szövegvilág jóval mélyebb a vártnál, kellően elgondolkodtatja az embert, ennek tükrében a mondat helyénvaló. Az albumon tizenkét szerzemény szerepel: fele-fele arányban találhatók magyar és angol nyelvűek. Bevallom, nem szeretem a vegyes lemezeket, és ez tovább erősített abban, hogy csalódás ér. Az említett két beharangozó dal mindkét változatban felcsendül.

A félelmeimet már az első, „Nézz rám, lehet, én se vagyok az, aki voltam” sorral induló Szeretlek valamiért című felvételnél elfelejtettem. Kiváló rockszám, megadja az anyag alaphangulatát. Az egész – kis kitérőkkel ugyan – rockos hangvételű. Már csak ebből kifolyólag is helytállóbb Tamásra az újjászületés szó, korábbi hangzásvilága inkább popzenei volt. A rádiók jelenleg az egyik kakukktojást, az Altass el című lírai dalt játsszák, amely a Mester és Tanítványai első korongján is szerepelt. Császár Előd remixét sugározzák, ez az énekes Shane 54 néven készített albumán szerepel. Tamás lemezére eredeti, egygitáros változata került fel. Meglepő, hogy amíg a magyar felvételeket teljes egészében hősünk szerezte, addig az angolok szövegét más szerzők írták – nem tudni, miért, hiszen tökéletesen beszéli a nyelvet.

A Pillanat nemzetközi színvonalú. Az angol nyelvű dalok mindegyikét el tudom képzelni akár a brit lista élvonalában is. Annyira lekötötte a figyelmemet, hogy csak a meghallgatás után jutott eszembe: az elején félelmek fogalmazódtak meg bennem. Egyértelműen alaptalanul. Összességében amolyan életjelet mutató albumnak nevezném. Tanúbizonyságot tesz arról, hogy Mester Tamás nem felejtett el zenélni, sőt, jobb, mint valaha, és helye van az élvonalban. Reméljük, a következőre nem kell újabb évtizedet várni.

Puha József (Új Szó)

[2006.05.24.]